A mai napon – 2017. november 28-án – az Uránia Nemzeti Filmszínházban 19.00-kor díszvetítés keretein belül mutatták be telt ház előtt a Kádár.kom c. magyar dokumentumfilmet, (2017, 84 perc) amelyben számos elismert és hiteles történész, jogász vette elő újra Kádár János személyét, rendszerének ellentmondásosságait és örökségét.
Az 1989-90-es fordulat minden posztkommunista országban eljutott odáig, hogy a kommunista vezetőket utolérte a számonkérés. Ceausescu, Jaruzelski, Honecker, Krentz és társaik. Egy kivételével: Magyarország.
Kádár Jánostól és elvtársaitól senki sem kérte számon a regnálása alatt elkövetett bűnüket és senki sem hallgatta meg vélt, vagy valós mentségeit. A Kádár.kom célja, hogy értelmezhető és valós képet adjon Kádár Jánosról. Arra keresi a választ, hogy Kádár milyen körülmények között jutott a hatalom közelébe, került hatalomra, hogy a nevével fémjelzett rendszer mit adott Magyarországnak, és mit vett el az országtól.
A dokumentumfilm sajátossága, hogy nem csupán magyar, hanem orosz történészek meglátásait és kutatásait is beemeli, illetve megszólaltat egy volt MSZMP KB tagot is, akinek segítségével megerősítést nyerhetnek korábbi sejtelmeink.
„Nem véletlenül emelem ki tehát, hogy rendszerről beszélünk nem korszakról. Egy rendszert kialakítani mást jelent, mint egy korszakban élni.” (Dr. Szakály Sándor)
Kádár-rendszerről 1956 és 1989 között beszélünk, személyének feltűnése azonban a kezdeti időszakig visszavezethető. Ott volt a ’30-as évek mozgalmában, a második világháború alatt a magyar illegális Kommunista Párt egyik, majd első számú vezetője. „Amikor 1945-ben a szovjet hadsereggel megérkeztek a moszkvai kommunisták Rákosi, Gerő, és a többiek, akkor ugyan a második vonalba került, de azért ő volt a Magyar Kommunista Párt egyik főtitkárhelyettese. Volt Ő belügyminiszter is, a Politikai Bizottság tagja is, tehát ott volt a legszűkebb döntéshozó kommunista elitben.” (Dr. Szerencsés Károly)
Kádár János kezéhez vér tapad, elsősorban az ’56-os megtorlások, de e mellett meg kell említeni az 1945-től, fokozottabban 1948-tól, belügyminisztersége ideje alatt hozott döntéseket. Nem sokkal Rajk László kivégeztetése után ő került a vádlottak padjára, a vád ellene: árulás. „Kádár túlságosan jelentéktelen személy volt, az ő nevével addig egyetlen egyszer találkoztam a Komintern iratokban, ahol nem túl megbízható embernek jellemezték.” (Dr. Alekszandr Sztikalin).
A képen balra: Dr. Berecz János, jobbra Dr. Szerencsés Károly történész
Kádár Jánost azonban nem végezték ki, hanem életfogytiglant kapott. 1954-ben Nagy Imre kormánya alatt szabadult. „Nagy Imre hozatja ki a börtönből, de első útja mégis Rákosi Mátyáshoz vezetett, és feladatot kért tőle.” (Dr. Zinner Tibor) 1956 nyarán már előkerült a neve, azonban ekkor még nem kockáztatták meg ezt a váltást. Ősszel, a másik lehetséges személy, Münnich Ferenc helyett azonban Moszkva Kádár János mellett döntött.
„A forradalom utáni megtorlások hatalmas méreteket öltöttek. Több embert hurcoltak meg, végeztek ki, juttattak börtönbe, mint addig bármikor egy hasonló megtorlás alkalmával. (…) Ma Magyarországon 18 ezer ember van rendőri felügyelet alatt, az ’56-os forradalom után 23 ezer embert tartottak fogva, ez elképesztően magas szám. Ezek többségében olyan emberek voltak, akik nem, vagy csak kis részt vállaltak a 13 napban. Azok, akik igen aktív részesei voltak az eseményeknek, ekkor már külföldön voltak.” (Dr. Horváth Attila).
A kádári politika 1963-ban vett egy éles fordulatot az általános amnesztia meghirdetésével. Természetesen továbbra is voltak megfigyelések, jelentéseket tettek. Az állampártot kiszolgáló rendőrség nem olyan látványosan, mint a Rákosi-rendszerben, színfalak mögött ugyan, de működött.
„Kádár pontosan tudta, hogy meddig lehet elmenni (…) és sokan el is hitték neki, hogy tényleg tudja, és el is megy addig.” (Dr. Szerencsés Károly) Az 1960-as évek második felétől egészen az 1980-as évek közepéig egy nyugalmi periódus következett, amikor az emberek gyarapodhattak, utazhattak, élhettek. Mindez azonban olyan légvárakra épült, amelynek következményeit ma is nyögjük.
Az 1970-es évek közepétől már nem lehetett saját erőből tovább fokozni az életszínvonal dinamikus növekedését, ezért külső forrásokhoz kellett nyúlni. „Eljutott odáig az ország, hogy most már a kölcsönöket is kölcsönökből fizették vissza.” (Dr. Horváth Attila) 1985-től kezdve egyre élesebben fogalmazódtak meg azok a hangok, amik a rendszer buktatóit emelték ki.
„Többen azt hiszik, hogy azért volt gazdasági összeomlás, mert rendszerváltás történt, de éppen fordítva. Azért történt meg a rendszerváltás, mert gazdaságilag összeomlott az ország.” (Dr. Szerencsés Károly)
„Nem kell azt mondanunk egy 50-60 éves embernek ma, hogy nem érezhette jól magát fiatalként a Kádár-rendszerben. De fontos az, hogy a biológiai nosztalgiát ne keverjük össze a politikai nosztalgiával. Néha fellángol, egy mai szóval élve ’retro érzés’ az emberekben, hogy mennyire jó volt akkor. Többen választanák a biztonságot a szabadság helyett, holott elfelejtik, hogy ez a kettő tényező nem ellentéte egymásnak. Létezik a szabadságban is biztonság.” (Dr. Szerencsés Károly)
Rendező: Bodnár V. Róbert, Aradi-Beöthy Péter
Szakértők, akik megszólalnak a 84 perces dokumentumfilmben:
Dr. Horváth Attila történész, jogász
Dr. Szakály Sándor történész
Dr. Szerencsés Károly történész
Dr. Zinner Tibor történész
Dr. Alekszandr Sztikalin történész
Dr. Berecz János volt MSZMP KB tag, a volt Népszabadság főszerkesztője.
Fényképezte: Takács Rudolf, Horváth Richárd
Zene: Bögös Henrietta
A film hivatalos előzetese ezen a linken tekinthető meg. További információ az Uránia honlapján.
Írta: Tuzson-Berczeli Bernadett