A rendezvényszakma Oscar-díjának számító BEA-World Best Event Awards a Best Live Entertainment kategória fődíjával és az Opening/Celebration kategória ezüst trófeájával jutalmazta a 17. FINA világbajnokság megnyitó ünnepségét. Azaz 2017-ben a világ legjobb élő szórakoztató műsora a budapesti vizes VB megnyitója volt, megnyitó rendezvény kategóriában pedig a második helyen végzett. A megnyitó ünnepség további két kategóriában is jelölést kapott. A BEA-World nemzetközi szakmai zsűrije „a lenyűgöző látványvilágot, az összművészeti víziót, a páratlan helyszínt és a kivételes technológiai megvalósítást” díjazta.
A VB sikere miatt elfelejtette már az ország, hogyan sajnálták le a megnyitót és magát a vizes VB-t a politikai és egyéb ellendrukkerek. Különböző VB-ellenes fórumokon zajlott a parttalan gyalázkodás. „Történelemórával, anekdotázó Áderrel és hanghibával nyűgöztük le a világot” – írta azonnal az Index, holdudvara pedig látatlanban szajkózta a mainstreamet. – Kész szerencse, hogy a nemzetközi zsűri most a szemének hitt, és nem tőlük szerezte az információit. Emlékezzünk arra, hogyan is készült Magyarország történelmének legnagyobb sportrendezvényére!
Úszóhelyzet – Rab Irén (2017. július 16)
Helyzet van – most éppen úszóhelyzet: Magyarország történetének legnagyobb sporteseményét rendezi. A Merjünk nagyot álmodni!-program előszobája lenne a vizes VB, de hiába díszes az előszoba, a szobába, az olimpiáig már nem jutunk tovább: bezárták előttünk az ajtót. Hiába volt a riói sikeres bemutatkozás és a vizes VB emberfeletti bevállalása, egy Momentumban a pesti nép megijedt a saját árnyékától, ami meg sem született unokáira is rávetült. Máig nem értem a félelmet, a félelemkeltés Momentumát annál jobban, hiszen a pillanat tartósnak bizonyult, párt lett belőle, akik program-előzetesükben a budapesti közlekedés megjavítását kínálják. Nem tudom, mit kell javítani a főváros közlekedésében a járműparkon kívül? Mióta hazaköltöztem, letettem az autót, hiszen a közösségi közlekedéssel mindenhova sec-perc alatt eljutok. A járműpark persze jobb lehetne, szép lassan frissítik is, csak észre kellene venni. Gyorsabban nem megy, mert ahhoz sok pénz szükséges, és a főváros nem akar eladósodni.
Inkább vizes VB-t rendez, nem tudjuk mennyiért. Persze, van hozzá kormánygarancia meg állami pénzszórás, hogy mi mennyi, megtudhatjuk majd a zárómérlegben, ami már a bevételi oldalt is mutatja. Addig meg csapkodunk a milliárdokkal ide-oda: mi számít ténylegesen a VB-hez köthető kiadásnak és mi fővárosi fejlesztésnek, amit előbb-utóbb úgyis meg kellett volna oldani. Április 12-én az Átlátszó 94 milliárdról írt, a 24.hu szerint ez a 100 milliárdot közelíti (igaza van, a 94 közelebb a 100-hoz, mint a 80-hoz, egyszerű matematika). Május 2-án az indexes új nyerőszám a 130,6 volt, egy nappal később az ATV rálicitált, 140 milliárd fölé helyezte a tétet, mint egy igazi árverésen: többre, többre. A K-Monitor (korrupció-ellenes monitor) azt írja, hogy a beruházások kezdeti (14, 38, majd 50 milliárdos) költségbecsléseinek biztosan sokszorosába fog kerülni a sportesemény. A sok az sok, megszámlálhatatlan mennyiséget jelent. A többszörösébe nyelvileg helyesebb lenne, mert az azt jelenti, hogy többe kerül, netán többszörösébe, mint tervezték, de az érték behatárolható. A K-monitor minden részletet tud, csúsztatni is jól tud, akit érdekel, megnézheti honlapjukon. A kazanyi ugrótorony „döbbenet, mennyivel olcsóbb volt” (nem a Dunába, hanem egy tóba ugrottak, és egyébként is, orosz adatokra hivatkozni nem szerencsés dolog). A K-Monitor az Indexből meg a HVG-ből ilyen jól tájékozott, ők pedig, ahogy szokták: találgatnak, feltételeznek, számokkal dobálóznak, adatokat gyűjtenek meg nem nevezett forrásokból, valós tényeket valótlanokkal kevernek, és úgy kuszálják össze mindezt meg a kapcsolati hálókat, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik benne.
