Egy „ismeretlen festő” posztumusz újra-felfedezése
Hanula Judit (1947 – 2016) egész életét a természeti környezet mint életelem határozta meg.
A természet volt művésszé válásának ihlető forrása és ez vált a festészetben kiteljesedő munkáinak végtelenül gazdag és eredeti formavilágú tárgyává is.
Bodrog-parti kaszáló
A művészi kifejezésre először az agyagot választotta, amellyel a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban (1961 – 1965) ismerkedett meg. Itt érettségizett és lett „kerámiakészítő” szakmunkás.
(1965-ben) felveszik a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára. (ma Egyetem), ahol Pátzay Pál lesz a mestere.
A Főiskola elvégzése után (1969) Gimnáziumi tanárként helyezkedik el, később művészeti (szobrász) szakkörvezetőként is működik.
Csak 1992-ben kezdett el festeni. Egykori főiskolás társaktól kapott segítséget: Ferk Ilonka és Topor András.személyében nagyszerű mentorokra lelt.
Rövid idő alatt vált szorgalmas tanulóból a technikát birtokló kész, önálló festővé.
Löszfal
A késői váltásról szakmai önéletrajzában Hanula Judit ezt írja:
„Valójában nem tudom megfogalmazni, miért is kezdtem festeni. Amikor gyermekeim felnőttek, s már nem kötött le olyan szorosan az otthoni munka, elkezdtem terepre járni Ferk Ilonkával. Lehet, hogy visszataláltam gyerekkorom természetébe, lehet, hogy a csend, a termékeny magány érintett meg, mindenesetre nagyon jó festeni …”
Első nyilvános szereplése barátai társaságában és barátságos környezetben – közös munkahelyükön – a Postás Művelődési Házban volt (1993-ban)
Ezt követően rendszeresen szerepel csoportos kiállításokon.
Hommage Kandiszkij 2001 akvarell
A Tokaji Művésztelepnek újraalakulástól (1993) tagja volt.
1993-ban az I. Országos Pasztell Biennálén az „ismeretlen festő”„Zsengés” c. képe fantasztikus siker!
Erről a képről írta főiskolai csoporttársa – Kiss Mihály – a következő méltatást:
„Bársonyosan puha, sötétlő közegben meleg világossárga-sárgászöld ívecskék lengő, hullámzó felvillanásai. A tárgyiasulást-konkretizálódást alig, tétován sugalló vizuális motívumsor. Tán tisztán nonfiguratív alakzatoknak a végtelenségig ismétlődő, szeriális formasorából kiemelt, képkivágatnyi részegység. S mikor a látás már feladná a látottak azonosítását valamely a memóriából fellapozható látványemlékkel, megszólal, mert kihallik egy másik érzékszervi segítő: a hangzás. A szinesztézia meghökkentő, élményszerű eseteként, egymásba átható érzékszervi szenzációként, a suhogó akusztikus effektuson keresztül nyílik világossá, hallva látszik a messze ringó búzatábla, s szól kalászai közül a zsengés.”
Március
Első önálló kiállítása 1996. elején a Csokonai Művelődési Házban volt.
Sikert és elismerést az 1997. végén megrendezett pasztellkép kiállítás hozott az Újpesti Ifjúsági Házban.
Ezt mutatja a Vendégkönyv is, ahol az igencsak rövid kiállítási időtartam ellenére 21 oldalt töltenek ki a lelkes és bátorító bejegyzések. Néhány közülük, csak mutatóba:
1.) Ami leginkább magával ragadó és varázslatos a képekben az az őszinteség és látható tudás, amely a festőnő bensejéből ered és amelyet a természet rejtett, de feltárható titkai felé táplál.
Bajor Zoltán
2.) Ide tévedtem. Jó hangulatban távoztam. Gratulálok.
Köszönöm.
1997. október 31. (olvashatatlan aláírás)
3.) Kedves H. Judit!
Köszönöm, hogy elvarázsolt!
Szőke Imréné háziasszony, aki vásárlás közben betévedt
Bp. ’97. XI. 1.
4.) Egy nyegle, diákos bejegyzés:
Állati jó volt! Főleg az Indián nyár tetszett! A levelek is jók!
5.) Így másodszorra még jobban elvarázsolt, egy pár kép különösen szíven ütött, megérintett.
Nagyon jó volt itt lenni!
1997. XI. 3. Baranyai Borbála
6.) Igazi romantikus gyönyörű alkotások. … Név nélkül is érezni, hogy női kéz alkotta. A képek elnevezései is és a terem berendezése is a fentieket tükrözi, ha férfi lennék biztosan szeretnék találkozni Önnel.
Szeretettel Kiss Sándorné Dr.
7.) Eljöttem ismét, hogy újra láthassam a kiállítást. Csend van, egyedül vagyok a teremben. Lábam alatt zörög az avar, érzem ezt a különös illatot, s elmerülök a képekben.
XI. 6. Nagy Ágnes
Sok – sok kedves bejegyzés gyerekektől, egyszerű emberektől és hozzáértőktől.
Ez a nagy kiállítás igazi áttörést, 2 év alatt 5 kiállítást hozott!
1.) 1997. TETŐ GALÉRIA „Lebegés” c. pasztellkép kiállítás.
2.) 1998. Szerb Antal Gimnázium – Iskolagaléria
3.) 1998. EGIS Gyógyszergyár Rt. Kereskedelmi Igazgatóság aulája
4.) 1999.Csokonai Művelődési Ház: NEMZEDÉKEK: Hanula Endre fotográfus / Hanula Judit képzőművész / Elek Gergely fotográfus.
5.) 1999. 45 éves a Tokaji Művésztelep – Hanula Judit és Permay Éva képzőművészek kiállítása
Fények
A következő években ritkultak a kiállítások. Érezte és mondta, terhére vannak, túl sok energiát szívnak el a festéstől. Kis Mihály szerint: „A művészegyéniségnek a szereplés lehetőségét leső, az elismertségre, népszerűségre, tetszésre ácsingózó (manapság általánossá vált) viselkedésmódja mindenestül idegen volt tőle. Kiállításokat rendezni, tárlatokon feltünedezni sem igen sürgölődött.”
Életében összesen 14 önálló kiállítása volt. Legjelentősebb a 2007-ben az Újpest Galériában megrendezett kiállítás, melynek szakmai értéke, sikere az 1997-es kiállítást is felülmúlta. Judit itt mutatta meg – a pasztellképek mellett – akvarelljeit. Ekkortájt már szívesen és bátran használta az akril technikát is.
Ezt a pályát törte meg a betegség és a korai halál, 69 éves korában 2016, május 25-én hunyt el.
Eszterág
2016. óta újabb kiállításai nyíltak.
A hatodik, jelenlegi kiállítása a patinás Csili Közösségi Házban tekinthető meg január 18-a és február 11-e közt.
A kiállításmegnyitó: január 18-án 17 órakor lesz.
Nyitókép: Hanula Judit: Cseppek
Hivatkozások:
.) Kiss Mihály: Kiállításmegnyitó, Pestújhely 2018. 10. 25.
2.) Kiss Mihály: Évfolyamtalálkozó 2013, 09. 12-én