A cserkészet is a Gárda sorsára juthat, ha elfogadjuk azokat a hamis érveket, amelyeket Orbán Viktor sorakoztatott fel a Jobbik-frakciónál tett látogatásakor a mozgalom betiltása mellett. Az orbáni definíció szerint a félkatonai szervezetté minősítéshez és így annak üldözéséhez három feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: eskütétel, egyenruha, alakzatban vonulás. Ezek a kitételek Balczó Zoltán szerint mindkét szervezet esetében adottak. A Jobbik és az Országgyűlés alelnöke a bar!kádnak adott interjújában ezenkívül beszélt arról is, hogyan viszonyul Orbán Viktor a multik megadóztatásának kérdéséhez, elfogadta-e a radikális párt tanácsait a termőföld védelmére benyújtott fideszes javaslatban lévő visszaélési lehetőségek kiküszöbölésére. Megtudhatjuk azt is, a Jobbik kezdeményezésére készül-e objektív mutató Izrael magyarországi pénzügyi-gazdasági jelenlétének mértékéről.
– A miniszterelnöknek a látogatást követően tett nyilatkozatát akár a Jobbiktól való elhatárolódásként is lehet értelmezni. Szijjártó Péter későbbi médiaszereplései során már a több kérdésben közös felfogás is hangsúlyt kapott. Ön hogyan érzékelte belülről a frakcióülés hangulatát?
– A kormány ellenőrzésének, számonkérésének, az alkalmankénti heves vitának a színtere a parlamenti ülés. Most Orbán Viktort a Jobbik-frakció véleménycserére, az eltérő álláspontok lehetőség szerinti közelítésére hívta meg – ennek megfelelően a megbeszélés udvarias, nyugodt hangvételű volt. A Fidesz-kommunikációban az eltérő célközönségnek eltérő hangsúlyok jelentek meg. Az egyes kérdésekben való egyetértés, az együttműködés elvi lehetősége a szavazótábor többségének szólt: íme, a nemzeti együttműködés rendszere működik. A miniszterelnök számára a cél a globális hatalom megnyugtatása volt: megbízhattok bennem, vaskézzel számolok le a Gárdával, és szemben állok a szélsőségesekkel. Orbán Viktor bevezetőjében azt mondta: 2,7 millió ember az alkotmányos út mellett szavazott, és nem a törvényen kívüli megoldást választotta, s itt egyértelműen a Jobbikra utalt. Vona Gábor mindnyájuk nevében – ebbe beleértve 855 ezer szavazónkat – visszautasította ezt a súlyos megállapítást.
– Mire számítottak a Magyar Gárda kérdésében, azt nem is várhatták, hogy a miniszterelnök zöld utat ad nekik?
– Ma már a Magyar Nemzeti Gárdáról van szó, az egyesülési és a gyülekezési szabadság jogával élve, az erre vonatkozó jogszabályok keretein belül létrehozott új szervezetről, amelynek ruhaviselete nem is emlékeztet a betiltott Magyar Gárda egyenruhájára. Olyan javaslatra számítottunk, ami ennek a többezres, bizonyítottan hasznos társadalmi célokat teljesítő, szolidaritásra épülő közösségnek a megmaradás valamilyen formáját kínálja. A miniszterelnöki merev elutasítás alapja az a jól hangzó, sokakat meggyőző, csak a konkrét esetben teljesen hamis érv: az állam senkinek nem adhatja át az erőszak alkalmazásának monopóliumát, ezért nem járul ahhoz hozzá, hogy „kimasírozzunk a civilizációból.” A Magyar Gárdát ugyanakkor – többek között – éppen az a megkérdőjelezhetetlen körülmény hívta életre, hogy az ország egyes régióiban a közbiztonság olyan mértékben omlott össze, ami civilizált társadalomban elfogadhatatlan. A másik gyakran ismételt állítás szerint nem lehet megtűrni félkatonai szervezetek működését. Szerintem semmiképpen nem minősíthető paramilitárisnak egy olyan szervezet, amelynek működése során egyetlen erőszakos cselekedetet nem követett el, tagjai semmiféle fegyvernek minősíthető eszközzel nem rendelkeznek, tevékenységükben meghatározó a segítségnyújtás, így az árvízi védekezés, az újjáépítésben való részvétel, a karitatív tevékenység. A félkatonai szervezetté minősítéshez és így annak üldözéséhez az orbáni definíció szerint három feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: eskütétel, egyenruha, alakzatban vonulás. Nos, a cserkészek fogadalmat tesznek, egyenruhájuk van, és alkalmanként alakzatban vonulnak. Ezek szerint ők is osztozni fognak a Gárda sorsában?
