Vargabor – Badacsony

Február 3-án és 4-én, Magyarország egyik legnagyobb pincészetében, a Badacsonyörsi Varga pincészetben jártunk.

Február eleje nem kifejezetten Balatoni túraidőként ismert. Az még hagyján, hogy hideg a víz, azaz a jég, de általában, sem a nap nem süt, sem a pizzás, semmit sem a környéken. Helyismeret nélkül ilyenkor működő éttermet találni is művészet, annál talán még a lékhorgászat is kisebb kihívás.

A badacsonyörsi Varga pincészetet megtalálni világosban, nem ügy, mert nagyon messziről látszanak a hatalmas tartályok és a gigantikus cégtábla. Mi ezt másnap elégedetten vettük tudomásul, mert persze sötétedés után érkeztünk és ez akkor nem volt olyan egyértelmű. 

A Balaton környéki borászat a kelták és a rómaiak koráig követhető vissza. A honfoglalás után nagyon hamar megindult itt a szőlőművelés és a borkészítés, mert egyszerűen adta magát a hely és nyilván élt némi hagyomány is. Ez a hagyomány kitartott máig – ma ugyanis sok tucat pincészet és kisebb, nagyobb üzem keretezi a tavat. A Badacsonyi-, a Balatonfelvidéki-, illetve a Balatonfüred-Csopaki borvidék északon és keleten, a Balatonboglári borvidék a déli parton, a Zalai borvidék nyúlványai pedig nyugaton „nyaldossák a tó partjait”. Tulajdonképpen az a csoda, hogy a tóban nem bor van víz helyett. Igazából nem is értem, miért isznak az emberek a strandon sört. Valószínűleg ennek, a nyári meleg csak a kisebbik oka lehet, a nagyobbik, hogy nem tudják, ezzel mennyi jó bort veszítenek! Marketing, marketing, marketing!

 

A VARGA CSALÁDI PINCÉSZET

 

A Varga pincészet, családi pincészetnek számít, méretei alapján azonban itthon az üzem kategóriában is alig akad párja. A hajdani Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincészetét 1993-ban vásárolta meg Varga Péter. Az akkori 400 000 palackos értékesítés folyamatosan bővült. Jelenleg évi 11 millió palack bor és pezsgő kerül ki a gigantikus üzemből. (11 000 000 palack – számmal leírva még rémisztőbb. Kettes számrendszerben átírva még jobban néz ki, azonban terjedelmi és kegyeleti okok miatt nem adom m

eg az értéket.) Ez annyi tesz, hogy minden magyar több, mint egy üveg, azaz majdnem 8 dl Varga-bort fogyaszthatna el évente, ha ebből nem kerülne exportra úgy 2-3 millió palack. A lenyűgöző mennyiség több termékcsalád képében, palackjában jelenik meg, így sokszor nem is tudjuk, hogy azok mind egy üzemhez köthetők. Holott itt készül az „Aranymetszés” termékcsalád, a „Balaton” termékcsalád, „Az év első bora” termékcsalád, de a Varga tokaji borok, az egri borok, a soproni borok, is illetve a „Royal Badacsony” illetve a „Ház bora” termékcsaládok. A „Schomberg” és a „Balaton” pezsgőcsalád szintén a Varga pincészet remeke.

 

A PINCE ÉS AZ ÜZEM

A pincészet több hekt

áros „udvarán” található nemesacél szőlőfeldolgozó napi 500 000 kg szőlő fogadására alkalmas, azaz egy szüret alkalmával körülbelül 15 000 000 (azaz tizenöt-millió) kg szőlőt dolgoznak fel. Körbejárva az eszközöket rögtön a „Terminátor I.” utolsó képkockái jutottak eszembe, nem részletezem, miért, aki ismeri a filmet, annak úgyis beugrik. Ha ezek a gépek működnek és a billenős kocsik döntik a méretes garatba a termést, nagy hangulata lehet ennek a helynek. Ha lehet, el is jövök majd megnézni. A feldolgozás automatikus. A kültéri tartályokban tárolják a friss mustot, ahonnan a pincébe vezető csővezetéken távozik az ottani erjesztő művekbe. A 80 000 literesnél is nagyobb nemesacél tartályokat addig-addig számoltam, hogy elvesztettem a fonalat, de az biztos, hogy több van az udvaron, mint 20 db.

