A Spiegel háromoldalas cikkben számol be a „munkatáborokról” és az épülő „operett-diktatúráról”.
Döbbenettel és szomorúsággal olvastam a Heti Válaszban lefordított Spiegel cikket Orbánról és kormányáról, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországról.
Az előző rendszerben nagy ritkán hozzá jutottam a Spiegelhez, amelyet illett titokban olvasni, mivel nem vették jó néven a nyugati sajtót. Akkoriban azt hittem, hogy ez egy komoly lap. Évek teltek el, míg rájöttem, ez egy liberális pártlap, amely a tényeket nélkülözve és a helyi viszonyok ismeretének fittyet hányva, hazugságokkal, torzításokkal és rosszindulatú manipulálással feketíti be a demokratikusan, kétharmados többséggel megválasztott nemzeti kormány erőfeszítéseit. Amely nem más, mint megmenteni az államcsődtől az országot, amelyet a kommunisták elmúlt 8 éves kormányzatának következménye.
A Spiegel szerint Orbán a kényszermunka révén akarja Magyarországot morálisan és gazdaságilag megújítani. Nos, eszerint a Spiegelnél úgy gondolják, hogy morálisan és gazdaságilag korrekt, ha egy ország lakosságának csaknem egytizede nem dolgozik, hanem járulékokból, illetve bűnözésből él!
A Spiegelt emlékeztetném arra, hogy a kényszermunka a Gulágon és a fasiszta német munkatáborokban volt rendszeresítve, ami azt jelentette, többek között, hogy a dolgozók a munkájukért nem kaptak bért.
A cikkben nyilatkozik Kéri László politológus: „A magyar nép talán csak az operettel járult hozzá az európai kultúrához, és ami most készülődik, az is csak egy operett-diktatúra”, mondja a politológus. Most már csak azt nem tudom, hogy Kéri a magyar néphez sorolja magát-e, vagy sem. Ha igen, akkor a „munkássága” az operett kézikönyvekben szerepel majd, de az sem biztos…
A többi magyargyűlölettel teli nyilatkozatokkal kár lenne foglalkozni, a Spiegel cikk önmagáért beszél.
Ennél fontosabb számomra, hogy miképpen lehet védekezni e rágalmakkal szemben? Mi a teendő ilyen esetekbe?
Mert az nem válasz, hogy az újság azt ír amit akar, arra nincs ráhatásunk. Jól ismert módszer a sajtóban, ha egy vádra nem válaszol a megvádolt, akkor azt hallgatólagosan beleegyezésnek tekintik.
A Spiegel cikk, csak a hab a tortán. Országunknak és kormányunknak a külföldi sajtója lesújtó, visszataszító és hazug. A kormány milliárdokat költ el az ország propagandára. Sajnos e rágalmakkal teli írásokat sokszor válasz nélkül hagyja.
Akár fizetett hirdetésekkel, akár a követségek útján, akár a külföldi újságírók meghívásával, de választ kell adni és hitelesen tájékoztatni a külföldi közvéleményt hazánkról. Erre nem kell sajnálni a pénzt, mivel mérhetetlenül nagy károkat képes okozni az országnak egy ilyen írás.
Ha pedig a befeketítésre törekvés, a rosszindulat, a tudatos lejáratása az országnak nyilvánvaló, akkor bizony jöhet a per, a helyreigazítási kérelem. Csak egyet nem szabad tenni: hallgatni!
Egerszegi Csaba