Karácsony előtt egy nappal, december 23-án tartotta már-már hagyománnyá váló karácsonyi koncertjét a Republic együttes. A több mint két órás örömzenélésre a Barba Negrában került sor.
Még sosem csalódtam a Republicban. Sem akkor, mikor kisgyermekként édesapám nyakában ülve kiáltoztam, hogy „Szállj el kismadár”, sem akkor, mikor immár felnőtt fejjel a 25. jubilálásukat ünneplő együttessel tartottam az ünnepi koncertjükre. Nem csalódtam az őszinteségükben, a zenéhez való alázatukban, s nem csalódtam abban sem, ahogy egykori frontemberük Bódi László „Cipő” emlékét kezelik.
Egyszóval nekem mindig öröm gyerekkorom meghatározó zenekarát a színpadon látni, s még nagyobb a boldogságom, mikor ezt a szeretet ünnepe tájékán tehetem. Két évtizede még édesapám vitt koncertre, ma pedig már én vittem el őt.
Apukám aggodalmaskodott is kicsit, mondván: „lesznek még olyan vénemberek ott, mint én?” De megnyugtattam, hogy nem hogy olyan vének, de még vénebbek is lesznek, mert a Republic zenéje kortalan. S valóban, ifjak és vének, kisgyerekes apukák fiaikkal a nyakukban, huszonéves szerelmes párok egymást átölelve, barátnők és házaspárok mind mind lakossági beat zenével hangolódtak az ünnepre.
Az együttes szetlisztjében most sem volt hiba: a régi nagy slágerek mellett remekül megfértek a tavalyi arany– és platinalemezes album friss dalai is. Sőt, jó volt hallani, hogy már nem csak a „Repül a bálna” vagy a „Szeretni valakit valamiért” szövegét éneklik kórusban a rajongók, hanem a „Sebek a szívemen” és a „Rajzoljunk álmokat” című slágerek szavai is a fülekbe másztak.
A meglepetés dalokat is kitörő lelkesedés fogadta, de nem csak a nem rég született szerzemények okoztak meglepetést: a nagy öregek mellett színpadra lépett a Bagossy Brothers fiatal énekese, Bagossy Norbert is, aki karakteres hangjával azonnal meglágyította a szíveket és rokonszenves stílusával be is lopta magát oda.
A frontemberre való emlékezés a Republic koncertek elmaradhatatlan része. Boros Csaba szinte valamennyi megszólalásában említi a nem rég elhunyt frontembert, s a zenekar egész játékában, színpadi megjelenésében érezhető az a mély tisztelet és szeretet, mellyel egykori zenésztársukra emlékeznek.
A régi, szép emlékek, az összetartozás érzése teszi igazán különlegessé a lakossági beat zenekart. Egy olyan együttes ők, akik minden dalukkal adni akarnak valamit a közönségnek: akár biztatást, akár jókedvet, akár nosztalgiát. Mindig valamit, ami tovább lendít, ami előre visz az úton, s talán ez is a feladata a zenészeknek azon túl, hogy kicsit elfeledtessék a hétköznapok búját bánatát: adni valamit, amit azokba a búbánatos hétfőkbe és szerdákba magunkkal vihetünk.
Ezeket az érzéseket pedig a klubból hazáig vittük magunkkal, s másnap este a karácsonyfa alá csempészve minden szerettünknek adtunk belőle egy kis darabot.
Szerző: Kaiser Vivien
Fotó: online