– Ezen a téren tehát jottányit sem közeledtek az álláspontok, tartós konfrontációra kell számítani. Volt-e olyan lényeges kérdés, amiben egyetértés mutatkozott?
– Orbán Viktor a bevezetőjét a demográfiai helyzet elemzésével kezdte. A nemzetstratégia kulcskérdésének és a legfontosabb feladatnak tekinti – ez már önmagában is pozitívum. Azt sem vitathatjuk el, hogy törvényi szinten is történtek változások – az 1998-2002 közötti kormányzás eszközei azonban nem elégségesek. Szerintünk külön kell foglalkozni az etnikai arányok felborulásával, a cigányság esetében a megélhetési gyermekszüléssel, a kilátástalanság, a nyomor és a bűnözés újratermelődésének tragikus következményeivel. A Jobbik-frakció felvetette egy parlamenti eseti bizottság létrehozását, amelyik egy év alatt összegezné a diagnózist, és javaslatot tenne a konkrét teendőkre. Orbán Viktor erre érdemben nem válaszolt, mivel ezt az Országgyűlés ügyének tekinti.
– A találkozó idején tárgyaltak Magyarországon az IMF szakértői. Amint az ismertté vált, a kormány nagyobb összegű vésztartalék hitelt szándékozik kérni. Ez a kérdés felmerült-e a frakcióülésen?
– A kormány szándékai szerint nem akar IMF-hitelt felhasználni, a megállapodásra mintegy jóváhagyó pecsétre van szükség annak érdekében, hogy a 2011-ben lejáró államkötvényeket a pénzügyi piacon alacsony kamatozású kötvények kibocsátásával tudja fedezni, illetve megújítani. A kamatrabszolgaságból való kitörés, a hitelek újratárgyalása tehát fel sem merül, így a vergődésünk tovább folytatódik. A készenléti hitelek pedig könnyen alakulhatnak át tényleges hitelfelvétellé, ami pedig a társadalom további kizsigerelésével jár „intézményi reformok, elodázhatatlan struktúraváltás, a versenyképesség növelése” stb. útján, amely kifejezések eredeti jelentésük helyett a gyarmatosítás leplezésére szolgáló terminológia részei. Készséggel elismerem, hogy amíg a Gyurcsány-Bajnai helytartó kormányok lihegve lesték a pénzügyi-gazdasági világhatalom kívánságait és elébe mentek annak, addig az Orbán-kormány próbálkozik valami kedvezőbb alkut elérni, és a pénzügyi szektort is bevonni a közteherviselésbe. Ezt jelzi a 200 milliárd forintnyi bankadó bevezetése, valamint az MNB működésének a kormányzati célokkal összhangba hozása. Ennek a felszínen megjelenő presztízs küzdelme a bankelnök fizetésének állami megállapítása. A Jobbik számára azonban a nemzeti önrendelkezés kulcskérdése az, hogy az ország mennyire veti alá magát az IMF diktátumainak. Kellő elszántság híján azonban nem lesz érdemi változás, s a magyar társadalom jelenlegi állapotában csak az eredmény számít. Nem az ellenzéki politikusokat kell meggyőzni arról, hogy nálunk áprilisban a szavazófülkékben forradalom zajlott le, és most egy új rendszer épül – az IMF nagyuraival, a globális pénzügyi rendszer irányítóival kell elfogadtatni, hogy „másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre!”
– A Jobbik programjában – már az EP választásra készültben is – hangsúlyosan szerepelt a multinacionális társaságok megadóztatása és az adóelkerülés kiskapuinak a bezárása. A tavaszi választási kampányban a Fidesztől is jöttek hasonló hangok, de a törvényhozásban mintha elnémultak volna. Felvetették ezt a kérdést?