A kívülről kétszintesnek tetsző főépület mindenhonnan nézve nagyon barátságos. Jól lehet előtte parkolni. Az irodák, a kóstoló részleg, a szolgálati lakás, tárgyaló, minden a helyén van, sz

épek és tágasak. Bővítés, kalapálás persze most is folyik. Uniós pályázatból új, exkluzívabb, borkóstoló tér épül – nem mintha nem lenne a mélyben egy 200 személyes, de az pl. télen kissé hideg. A csinos épület mögött és alatt nagy titkok rejlenek. Lenn, több emelet mélyen a hatalmas pince, a ház mögött pedig a futballpályányi palackozó és a raktárak találhatók.

A pince tele van hordókkal, azok meg borral. Ezt a mondatot akár első osztályos tollbamondás feladataként is fel lehetne adni, annyira egyszerű és annyira egyértelmű. Itt azonban jobban körülnézve mások az arányok, mint amihez szoktunk. A pince felében 20 000 literes nemesacél tartályok állnak. Számuk igen nagy. A belső helyiségben, amit biztos van önmagában vagy 100x50m méretű. Számtalan kis 2 hektós fahordó övezi a közepén elhelyezett 20-30 db 6 személyes kóstolóasztalt, rajtuk túl pedig további 6 500 literes hordó gólemek sorakoznak. A másik, távolabbi falrész rekeszeiben szó szerint hegyekben áll a bor: ezressével, tízezressével vannak „rakásolva” érlelés céljából a palackok – a felíratok szerint mindenféle fajta és évjárat. Próbáltam legalább elméletben kicserélni két papírt, de Kóréh Csilla, ideiglenes vezetőnk, jelezte, hogy nem szokták nézni, mert itt mindenki fejből tudja, melyik kupacban mi van, hisz a többség itt tárolódik évek óta. A cédulák, amikkel szórakozom, csak a tájékozatlan újságíróknak szóló felíratok… A pince dísze egy 14 000 literes hatalmas fahordó, amely minden irányban kb. 3 méteres. Tetejére a fafaragó a Varga címert találta legmegfelelőbb témának, bár lehet, a megrendelő kérte ezt.

Ha a pincerendszer kellemes félhomálya a Gyűrűk Ura Loriájára – a törpök földalatti városára – hasonlított, akkor a palackozó ennek ellenpontjaként egy ultramodern szellemvasútra. Persze a „Hogyan készül?” sorozat aktu

ális epizódja igazából képekkel illusztrálva érthető igazán. Fotóztunk hát. Sőt, ha rajtam múlik, a fényképezőgépből kifogy a film, annyira meg akartam örökíteni minden lépést – ám sajnos a gépem digitális és még több mint 2 000 kockányi hely volt hátra, ezért végül beértem pár száz fotóval.

Mint megtudtuk, elvben 10 000 palack bort képes a gépsor óránként előállítani, ám, mivel a mosó gép csak 8 000 palackot tud kimosni, most ez az elméleti maximum. A szalag nem mindig megy egész nap, azonban előfordul, hogy két, máskor meg három műszakban is fut rajta a bor.  A „Just in Time” elv alapján, ha lehet, akkor palackoznak, amikor a megrendelő rendel.

