A mai napon (2018. március 21)., Szűz Máriának, az Egyház anyjának emléknapja van.
Ferenc pápa bevezetett egy új, Szűz Máriához kötődő emléknapot, melyet most, a Pünkösdvasárnap utáni hétfőn ünneplünk…
Igen, Máriát, mint az Egyház Anyját ünnepeljük. Ez eddig nem volt az Egyház gyakorlatában. Mária, mint Istenanya igen (erre emlékezünk január elsején) de az „egyházszülőségét” eddig nem ünnepeltük. Nem véletlenül került Pünkösd utánra, hiszen Pünkösdkor az Egyház születésére emlékezünk. Így köthetjük Mária alakját ehhez az ünnephez.
Mária végig ott volt Jézus életében és az egész életét áthatotta a Szentlélekkel való egészen mély, szoros kapcsolat. A katolikus Egyház tanításában benne van Mária szeplőtelen fogantatásának dogmája, vagyis az, hogy abszolút tiszta lélekkel lépett be ebbe a világba.
Isten már akkor kiválasztotta őt?
Igen. Jézusra való tekintettel eleve egy egészen tiszta emberként lett megteremtve. Isten őt ilyennek álmodta meg: ha csak emberségét nézzük, Jézus a legtökéletesebb ember, akinek legtökéletesebb anyától kellett világra születnie.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (március 25-én) Gábor angyal megjelenésére emlékezünk. Amikor elhangzik az angyal szava – „a Szentlélek leszáll rád, a Magasságbeli ereje borít be téged árnyékával” – és Mária igenjére elindul el benne az Élet. Az a Lélek száll le rá, aki ott van az Atyában és a Fiúban, aki a szeretetük megszemélyesülése. A szeretet és az élet nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Máriában is az igenje miatt indul el az élet és a Lélek által az Isten emberré lesz.
Azt nem írja a Szentírás, hogy kifejezetten a Lélek indította volna bármire is Máriát, de azt biztosan tudjuk, hogy Pünkösdkor együtt volt a tanítványokkal. Amikor megtörténik a nyelvcsoda és megszületik az Egyház, akkor Mária is jelen van. Ő is átélte azt az áttüzesítő tapasztalást, amit a tanítványok.
Beszélhetünk róla, mint az Egyház Anyjáról, abból a szempontból is, hogy ő szülte meg azt, aki által az Egyház megszületett, Jézust.
Nekem még az a kép jut eszembe, amikor Jézus a kereszten azt mondja Máriának, „Íme, a te fiad”, majd Jánoshoz fordul: „íme, a te anyád”. Ha beleképzeljük magunkat a szeretett tanítvány szerepébe, akkor Jézus tulajdonképpen rábíz minket Máriára, megkapjuk őt, mint édesanyát.
Igen. Abszolút. Lehet pusztán csak történetileg értékelni ezt a képet – hogy Jézus gondoskodik az anyukájáról, aki számára nagyon fontos. Józsefről keveset tudunk. Csak Jézus születésekor látjuk az ő alakját, de hogy mikor tűnik el mellőle, azt nem tudjuk. Az biztos, hogy jelen van és szerepe van Jézus életében. Mária alakja viszont végig nyomon kísérhető a Szentírás alapján is. Itt nem csak a katolikus és az ortodox hagyományra támaszkodunk, hanem szentírási alapunk van. Ennek fényében látjuk azt, hogy Jézus és Mária között egy nagyon szép szeretetkapcsolat – egy anya-fia szeretetkapcsolat van. Értékelhetjük ezt a gesztust így is, hogy a fiú, aki nagyon szereti az anyukáját, rábízza őt olyasvalakire, akiben tudja, hogy megbízhat. A legjobb helyen akarja tudni az édesanyját. Ez egy nagyon szép gesztus. János az, aki végig kitart Jézus mellett. Ő az egyetlen, aki ott van mellette a keresztnél a tanítványok közül. János és Jézus között egy nagyon bizalmas és mély szeretetkapcsolat van. János úgy is beszél magáról, hogy ő a szeretett tanítvány. Ez az egyik olvasat.