– Természetesen igen, és ez volt az a kérdés, aminek a megválaszolását Orbán Viktor megkerülte. A külföldi befektetőnek nyújtandó kedvezményekről beszélt, milyen esetben indokolt az, és mikor nem. Így pl. a Mercedes kecskeméti beruházásának az előző kormány által biztosított kiemelkedő kedvezményezését helyesnek minősítette. Az adófizetésre, a közteherviselésbe való teljes bevonásra vonatkozó eredeti kérdésre nem kaptunk választ. Meggyőződésün szerint a hazai kis- és közepes vállalkozások terhein érdemben csak akkor lehet könnyíteni, ha a kormányzat megtalálja az így kieső bevételek ellentételezését, különben alapvető feladatait – állami oktatás, egészségügy – nem tudja megfelelő színvonalon biztosítani. Ezért is gyanúsak nekünk a gazdasági kormányzat egyes képviselőinek parlamenti válaszai, amelyekben egyre gyakrabban hivatkoznak az állami szerep leépítésére, a „több pénzt hagyunk az embereknél és így megnő a döntésük szabadságfoka” hangzatos kijelentés, amit eddig az SZDSZ-től hallottunk.
– Az önrendelkezés alapkérdése a magyar föld megvédése. Ezzel kapcsolatban mi hangzott el?
– Kérdésünkre a miniszterelnök mind a termőföld, mind a stratégiai természeti kincs, az édesvízkészlet megőrzése mellett tett hitet. Amint tudjuk azonban, az ördög a részletekben rejtőzik. Így a parlamentben jelenleg tárgyalt törvény a Nemzeti Földalapról csak részben teljesíti elvárásainkat, mivel az állami tulajdonba kerülő földek nem maradnak közösségi, tartós használatba adható tulajdonban, újbóli, a klientúrának történő értékesítését semmi nem zárja ki.
– Az Országgyűlés több nemzetpolitikai célú törvényt és határozatot is hozott, június 4-én, a trianoni döntés évfordulóján emlékülést tartott. Ezen a területen talán lehetett közös nevezőt találni.
– Valóban, ezek az elmúlt, hajszolt parlamenti ülésszak pozitív eredményei. Néhány esetben a szerzői jogok tiszteletben tartása a Jobbik név feltüntetését is megkívánta volna, de ilyen nemzeti ügyben tegyük félre a pártérdeket. A miniszterelnök a szlovákiai magyarság helyzete, az ottani kormányváltás kapcsán feltett kérdésre határozott kormányzati magatartást ígért. A határainkon túli magyarság autonómia-törekvéseinek támogatása érdekében az állam védőhatalmi státuszának kérdését nem elvi alapon utasította vissza, szerinte ilyen lehetőséget egy megerősödött Magyarország esetében lehet felvetni.
– A napi sajtó arról is beszámolt, hogy a frakcióülésen az Izrael állammal kapcsolatos viszonyról is kérdezték a kormányfőt. Milyen álláspontot képviselt ebben a kényes kérdésben?
– Valóban, a beszélgetés végén Vona Gábor tette fel ezt a sok magyar embert érdeklő, két részre osztható kérdést. Ami a külpolitikai dimenziót, a zsidó- alesztin viszonyt illeti, Orbán Viktor rövid választ adott: nincs külön magyar álláspont, mi az Európai Unióét tekintjük a magunkénak. Ami azért kissé furcsa, mert én EP-képviselőként közös álláspontként csak azzal találkoztam, hogy legyen béke – ebben valamennyien egyetértünk -, de a megnyilatkozások a legszélesebb skálán mozogtak, onnan kezdve, hogy a 2009-es gázai konfliktus során az izraeli katonák az egész emberi civilizációért harcoltak, egészen az igazságig: az izraeli hadsereg népirtásban bűnös. A kérdés másik dimenziója Izrael magyarországi gazdasági befektetéseinek kérdése. A miniszterelnök elmondta, hogy milyen típusú befektetéseket támogat a kormány, és melyeket nem, és ebben a tekintetben nincs különbség német, francia vagy izraeli befektető között. A Jobbik ezzel szemben Simon Peresz izraeli államfő emlékezetes kijelentése óta – amelyben az izraeli gazdaság térnyerését a birodalomépítés eszközének tekinti, s ezen belül Magyarország is a felvásárlandó tartományok között szerepel – ezt a kérdést az önrendelkezés megtartásának körébe sorolja. Ezért tartjuk fontosnak egy objektív felmérés elkészítését ennek a pénzügyi-gazdasági jelenlétnek a mértékéről.
– Végül hadd tegyek fel egy talán személyes kérdést! Ez a fontos, nem mindennapi találkozó szolgált-e valamilyen tanulsággal az ön számára?
– Mi, a Jobbik nem taktikázhatunk, nekünk higgadtan, gyűlölet és izgágaság nélkül, de világosan, tisztán és bátran kell szólnunk – hogy Ady Endrénél maradjak: Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
A cikk megjelent a bar!kád hetilap múlt heti számában.