A folyamat a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a visszaváltott üvegekkel teli rekeszek mennek be az egyik oldalon, a másikon pedig kijön a teli raklap, rajta egy csomó teli rekesszel, amelyek teli vannak palackokkal, amelyek meg borral. Szépen felcímkézve, zsugorfóliázva kerülnek a raktárba, ráadásul úgy, hogy mindeközben emberi kéz nem érintette őket! A teljesen automata, helytakarékosan kígyózó futószalagon a gépek vagy 1000 méteren végzik a dolgukat. Minden gép mellett áll egy ember, de legfeljebb a se

lejtet skubizza és csak akkor avatkozik be, ha talál ilyet – és persze, aki keres, talál is. A rekeszekből egy gép kiszippantja a palackokat és a szalagra teszi, ami siet velük a palackmosó, majd öblítő gépbe, eztán a szalagon tovább a töltőgép következi, majd újabb méterre onnan a dugózó/kupakoló, aztán pár lépés és az, amelyik a sapkát teszi a fejekre, majd amelyik ezt lehegeszti, utána a címkéző, aztán pedig egy kis utazás végén a ládába pakoló. Ez pont úgy fogja meg a palackokat, ahogy a tekebábukat a tekegép. Innen a rekeszek egymásra érkeznek, egy újabb robot pedig a teli raklapot lefóliázza. Ez a fóliázó gép megint vagy 20 db képre volt jó nálam, ez nagyon megfogott. Ha beleállok, itt az ingyenes testtekercselés, ami biztos fogyaszt, csak előtte sok bort kell fogyasztani, mert másképp nem mertem kipróbálni.

A címkeraktár is hatásos hely. Ennyi féle címke kihozza az emberből a gyereket. Mindegyikből vinni akar egyet-egyet, mígnem rájön, hogy felesleges, mert ezek igazán borral együtt képviselnek nagy értéket. Azért eszembe jutott egy gyermekkori élményem a helyről. Egyszer egy étterembe tévedt be az óvodáscsoportom. Arra nem emlékszem, mit csináltunk, de a csinálás végén bejelentette az óvó néni, hogy most pedig minden gyerek kap egy cinkét. Én nagyon megörültem, bár nem tudtam, hogy viszem a cinkét haza, meg ott is mibe fogom tenni… és különben is. A fejtörésnél azonban sokkal rosszabbul esett, hogy valami konzerves, vagy sörös, boros címkét nyomtak a kezembe. Most már a cinkeraktár felírat olvasásakor éltem a gyanúperrel, hogy ez sem a madárház lesz… itt a palackozó mellett biztosan nem – és tényleg nem az volt.

Azért a címkékre visszatérve, az Aranymetszés és általában a Varga címkék (és nem cinkék!)  kifejezetten egyediek. Üdítő élmény a magyar borok címkéit nézni az áruházakban – már ha ott vásárolunk bort – mert nagyon innovatívak, frissek, fiatalosak. A Varga címkék is ezt az irány követik. Nem látom ugyanezt a külföldi palackokon… bár, most, hogy ezt ide leírtam kifejezetten keresni fogom a különbséget.

A „cinkéktől” a raktárba mentünk, ahol csinos lányok, asszonyok tevékenykedtek. A targoncák sivító hangja a Star Wars logisztikai hangárjait idézi. Itt csomagolnak, itt történik pikk-pakk a pick&pack. Azaz itt folyik az áru kiszedése, kiszámolása, innen mennek ki a szállítmányok, itt készülnek a kiszedési listák és a szállítólevelek. Fő vevő a Metró, de a Cora és a Lidl saját márkás termékei is jelentősek. Pezsgőben a Tesco és a Profi nagy vásárló. Itt viszontláttuk az Aranymetszés, és a Ház bora termékcsaládok mellett szinte az összes forgalmazottat pezsgő és borfajtát. Kereskedők egyébként itt helyben, illetve a budafoki nagykereskedelmi raktárban is vásárolhatnak direktben a Varga pincészettől Vargabort.

Most, hogy mindent láttunk, kíváncsiak voltunk, hol terem a Vargabor, azaz a Vargaszőlő’? 150 hektárnyi termőterületen, főként a Balaton környékén, a Badacsonyi régióban és Balatonvilágoson terem a java.  Egerben 50 hektár szintén ide terem. Ezen rengeteg terület egyik fele bérlet, a másik fele saját tulajdon. Ám ez a feldolgozott mennyiségnek csupán a 20%-a. A maradék 80%-ot termelőktől veszik, gyakran egyedüliként a teljes Balaton-felvidéken.