A másik olvasat pedig az, amit említettél, hogy Jánosban, allegorikusan értelmezve, láthatjuk saját magunkat is. Az már izgalmasabb kérdés, hogy Jézus hogy bízza ránk az anyukáját. Az egy dolog, hogy minket rábíz és mondhatjuk, hogy Mária közbenjáró szerepe a mi életünkben Jézusnak ebből a gesztusából fakad. Viszont hogyan igaz ez megfordítva? Vajon én hogy gondoskodhatok Máriáról?
Tekinthetünk Máriára tökéletes édesanyaként?
Nem tudjuk, hogy Mária milyen anya volt. Isten kiválasztotta őt és bűntelen, de kérdés, hogy ez maga után vonja-e azt is, hogy mint édesanya is tökéletes volt. Vajon, ha tökéletes anyaként tekintünk rá, a tökéletes anyasága miben áll? A bűn nélküliség az azt a fajta tökéletességet jelenti, hogy emberként mindent tökéletesen csinál, vagy azért hibázhat is?
Ezt teológiai kérdésként is föl lehet akár tenni, hogy a tökéletesség abban áll-e, hogy nincs benne semmi hiba. Ez esetben nem tudom, hogy hogyan tekinthettek rá, hiszen ez azt feltételezi, hogy egyfajta szupernőként volt jelen, de ő része volt egy faluközösségnek. A gyermeke valószínűleg kiment játszani az udvarra a többiekkel. Elment egy lagziba a fiával együtt. Itt eszünkbe juthat, hogy Mária miután látta, hogy fogytán volt a bor szólt erről Jézusnak. Ha játszani akarunk az emberi képpel, választ – „Mit akarsz tőlem, asszony? Nem jött még el az én órám.” (Jn 2,4) – akár úgy is érezhetjük, mintha Jézus azt mondaná „Jaj, anya, ne most!”
Miben lehet példaképünk Mária, mint édesanya?
Mindenképp az Istenre való nyitottságában és abban a bizalomban, ahogy az Isten felé tudott fordulni. Akár Jézus fogantatásánál, akár abban, hogy rábízta magát Józsefre. Ott van Názáretben, megfogan, készül arra, hogy megszülje a gyermekét, de el kell hagyniuk az otthonukat. Betlehemben, nyomorúságos körülmények között megszületik Jézus. Nem tudtak hazamenni, megkapták az üzenetet, hogy menekülniük kell. Fenyegetve voltak a saját hazájukban, ezért el kellett menniük egy idegen országba, Egyiptomba. Máriának az édesanyaságát ebben az újabb kiszolgáltatott helyzetben is meg kellett élnie. Mindent elvesztettek. Betlehemben még csak-csak a saját környezetükben voltak, igaz nyomorúságos körülmények között, de Egyiptomban egy olyan vidékre kerültek, ahol valószínűleg nem ismerte őket senki. Józsefnek ki kellett ott valamit alakítani, hogy élni és létezni tudjanak. Máriának ott is meg kellett teremtenie a körülményeket ahhoz, hogy Jézus növekedni és fejlődni tudjon. Érdekes gondolatjáték, hogy ott Egyiptomban vajon hogyan tanította Jézust? Amikor megkapták a hírt, hogy hazatérhetnek Názáretbe, akkor Jézus gyakorlatilag csak azt tudta, amit Máriától tanult meg. Hány éves volt akkor Jézus? Nem a saját kortársai között nőtt fel, de be kellett illeszkednie azok közé a gyerekek közé, akik ott voltak Názáretben. Mária hogyan tudott neki ebben segíteni?
