Hosszan tartó betegség után hatvankilenc esztendős korában elhunyt Móna István olimpiai bajnok öttusázó.
Móna István Nyíregyházán született 1940. szeptember 17-én. Édesapja ismert középtávfutó volt a városban. Móna azonban nem „futott” apja nyomdokaira, miután nem igazán kedvelte a futást. Bezzeg a vívás… Az öttusa számok közül egyértelműen ez volt a favoritja. Kijelenthető, a pástot második otthonának tekintette. Jól is vívott. Olyannyira, hogy egészen a válogatottságig vitte, sőt csapatban még országos bajnokságot is nyert!
Igazi csapatember. Igen, ez a legmegfelelőbb szó Móna István öttusa karrierjére. Nehéz természetű ember volt, ezt fel is vállalta, de habitusának ellentmondva a sportpályán mindent alárendelt a csapat érdekeinek. Ezzel a szellemiséggel, Balczó András és Török Ferenc társaságában négyszer nyert világbajnokságot. Az 1964-es tokiói olimpián emlékezetes fegyelmi vétsége miatt nem indulhatott el, így kimaradt a később győztes csapatból. De az összeszokott gárda kitartott és a két olimpia közötti időszakban három világbajnoki aranyat is begyűjtött. Aztán 1968-ban a mexikóvárosi olimpián felért a csúcsra az „álomtrió”. A győzelmi emelvény legmagasabb fokára, immáron a magyar csapat tagjait szólították. Az aranyérmes névsor: Balczó András, Török Ferenc és Móna István.
Aktív sportolói pályafutása után sem tudott és nem is akart elszakadni szeretett sportágától, a vívástól és az öttusától. A néha kissé fanyar humorú, de csupaszív Móna, ügyvédi hivatásának gyakorlása mellett vívó és öttusázó szakedzői diplomát is szerzett. Ezután elvállalta a Budapest Honvéd vívószakosztályának a vezetését. Rendkívül boldog volt, amikor Nagy Tímea, akinek pályafutását önzetlenül segítette, Sydneyben éppen 60. születésnapján nyerte első olimpiai bajnoki címét és négy évre rá, Athénban megismételte győzelmét. Nevelt fia, Kulcsár Krisztián Barcelonában és Athénban is tagja volt az olimpiai ezüstérmes párbajtőrcsapatnak. Munkásságához tartozik még, hogy ő dolgozta ki az Olimpiai Bajnokok Klubja alapszabályát és az alapító, Lemhényi Dezső mellett a klub alelnöki tisztjét is betöltötte. A Magyar Olimpiai Bizottság tagjai között is szerepelt.
Sikereire és kudarcaira olykor sértő őszinteséggel, nyers modorban emlékezett. „Élettusa” címmel megjelent egy kötete, amelynek tavalyi bemutatóján, betegsége miatt már nem lehetett jelen. A „nagy csapatban” mindig is a harmadik hely jutott neki. De Móna István sohasem akart és nem is tudott veszíteni. Ettől lett mégis különleges, a zseniális trió CSAPATEMBERE. Jószívű, szeretetre méltó sportoló. Társ, aki nagy önbizalmával gyakran lendítette át holtpontokon pályatársait és tanítványait. Bajnok, Ég Veled!
SPORTEREDMÉNYEI
Öttusában:
Olimpiai bajnok (csapat: 1968)
Négyszeres világbajnok (csapat: 1963, 1965, 1966, 1967)
Világbajnoki 4. helyezett (egyéni: 1966)
Kétszeres világbajnoki 5. helyezett (egyéni: 1963, 1965)
Négyszeres magyar bajnok (1962, 1963, 1965, 1966)
Párbajtőrvívásban:
Magyar bajnok (csapat: 1970)