A februári bágyadt napsütésben végigjártunk néhány közeli ültetvényt. Mivel a terv szerint következő úti célunkhoz közelebb végzünk, mint az üzem, azt választottuk, követjük a főszőlészt, nem ülünk be mellé. A Giczi Zsolt szőlészeti vezető fehér terepjárója után, a szűk utakon loholva a táj még izgalmasabb volt. Az egyébként nem kis izgalmakhoz szokott, gyakorlott terepjárós újságírónak is

feltűnt, hogy Zsolt minden követ ismer a környéken. Szóval nem volt egyszerű tartani vele a lépést. A „milyen gyakran jár erre?” kérdésre persze a válasz az volt, hogy olyan gyakran, hogy a kutyák többsége már meg sem ugatja…. minek? mire befejezné és visszamenne henyélni, jöhet újra ugatni ugyanazt a kocsit.

Abban nincs semmi meglepő, hogy az ültetvények 100%-ban a Balaton felé néznek – délre. Általában a

kilátás is kiváló, hacsak valamelyik másik hegy ki nem takarja a tavat. Ilyenkor bennem rögtön felmerülne persze a hely elhordása, ám a hallottak alapján ezzel csak az a baj, hogy azon a hegyen is van Varga ültetvény, azaz nettóban ez mégsem lenne jó ötlet. Gondolom hasonló okok miatt állítottak az elődök az egyik hasonló völgybe egy kőkeresztet – ha már kilátás nincs, legyen valami más, ami magára vonja a szemet és a kiváltja a csodálkozást.

A szőlő nagyrészt friss telepítés. A Badacsonyi Borkutató (PEAC SZBKI) a kéknyelű termesztéséhez a legjobbnak az ernyőművelést találta, így a meglátogatott termőhelyeken általában ezzel találkoztunk. Ennek lényege, hogy hosszabb a beporzási idő, mivel, a csúcsdominancia miatt, nem egyszerre virágzik el a növény, hanem elnyújtva..

A BOROK

Podmaniczky Péter főborász látott vendégül bennünket, a bővítés miatt, nem kifejezett borkóstoló helyiségben, hanem a vezérigazgatói tárgyalóban. Péter szintén borász família sarja, édesapja Boglár környékén űzi ugyanezt az ipart, szintén nem kicsiben. Péter 17 féle Vargabort mutatott nekünk ezen az estén. Akkurátusan behűtött, előkészített palackok voltak, amelyek javarészt az Aranymetszés prémium termékcsaládot erősítették, de akadt 1-2 kivétel is. Abban maradtunk, hogy nem a legkommerszebb termékeket kóstoljuk végig, hanem a különlegesebb, kevésbé ismert fajtákra, ízekre vadászunk. Ennek megfelelően volt olyan palack, amelyen nem volt még soha életében címke, hát ez alkalomra sem, mert még nem került (vagy soha nem is fog) az adott évjárat kereskedelmi forgalomba. Kísérőként nem jófajta házi szilvapálinkát választottunk, holott lehetett volna, hanem egy 5-7 féle sajtból álló szépséges sajttálat dobtunk össze. Így estünk hát neki a borkóstolásnak.

Az Aranymetszés borcsalád a Varga pincészet prémium kategóriája, termőterületei, termesztési technológiái, feldolgozás módja egyedi. Az aranymetszés általában fiatal ültetvényekről kerül a hordókba, aztán a legjobb tartályok még ebből is kiválasztásra kerülnek – ettől lesz „selection”. Az Aranymetszés, túlzás nélkül, pince a pincében.