Ez a mai anyaságnál ugyanúgy kérdés. Mint anya, kialakítasz egy közeget, amit a legjobbnak és a legbiztonságosabbnak tartasz a gyermeked számára, időnként persze kimozdultok, elmentek valamilyen más közegbe, de akkor is körülveszed őt. Fél szemmel ott vagy vele és figyelsz rá. De eljön majd az az idő, amikor el kell engedned. Azt hiszem a jó anyasághoz, szülőséghez, hozzátartozik az elengedni tudás. Nem az ellökés, hanem az elengedni tudás. Lehet, hogy ez a tökéletes anyaság…
Attól a pillanattól, hogy megszületik a gyereked, el kell engedned. Amíg benned van, addig a részed, összetartoztok. De abban a pillanatban, hogy megszületik, elkezd távolodni tőled. Azt hiszem akkor vagy jó anya, ha ebben a távolodásában tudod őt segíteni, hogy az lehessen, akinek lennie kell. Mária el tudta engedni Jézust, még akkor is, ha nem értette, hogy mi miért történik vele. Át kellett élnie az előbb említett küszködéseket (Betlehem, Egyiptom, Názáret) aztán ahogy Jézus felnő, tapasztalnia kell, hogy a fiát sokan bolondnak tartják, hogy azt állítják megszállta az ördög, látnia kell, hogy szenved, hogy végül megölik őt. Az ölében kell tartania a halott gyermekét, de előtte még meg kell hallgatnia, hogy a fia azt mondja neki: „anyám el kell, hogy engedj, itt van neked egy másik fiú. A fiad vagyok, de el kell engedned.”
Jézus azért is tudott azzá válni, aki lett, mert Mária el tudta őt engedni. Mindezt úgy tette, hogy mindig mellette volt. Ha a Szentírást nézzük, akkor folyamatosan látjuk Mária alakját Jézus mellett. A háttérben mindig ott van. De nem úgy anyukája Jézusnak, hogy magának akarja megtartani. Szerintem ez a nehéz az anyaságban, hogy akárhány éves a gyereked, ő akkor is a kigyereked lesz, akire vigyázni kell, akit óvni kell, akinek nem akarom, hogy bármi rossz legyen az életében. Eközben úgy kell jelen lenni számára, hogy ne akard uralni. Biztonságot adni neki (megölelem, hozzám bújhat, büszke vagyok rá), de úgy, hogy közben önmaga tudjon lenni.
Ez az apaságban is benne van, de kicsit máshogy. Ott nem egy belső növekedésből indul ki az egész. A férfinak egy testen kívüli találkozása van először a gyerekével. Hallja a szívhangot, lát egy képet a magzatról, próbálja kisilabizálni az ultrahangos felvételen, hogy mi micsoda. Ránéz a feleségének vagy a párjának a pocakjára, ha szólnak neki és ott látja a hullámzásokat, mocorgásokat, de ebből ő semmit nem tapasztal egyébként. Az anya ugyanezt belülről éli át. Amikor megszületik a gyerek és odaadják az apának, akkor elindul egy kapcsolat. Egy férfinál ez egy tudatos tevékenység. „Ő az enyém.” A nőnél viszont: „Ő belőlem van.” Ez egy nagy különbség a kettő között. A férfinál sokkal könnyebben megvan ez a fajta eltávolodás vagy eltávolítás adott esetben.
Mária el tudja engedni Jézust, de mégis jelen van bármikor, ha szüksége van rá. Hívő emberként megtanulhatjuk tőle ezt a fajta „játékot” és nem csak szülői viszonylatban, hanem általában az életünk kérdéseiben. Mert talán ez az egyik legnehezebb dolog – elengedni tudni dolgokat. Szabaddá válni tőlük vagy szabaddá tenni őket.
A másik pedig a jelenlét. Jelen lenni, ott lenni a másik számára, amikor szüksége van rá. Ez az Egyháznak is egyfajta küldetése, hogy jelen legyen az ember számára. Ferenc pápa szokta mondani, hogy oda kell menni, ahol az emberek vannak. Lépjünk ki a megszokottságainkból és lépjünk oda a másikhoz, oda, ahol ő van. Isten is így van jelen a mi számunkra. Az Egyháznak is ez a küldetése. Talán itt kapcsolódik össze a két kép: Mária, mint az Egyház Anyja és az Egyház, ami máriás lelkülettel is él ebben a világban.
Szerencsés Dorka
Az illusztrációk Pesti Ráhel alkotásai