A Duna Aréna másfél év alatt készült el, és a HVG szerint 46 milliárd lett, 5 milliárddal több, mint ami a közbeszerzési kiírásban szerepel. Azaz 11 %-kal került többe. (http://hvg.hu/sport/20170710_igy_szabadult_el_a_vizes_vb_koltsegvetese) A HVG az átadáskor közvélemény-kutatásba kezdett, emlékszem a fikázásokra, „mint egy parkoló-ház” „ kiloptak belőle mindent”, szóval senkinek nem tetszett. (Főleg az nem tetszett, hogy időre elkészült.) Az idézett cikk tételesen sorolja a közbeszerzések alapján tervezett kiadásokat: az összes többi létesítmény 17, a közlekedés 9, a Margitsziget 9, a szállás 6,7, a média 3,5, a rendőrség, biztonság 2,4, rendezvényszervezés 2 milliárd forint, a többi tétel milliárd alatt marad. Legjobban a megnyitó fáj a HVG-nek, hiszen a rá fordított összeg – 3,4 milliárd – annyiba kerül, mint a Sziget nagyszínpada!
Ha a megnyitónál tartunk, nagyon izgultam, hogy ne legyen vihar, hogy minden működjön, hogy az a szépség, aminek budapestiként mindennap részese lehetek, átjöjjön a közvetítésen, hadd lássa a világ! Kicsit dühös voltam a keverőre, mert hamar elkapta a Lánchíd mögött lemenő nap képét, de ettől eltekintve, pazar volt a megnyitó. Jól választották meg a helyszínt, a természetes díszleteket és hozzá a fényeffektusokat. A forgatókönyv is jó volt, a vezérmotívum megválasztása, az arányok megtartása. A Himnuszt a közepén kifejezetten jó megoldásnak találtam, mert kettéválasztotta a magyar kultúráról és a VB-ről szóló részt. A maga műfajában nagyon színvonalas volt a program, országimázst közvetítő show, ami természetesen sztereotípiákra épül. Mi jut eszébe Magyarországról? – kérdezhetnénk a külföldi utca emberét, és tuti bejönne a Duna, az íjazó magyar, Sissy, a huszárok, a szép magyar nők, Liszt, Kodály és az operett (persze még Puskás Öcsi, de ő ebbe a showba nem illett bele). Ne szégyelljük a magyar operettet, semmivel sem gyengébb az amerikai musicalnél, mind a kettő zenés-táncos-giccses műfaj. A csürdöngölős huszártánc és a palotás elegáns magyar táncok, legyünk rá büszkék! Szóval a kronológiára épülő magyar rész elemei jól válogatottak voltak, egyedül Mátyás kora után féltem kicsit, hogy most jön az iszlám (a török fürdők miatt akár lehetett volna), de kimaradt. Politikamentes, mértéktartó, a jó ízlés szintjén tartott műsort láthattunk. A miniszterelnök elbújt a nézők között, alig talált rá a kamera, és ha a FINA elnök nem mond személy szerint neki köszönetet, a neve sem hangzik el. Szerintem egyedül a sztárelőadó nem illett oda (nem valami sportos jelenség), a szurkolói dallal, amit ráadásul magyarul és angolul énekeltek, le lehetett volna zárni az egészet.