A kéknyelűek

A szőlőfajta neve is misztikus. A levél szára, azaz nyele, kékes, vöröses, innen az elnevezése. Ősi magyar fajtáról van szó, amelyik csaknem kizárólag a Balaton-felvidéken termesztenek. Nem tudni, honnan került ide, lehet, hogy a kelták, vagy a rómaiak múlatták nedvével a perceket, akár a pannóniai származású római császárok kedvenc nedűje is lehetett az ebből származó bor.  Mivel nem valami bő termő, régebben úri szőlőként, kedvtelésből termesztették, bort meg alig csináltak belőle. Ettől persze majdnem a dinoszauruszok sorsára jutott… és nem kellett még meteorit sem, hogy csaknem kihaljon. Bora minősége viszont annál jobb, így ma újra divatja van Badacsony környékén, aminek örömére a Varga pincészet készít is kb. 20 000-30 000 palack Kéknyelűt évente.

A fentebb már említett ernyőművelés a termesztési technológia alapja. Kései érésű, október első felében szüretelik. A Kéknyelű bora nagy savtartalmú, sok almasavat és citromsavat tartalmaz a többi borhoz képest, így az egyedi savak miatt ízre is határozottabb. A rusztikus fajták közé tartozik. A friss bor halványzöld, érlelés során is világos marad. Illata határozott, de nem tolakodó. Élénk savérzetet ad. Hosszabb érlelés után nagyívű savharmóniát produkál. A kellemes illat mellett a szépségét a savak finomsága, vagy éppen a nyersesége, férfiassága adja. Bora fiatalon is kellemes, de igazi élményt több éves érlelés után nyújt. Acéltartályban erjed, s 4-5 hónap finom seprőn való érlelés után kerül palackozásra legalább egy évre, vagy még többre. A 2005-2009 közötti évjáratok minden tekintetben jók voltak, a 2010-es évben azonban se a mennyiség, se a minőség nem adatott meg. 

Mi ebből a 2006, 2007 és a 2009-es esztendőbe szagoltunk és kóstoltunk bele.

A 2006-os évjárat igazán nem érett be még mindig tökéletesen. Illatában vajas, krémes, kekszes jegyek dominálnak… bár, ha nem jó sajtot eszünk hozzá, akkor a sajt íze is dominál, de az félrevezet. Ízében a palackérlelés jótékony hatására is létrejött kerek, ásványos ízeket étezhetjük. A Kéknyelű fajtasajátossága a kemény karakter, ami a hosszan tartó palackos érlelés alatt szépen összesimult, lekerekedett. Jól mutatja be a termőhely sajátosságait. A 2006-os Kéknyelű kereskedelmi forgalomban kapható.

A 2007-es Kéknyelű színe sárgásabb, mint a „bátyjáé”, érettebb alapanyagból készült. Illatra sokkal határozottabb, késeibb jellegű, testesebb, savtartalma nagyobb, bár ez nem érezhető. Kései olaszrizling illatát idézi. Nagyon ízlett. Kereskedelemben ez is kapható.

A 2009-es szintén kiváló évjárat volt, testes, nem kései, határozott, nagyon kiegyensúlyozott bor. A legjobb bor a sorozatból talán ebből az évjáratból lesz.

Az Olaszrizlingek

Az Olaszrizling a legnagyobb mennyiségben termelt szőlő és borfajta Magyarországon.  A nagy filoxérajárvány után került hozzánk Franciaországból. Igen bőtermő és már-már szinte hungaricum, de azért termesztik külföldön is, főként a környező országokban, Burgenlandban, Stájerországban, Erdélyben. A Kárpát-medencében jobban terem, mint eredeti hazájában. A szocializmusban a fröccsbor kategóriába került, nem igazán törődtek vele. Mostanra elfogadott, jó bort adó fajtáként él a szakmai és a fogyasztói köztudatban, azonban a Rajnai rizling egy ideje folyamatosan szorítja a háttérbe. Az Olaszrizling késeibb szüretelésű fajta. Származási területére Vargáéknál is általában a késői szüretelés jellemző, öreg szőlőkről származik. A Varga pincészet kb. évi 20 000-30 000 palackkal állít elő prémium kategóriás Olaszrizlinget.

