Lassan egy komplett generáció cseperedik fel Pesten úgy, hogy még soha életében nem láthatta a Kálvin teret a maga teljes valójában, hiába nyújtózkodott. A metróépítkezés Ráday utca felőli palánkjaira szervezett történeti fotókiállítást és annak alábbi áttekintését a magunk részéről elsősorban ennek a generációnak ajánljuk.
A nagy összefogással létrehozott tárlat azokkal az évekkel nyit, amikor a helyet még Disznópiacnak hívták, meg másképp is persze, de ez a legmegrázóbb, azért emeltük ki direkt ezt. Mint az 1870-es éveket tárgyaló anyagból kiderül, a tér legöregebb háza a XVIII. század második felében épült, majd az 1810-es években átépült ún. Két Oroszlán fogadó épülete volt, pontosabban ma is az. Kapuzata fölött a két kőoroszlán most is megvan, bár annyira nem köszöni, ahhoz már túl sokszor mázolták át őket, a sok rétegtől inkább valami rágógumiszörnyeknek tűnnek, mintsem az állatok büszke királyainak. A rendezők külön kitértek az Erzsébet (korábban Engels, még korábban Sztálin, azelőtt Erzsébet) térről ismerős Ybl-féle Danubius-kútra, amely eredetileg szintén itt állott; mint később kiderült, a világháborúban megsérült szökőkút egyik nőalakjának eredetije (a Száva folyó allegóriája) az oroszlános házban manapság is megtekinthető tetszetős vendéglátó-ipari dekoráció.
Az 1890 és 1900 közti évek is számos tanulsággal szolgálnak. Egyrészt, hogy micsoda pazar palota állott egykoron a mostani üvegház helyén, másrészt pedig, hogy akkortájt kifejezetten javallott volt a villamossínek között állva bámészkodni. Az egyik fotón a tinédzser Kun Bélát véltük felfedezni. Az 1916 és ’21 közti kollekción viszont egy különös, rejtélyes szecessziós pavilonforma keltette fel a figyelmünket, a templom előtt állott Báthory kávéház, amelynek tulajdonosa után Bátorinak kellett volna lennie, de csak azért se. Egy őszes környékbeli lokálpatrióta sietett az eligazodásban: közölte, hogy mindent tud a térről, de erről a kávéházról speciel semmit. (Saly Noémi kávéháztörténész szerencsére annál többet.) A kávéházat nem az ostrom vitte el, a tér egy részét viszont igen, így keletkezett hely például a mai Korona Szállónak, ebből is látszik, hogy egy fél emberöltő elteltével is milyen kegyetlen következményei lehetnek egy háborúnak. A vészterhes időszak bemutatásához felhasznált fotók közül azt ragadnánk ki, amelyen két szovjet katona cirill betűs tábla felhasználásával üzeni a Kálvin téren császkálóknak, hogy halál a német területrablókra.
Az 1953 és ’56 közé eső időszakot egyebek mellett egy megrongált vörös csillaggal illusztrálták, ugyane csillag az ’56–’59-es tablón már ép, sőt délcegebb, mint valaha. A dolgos hétköznapok hangulatát viszont egy irtó klassz cigarettaautomatáról készült képpel igyekeznek visszahozni nekünk, a gép neve Record volt, viszont kizárólag Kossuth cigarettát lehetett belőle kinyerni. Lassan aztán eljutunk a hetvenes évekbe, ahol a téren már UV villamosok járnak, valamint Trabantok, Zsigulik és Skodák, aztán a 80-as évekbe, ahol ugyancsak Trabantok, Zsigulik és Skodák, viszont a nagy tűzfalon már ott fényeskedik Pataki Ági, a fabulonos lány, micsoda perspektíva. Egy másik tűzfalon festett életfa tekinthető meg, amelynek lombozatában részint mosószerek, részint margarinok láthatók, megerősítve a gyanút, hogy voltaképpen egyazon anyagfajtáról van szó, csak más-más néven és kiszerelésben. A 2000-es évek elejének Kálvin terét a tárlat szerint kéregzúzalékba szerkesztett plasztikgombák, a végét pedig egy látványos szürkemarha-felvonulás jellemezte a legplasztikusabban, a 2011-es esztendőt ugyanakkor egy házihaszonállat-bemutató. A kiállítás természetesen a fényes jövőt is felrajzolja, pompás látványterveken barátkozhatunk a 2013-ra elképzelt Kálvin térrel. Csak meg kéne érni valahogy azt a fényes jövőt.
www.nol.hu/Bárkay Tamás