Az emberek már 7 óra körül gyülekeztek a helyszíneken, heverésztek a füvön, fényképezgettek, ingyenes családi ünnep volt. Nézelődtem, és tényleg sokaknak ez valódi ünnep volt, az öltözetükön és a viselkedésükön is látszott. Angyal szállt le Budapestre, béke volt, nyugalom. A közvélemény kutatók szerint a budapestiek 65 %-a kifejezetten örül a VB-nek, 35 meg valószínűleg nem. Na, ők már régóta hallatják a hangjukat, ellendrukkernek hívom őket. Nem készül el az Aréna, a Margitsziget, a balatonfüredi mélygarázs, ha mégis, akkor sokszorosába kerül; a wifis tendert adathalász azeri oroszoknak adta Orbán (személyesen), majd személyesen visszavette, megalázták az olimpikonokat és ki tudja mennyi visszaélés, korrupció és lopás történt az országban a VB ürügyén. Az ellendrukkerek a megnyitóra járatták magukat csúcsra, különböző VB-ellenes fórumokon zajlik a parttalan gyalázkodás. „Történelemórával, anekdotázó Áderrel és hanghibával nyűgöztük le a világot” írta azonnal az Index, holdudvara pedig látatlanban szajkózta a mainstreamet. Megjelentek a pillanat-aktivisták is, (http://pestisracok.hu/szdsz-es-tempo-magyar-kormany-ellen-uszitja-vizes-vb-kulfoldi-ujsagiroit-momentum/), hogy a VB külföldi újságíróit és sportolóit a Magyarországon uralkodó horrorisztikus állapotokról tájékoztassák.
Normális az, hogy egy (vagy több) politikai párt tendenciózusan országa rossz hírét kelti? Normális az, hogy egy állampolgár folyamatosan szidja a hazáját? „Normális az, hogy az ellenzéki sajtó olyan látványos módon ellendrukker Magyarország sikereit illetően?
Vajon azok, akik önfeledt pillanatokat élnek át akkor, amikor az ország valami nehézség elé néz, az országot külföldről kritizálják, ha kudarc éri a nemzeti válogatottat, azok más esetben jóindulattal viseltetnek az ország iránt? Ez csak a kormány iránti ellenszenv vagy kicsit több?” (Ezt már nem én kérdezem, hanem a Mandiner újságírója. http://mandiner.hu/cikk/20170716_szalma_gyorgy_a_karorvendes_sajtojarol
Mindenesetre tegnap reggel terepszemlét tartottam a Margitszigeten. Reggel fél 8-kor a szombat esti láz végtermékeiből semmi nem látszott, tisztára söpörve a járda, kiürítve a kukák, rendőrök a helyükön, a Nemzeti Sportuszodához vezető út két végén páncélozott TEK-es autó (vagy tank, nem értek hozzá), a szigeti reggel friss, napos és illatos. Kilenc felé már áramlott a tömeg, önkéntes fiatalok irányítanak. A nép hosszú tömött sorban türelmesen állt a beléptetéshez, pedig csak a kanadai lányok játszottak az olaszokkal. Az olasz edző el volt ájulva, 1500 néző előtt még sosem játszott a csapata.
Talán többször tudósítok majd a VB-ről, de előbb elgondolkodom a kabala-figurákon. Mennyire felelnek meg a nemzetközi elvárásoknak így, egy fiú-egy lány? Ráadásul az ősrégi rózsaszín és világoskék színelkülönítéssel? Mégiscsak földhözragadt ország vagyunk. Szerencse, hogy a világban alig van hírértéke a vizes VB-nek, így nem égünk annyira. Persze erről a FINA ügyvezetőjének egészen más a véleménye, a VB teljes közvetítési idejére 6,5 milliárd nézőt prognosztizál. Talán Amerikában is nézik majd a versenyeket, és végre sikerül megkülönböztetni Budapestet Bukaresttől, bár erre nem vennék mérget.
Rab Irén
Fotók: Magyar Távirati Iroda/