A mai estére Péter hatféle Olaszrizlinggel készült. Kezdtük a 2006-os

évjáratú száraz verzióval, amely igazi „badacsonyi karakterű” Olaszrizling. Illatában a rezedát, ízében a keserűmandulát, föld ízű mineráliákat érezhetünk, melyek különös módon melegséget árasztanak – mondta a szakértő. A magunk részéről valóban illatosnak és ásványosnak éreztük.

A pincemesterek a 2008-as olaszrizlinggel egy érdekes kísérletet tettek. Kipróbálták rajta a barrique-koracél hordós vegyes érlelést. Ez szerintünk jól sikerült – s ezt két sajtkatona között vidáman bólogatva nyugtáztuk. Ez esetben a palackos érlelés még nem nyomta el a gyümölcsaromákat. Szépen átüt a „Badacsonyíz” és a barique pörkölt íze. A 2008-as magasabb alkoholtartalommal bír, mint a 2006-os évjárat, és szerintünk jó lett.

 

A 2009-es évjárat vadabb, pedig ugyanaz a származási területe, mint a 2008-asé. Érlelése általános, koracélban történt, ellentétben az előző évi kísérleti évfolyammal. Azért a vegyes érlelésű verziót ebből is megkóstoltuk volna.

Eztán egy újabb csavarral visszakanyarodtunk 2007-be és egy kései szüretelésű Olaszrizlinget kezdtünk nyalogatni. Cukortartalma 73 g/l, alkoholtartalma 11,5 V/V%, azaz édes borról van szó. Arany szín, hársmézre, aszalt gyümölcsökre, törökmézre, pörkölt mandulára emlékeztető illat, nagy test jelenik meg a termőterület és a fajta jellege mellett. A kései szüret minden jellemzője jól felismerhető a hosszú ízérzetű boron.

A 2009-es kései szüretelésű Olaszrizlinget mintegy okuláskép kóstoltuk. Abban maradtunk, hogy „fejlődőképes”, nagy benne a potenciál. Ez a bor még egyáltalán nem testes jelenség. Már most is van, de főleg, reméljük, hogy lesz benne valami.

Ugyanezen évjáratból készült jégbor is.  Cukortartalma  szépen hangzik: 103g/l

. Mondanom sem kell, hogy a bort csakis dicsérni tudtuk, pedig előtte sem lehet mondani, hogy fukarkodtunk a szép szavakkal. Arra gondolni pedig felesleges, hogy az elfogyasztott 7-8 pohár beszélt már belőlünk, mert aki valaha ivott már jégbor, az örökre beteszik a kedvencei közé a talán még a böngészőjében is. Szerintem ez az ital hasonlít legjobban a mitológiai „nektár” fogalmához.

A jégbor régi találmány, már a rómaiak készítettek ilyet. Az újabb kori jégbort azonban a németek fedezték fel. A környékünkön, a 70-es években tűnt fel. Mára a világ minden bortermelő országa állít elő jégbort. A dolog lényege egyszerű: megvárják, míg a tőkén megfagy a szőlő, aztán szüretelik. A víz megfagy, de a többi összetevő nem, így a szárazanyag tartalom koncentrált lesz, azaz a must nagyon édes lesz, bár savtartalma is magas. Jégbort készíteni nagyon macerás. Már a szüret és a termés szüretig való védelme sem egyszerű (szárnyas és szárnyatlan seregély). A fagyott gyümölcs feldolgozása és nagy cukortartalmú must hosszú erjesztése tovább bonyolítja a helyzetet. Egy ismerős borász véleménye tömören: „Inkább egy újabb komplett szüret, mint egy jégboros ciklus!” – a borász nevét nem adom meg, mert az titok, de az igaz, hogy a jégbort Ő is nagyon szereti. 

A Rózsakő borok

Badacsonyban, a Kisfaludy-ház felett található az a hatalmas asztalszerű bazalt, amit Rózsakőnek neveznek. Valamikor a régmúltban gurulhatott le a hegy oldaláról. Nevét Szegedy Rózáról kapta, aki a hagyományok szerint Kisfaludy Sándorral szokott rajta üldögélni. Valószínűleg ez magyarázza a vele kapcsolatban született legendát is. „Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni.”

