Uruguay ősi népének első teljes genomszekvenciái genetikai pillanatképet nyújtanak a régió őslakos népességéről, mielőtt az európai hadjáratok sorozata megtizedelte volna őket. Az egyesült államokbeli Emory Egyetem és az uruguayi Köztársasági Egyetem antropológusai kutatási eredményeiket a PNAS Nexus című tudományos lapban publikálták.
„Munkánk azt mutatja, hogy az ősi uruguayi őslakosok olyan felmenőkkel rendelkeznek, amelyeket korábban Dél-Amerikában nem fedeztek fel” – mondta John Lindo, társszerző, az Emory antropológus adjunktusa, aki az ősi DNS-re specializálódott. „Ez hozzájárul ahhoz az elképzeléshez, hogy Dél-Amerika egy olyan hely volt, ahol több régió sokszínűsége létezett, az egyetlen indián faj monolitikus elmélete helyett Észak- és Dél-Amerikában” – fejtette ki.
Az elemzések egy férfi 800 évre visszanyúló DNS-mintájából és egy nő 1500 évre visszanyúló DNS-mintájából merítettek, mindkettő jóval Kolumbusz Kristóf 1492-es amerikai kontinensre érkezése előttről származik. A mintákat egy kelet-uruguayi régészeti lelőhelyről gyűjtötte a társszerző, Gonzalo Figueiro, a Köztársasági Egyetem biológiai antropológusa.
Az elemzések eredményei meglepő kapcsolatot mutattak ki az Észak- és Dél-Amerikát összekötő szárazföldi híd, Panama és Kelet-Brazília ősi egyéneivel, de nem a modern amazóniaiakkal. Ezek az eredmények alátámasztják azt a néhány régész által javasolt elméletet, amely szerint a Dél-Amerikába vezető migráció több hullámban zajlott, köztük egy olyan, amely az amazóniai népességhez, és egy másik, amely a keleti part menti népességhez vezetett.
„Most genetikai bizonyítékot szolgáltattunk arra, hogy ez az elmélet helyes lehet. Ez ellentmond az Andok lábánál kettévált egyetlen vándorlás elméletének” – mondja Lindo.
A ma Uruguay néven ismert, Brazíliától délre, az Atlanti-óceán partján fekvő terület emberi megtelepedésére vonatkozó régészeti bizonyítékok több mint 10 ezer évre nyúlnak vissza. Az európai gyarmatosítók az 1500-as évek elején léptek először kapcsolatba a régió őslakosaival.
Az 1800-as években a gyarmatosítók katonai hadjáratok sorozatát indították az őslakos népek kiirtására, amelyek a Salsipuedes-pataknál történt 1831-es mészárlásban tetőztek, amely a charrúa nevű etnikai csoportot célozta meg. A szerzők azt írják, hogy abban az időben a charrúa kifejezést széles körben használták Uruguay területén különféle vadászó-gyűjtögető csoportok maradványaira.
„A régió bennszülött népének ezekkel az első teljes genomszekvenciáival az európaiak érkezése előtt sikerült rekonstruálniuk genetikai előtörténetük legalább egy kis részét” – mondja Lindo.
A munka megnyitja az ajtót a modern uruguayiak előtt, akik potenciálisan genetikailag kapcsolódhatnak a régióban az európai gyarmatosítók érkezése előtt létező populációkhoz. „Szeretnénk több DNS-mintát gyűjteni ősi régészeti lelőhelyekről Uruguay minden részéről, ami lehetővé tenné az országban élők számára, hogy feltárjanak egy lehetséges genetikai kapcsolatot” – magyarázza Lindo.
A Lindo által vezetett ősi DNS-labor az amerikai kontinensen kevéssé feltárt emberi leszármazási vonalak feltérképezésére specializálódott. A legtöbb ősi DNS-re szakosodott labor Európában található, ahol a hűvösebb éghajlat jobban megőrizte a mintákat.
Kevesebb hangsúlyt fektettek a Dél-Amerikából származó ősi DNS szekvenálására. Ennek egyik oka az, hogy a melegebb, párásabb éghajlat a kontinens nagy részén nagyobb kihívást jelent a használható ősi DNS-minták gyűjtése, bár a szekvenálási technológia fejlődése segít megszüntetni e korlátozások egy részét.
„Ha európai származású vagy, akkor a DNS-ed szekvenálását elvégeztetheted, és ennek az információnak a segítségével meghatározhatod, hogy honnan származnak az őseid, egészen konkrét falvakig” – mondja Lindo. „Ha az Amerikában őshonos emberek leszármazottja vagy, akkor megtudhatod, hogy a genomod egy bizonyos darabja indián őslakos, de nem valószínű, hogy közvetlen leszármazási vonalat tudsz követni, mert nem áll rendelkezésre elég ősi DNS-referencia” – teszi hozzá.
Hozzáteszi, hogy a képet tovább bonyolítja az európaiak érkezése által okozott hatalmas zavar, mivel számos civilizáció elpusztult, és egész népcsoportokat öltek meg.
Az őslakos közösségekkel és helyi régészekkel szorosan együttműködve Lindo reméli, hogy a fejlett DNS-szekvenálási technikák segítségével egy ingyenes, online portált hozhat létre, amely egyre több ősi DNS-referenciát tartalmaz Amerikából, hogy az emberek jobban felfedezhessék és megérthessék származásukat.
(Nyitókép: Az utolsó charruák. Az uruguayi őslakosoknak emléket állító szobor a fővárosban, Montevideóban. A terület emberi megtelepedésének régészeti bizonyítékai több mint 10 ezer évre nyúlnak vissza. Fotó: Máxima Susana Gómez Lotito, CC BY-SA 3.0 (Wikimedia Commons))