Maga a Rózsakő szőlőfajta a „Badacsony 36” kódnevű nemesítési kísérlet volt, amely a Kéknyelű és a Budai zöld keresztezéséből jött létre dr. Király Ferenc munkája nyomán. Eredetileg csak a Kéknyelű beporzásra alkalmazták, sőt egyenesen erre a célra nemesítették. Egy sor Rózsakő, négy sor Kéknyelű volt a telepítés módja. Aztán 2007 a Varga pincészet a Rózsakő önálló telepítésébe kezdett. A Rózsakő nagy savtartalmú, nagy cukortartalmú bort ad, a szárazak családján belül. A magas termésmennyiség mellett igen jó minőségű termést ad, a must, illetve bor savtartalma pedig még az aszályos években is kiváló. Jellemzően ennél a fajtánál is ernyőművelést alkalmaznak.

Elsőként, persze csak a sajt után, a 2008-as Rózsakő került a poharunkba. 

Cukortartalma átlagos, száraz kategória: 7,8g/liter.  Íze mi másra lenne emlékeztető, mint rózsára. Nem tudom, ki evett gyerekkorában rózsaszirmot, de aki nem, annak mondom, hogy az tényleg ilyesmi. A Rózsakőből amúgy a kő íze sem hiányzik, mert jelen van a „Badacsony íz” is ebben a borban.  A korai palackozás miatt kezd kialakulni a palackbuké. A kis mennyiségű maradékcukor tartalom jól harmonizál a férfias savtartalommal.

Ezt követően Péter elővett egy 2009-es félszáraz Rózsakőt, amely az erjedésben megállt – magától. Cukortartalma ennél fogva magasabb, 11 gramm/liter. Az előző évjárathoz hasonlóan rózsára, zöldalmára emlékeztető, egyedi fajtajelleges illatú. A Kéknyelűre jellemző savtartalom mellett, nagyon zamatos, kerek, jó ivású bor.

A finom különlegességet megint a végére hagytuk, a 2009-es félédes, erjesztésben szándékosan megállított Rózsakő következett.  Cukortartalma négyszerese az előzőleg kóstolt félszáraz verziónak, azaz több, mint 40 gramm/liter, minél fogva alkoholtartalma valamivel alacsonyabb. Ez is kísérleti bor volt. Úgy emlékszem, nem is forgalmazzák, kár.

A Szürkebarátok

A Szürkebarát a burgundi pinot család egyik oldalága, amelyet az olaszok Pino Grigio néven ismernek. A középkor óta van jelen hazánkban, ahová Franciaországból érkezett. Európában sok helyen termesztik. A Balaton környékén erre a fajtára is az ernyőművelés a jellemző. Fehér és rosé borokat készítenek belőle.

Ebből a családból egy 2008-as évjáratú palackot nyitott ki a főborász. A kései szüretelésű, töppedt szőlőből készült bort már illatában is igen élveztük, majd miután két sajt között megkóstoltuk, arra jutottunk, hogy szépen érezni rajta a Szürkebarát ízt. Persze ezt sem adták ingyen! Ez a bor már szüret előtt is különleges elbánásban részesült szőlőből készült, úgynevezett DMR technológiával. Ez annyit tesz, hogy a teljes érettség elérése után a szálvesszőt elvágják, megakadályozva ezzel a további tápanyagáramlást a gyökerek és a fás részek felé. Az átvágás nélküli tőkéknél ekkor a levelek felől a nemcsak a bogyó felé van szénhidrát és sav beáramlás, hanem a gyökér és a fás részek felé is. Az átvágással ezt megakadályozzuk, valamint a tőkén a nap hatására gyorsan betöppednek a szőlőbogyók. A kész bor esetében a DMR technológia jóvoltából ráadásul nem csak a cukor és savtartalom lesz magasabb, de megmarad előtérben a fajta, nem nyomja rá a bélyegét a borra a késői szüretelés sem annyira. A 2008-as Szürkebarátról úgy tartják, még nagyon sok potenciál lakozik benne, igazán szép arcát 1-2 év palackérlelés után mutatja majd meg – de mi így is igen jóízűen, nagyokat csettintve ettük hozzá a sajtot.

Royal Töpszli 2008

Legvégül egy kései szüretelésű édes bor következett, de nem az Aranymetszés, hanem a Royal termékcsaládból. Ez a szintén szálvessző átvágással (DMR technológia) kezelt Pinot Noir alapú bor az erjedésben megállított Töpszli 2008. „A szárazborsznobok már a fehér édes borok ellen is ágálnak, az édes vörösborokat pedig a borkultúra elleni bűnténynek tartják. Holott Európa híres nagy borai között sok az édes vörös, és a történelmi Magyarország területén is nagy hagyományai vannak a természetes édes vörösborok készítésének. A Pinot Noir fajta különösen alkalmas édes bor készítésére, ugyanis rendkívül jól cukrosodik, és mivel szeptember közepi érésű, gyengébb évjáratokban is megbízhatóan beérik.”

A Pinot Noir szőlő Franciaországból származik, Burgundia és Champagne egyik fő fajtája. Közepes termőképességű, fürtje, bogyója kicsi. Középérésű, nem rothad. Közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz.

Érdekes a kései szüretelés eredete is. A rheingaui Johannisbergben 1775-ben elérkezett a szüret ideje. Engert intéző lovas futárt menesztett a falu urához, a fuldai apáthoz, mert a szőlő szüretelését nem kezdhették meg az apát engedélye nélkül. Telt – múlt az idő, a lovas azonban csak nem akart visszaérkezni. Buzgón imádkoztak, de hiába: a szőlőszemek ráncosodni kezdtek. A helyzet napról napra romlott… a küldönc egyszer aztán megérkezett az engedéllyel, de a fürtök addigra nagyon rosszul néztek ki. Mindenesetre leszüretelték és kipréselték. A bor pedig, amit ebből kaptak minden várakozást felülmúlt. Amúgy, máig nem tudni, mit csinált közben a küldönc… talán sörözött valahol.

De térjünk vissza a 2009-es Töpszlire. A Töpszlit acéltartályban, relatív alacsony hőmérsékleten (23 C°) erjesztették, aminek célja a minél több gyümölcs megőrzése. A héjon tartás ideje 8 nap. Ezután a még erjedő cefrét préseltek, és megállították az erjesztést, s így egy természetes édes vörös bor született. A rövid érlelése nagy fahordókban történt. Ez a vörös bor 68 gramm/literes cukortartalmával nagyon meggyőző tud lenni, de mi arra jutottunk, hogy maradunk a fehérboroknál, ha már édes.

BÚCSÚ

Egyszer majd írok egy cikket a sajtokról is, mert ez alkalommal is kiderült, hogy vannak borkóstolóhoz jól illő és oda nem való sajtok. Nem fogyott el az összes sajt még, ám mi lassan igen. 17 felnyitott és félig kiszürcsölt palack állt előttünk… Igazán nem voltunk delírium közeli állapotban, mert a sajt sokat segít ilyen helyzetekben és a felesleges ízeket is remekül elüti, de miután felröppentünk, így is nehéz volt a leszállás a közeli szállásnál. Ezt azonban már nem volt módunk megbeszélni, mert jött az álomtündér. Kancsójában édes, fehér, jégbor volt, bár ő, nagy tudatlanságában, „nektárnak” hívta azt. Nektár? Ezen mosolyogtam, de nem magyaráztam neki semmit a DMR technológiáról, meg a nemes penészről sem. Annyit azért mondtam neki, hogy olvassa el ezt a cikket, ha majd elkészül, és ha a Metróban jár, ne keressen mást, csak az Aranymetszés borcsaládot… a Varga pincészettől!

További fényképek megtekinthetők itt.

Vékás Sándor

www.RingMagazin.hu

Badacsonyörs, 2010. február 3-4.