Egy magyar nő, aki 7 éve tanul otthon gyerekeivel
Interdiszciplináris tanóra kenyérdagasztás közben, lépdelés szorzótáblára, tanulás stressz nélkül. Réka mesél, aki most négy gyerekkel tanul iskolán kívül. Az SOS Gyermekfalvak interjúja.
Mennyi idősek a gyerekeid?
Négy lányom és egy fiam van, a legnagyobb lányom 15 éves, ő már nem tanul velünk, egy éve gimnáziumba jár, a legkisebb gyerek hatéves. Most négy gyerek tanul itthon, az első, második, negyedik és hatodik osztályt végzik.
Miért döntöttél az otthon tanulás mellett?
A nagylányomnál kezdődött a dolog, ő két évet járt iskolába. A volt férjemmel a természetes életmód felé fordultunk, vidékre költöztünk, és azon gondolkodtunk, mi a legtermészetesebb tanulási mód. Egy alkalommal mindannyian kint voltunk a kertben, kivéve Virág, aki bent ült és a környezetismeretet tanulta a tankönyvből. Rájöttünk, hogy sokkal jobb lenne a természetet egy kertből megismernie. Ő egyébként kitűnő tanuló volt, de utálta a kötelező feladatokat az iskolában, láttuk rajta, hogy nem tetszik neki, és örült, mikor belevágtunk az itthoni tanulásba. A testvérei már nem is jártak iskolába, rögtön itthon kezdték.
Te tanítod a gyerekeket?
Igen, de ez nem úgy zajlik, mint egy iskolában. Az első időszakban még nagyon ragaszkodtam az iskolás módihoz, akkor tankönyveket használtunk, óráról órára be volt osztva, mikor mit tanulunk. Később több, hasonlóan gondolkodó szülővel összefogtunk, létrehoztunk egy tanulócsoportot, beosztottuk, a hét melyik napján kihez mennek a gyerekek, mindenki azt tanította, amihez értett, például a lóápolás is szerepelt a tananyagban. Ez nagyon jó volt, mert otthon egyedül érzi magát a gyerek, ha nincs kortárs közegben. Azóta elváltam, elköltöztünk, most egy falu mellett lakom egy szőlőhegyen, itt semmi sincsen, egyedül tanulok velük. Az jó, hogy tudok rájuk koncentrálni, de hiányzik nekik a társaság.
Hogy tudsz emellett dolgozni?
Sehogy. Akiket ismerek, azok közül klasszikus munkahelyen nem dolgozik senki, vagy földjük, állataik vannak, vagy otthonról dolgoznak, távmunkában, vagy valamilyen kézműves-foglalkozást űznek, esetleg a nő van otthon, a férfi jár el egy munkahelyre. Én később heti pár órában fogok eljárni nyelvet tanítani, most akkor fordítok, ha lefeküdtek a gyerekek.
Milyen családok választják az otthonoktatást?
Akiket én ismerek, jellemzően sokgyerekes családok, többen hozzám hasonlóan Budapestről költöztek ki vidékre, de mostanában a városi családok közé is beszivárgott az otthon oktatás. De van, hogy a család sokat utazik, vagy nagyon beteg a gyerek, esetleg egy tanyán élnek, távol mindentől. Gyakran pedagógus az egyik szülő, én is az vagyok, de szerintem nem kell tanárnak lenni hozzá. Ha valaki szereti a gyerekeket és ért néhány területhez, vagy van egy szenvedélye, az is tanulhat otthon a gyerekekkel. Az első évben engem nagyon akadályozott, hogy tanára akartam lenni a gyerekeimnek, most inkább csak együttműködünk, és ez jobb mindenkinek.
Egy magyar nő, aki hét éve tanul otthon gyerekeivel
Azért választják ezt, mert menekülnek a hivatalos iskolarendszerből?
Van ilyen is, de nálam ez nem valami ellen irányult. Én otthon szültem, de nem azért, mert rossz volt a kórházban. Nem az iskolarendszer ellen voltunk, csak azt kerestük, mi a legtermészetesebb – az, hogy az ember kinn tanul a természetben, bár persze vannak könyveink is és a netet is használjuk. Sok olyan szülő választja, akinek valamilyen szempontból problémás gyereke van: megkapta az SNI-s, aspergeres, autista címkét, diszlexiás, diszkalkuliás, nem tud lépést tartani a versenykörülményekkel. Kevés suliban tudnak egyénileg foglalkozni a gyerekkel, és a szülők keresnek valami kiutat, hogy ne kudarc legyen a tanulás, inkább más módszerekkel tanítják egyénileg. Az egyik ismerős gyerek majdnem megbukott az iskolában, otthon pedig egy év alatt jó tanuló lett.
Ilyenkor le kell vizsgázni a gyerekeknek a tananyagból?
A gyerekek be vannak íratva egy iskolába és magántanulók. A gyerek a tankötelezettségét teljesíti, van diákigazolványa, csak iskolába nem jár, a szülő kapja a családi pótlékot. De van olyan család is, ahol heti egy napot jár iskolába a gyerek, egyéni tanrenddel. A számonkérés módja változó, vagy levizsgázik, vagy írásos beszámolót küld, vagy éppen egy hetet részt kell venni a tanításon és az a vizsga.
Milyen módszerrel tanítasz?
A két kicsi és a két nagy most együtt tanul, a nagy anyagához igazodik a kicsi, ez őt is húzza előre. Egy tantárgy kap egy hónapot, most a történelmet vesszük márciusban, előtte a mértan, azelőtt az irodalom volt soron. Meghatározza a kimenet, hogy hova kell eljutni, az ötödikes történelemből ugyanúgy vesszük Egyiptomot, Mezopotámiát, az ókori görögöket, a magyar őstörténetet, csak nem egy olvasókönyvben haladunk, hanem mondákat olvasok fel, megnézzük a piramisokat, a múmiákat a neten. Egész más a hogyan, mint az iskolában. Valamit sokkal gyorsabban tudunk átvenni, ami érdekli a gyereket, arra több időt tudunk szánni. Közben persze sokat kirándulunk, járunk kiállításokra, van kertünk, lesznek állatok. A párom barlangász, ő elvitte a gyerekeket barlangászni. De vannak otthon tanulós találkozók is, ahol szerveznek közös programokat, például elmennek együtt múzeumba, a Csodák Palotájába. Nem kell magányos harcosnak lenni.
Hogy értesz minden tantárgyhoz?
A szülők többsége elvégezte a nyolc általánost és a középiskolát is, sőt sokaknak diplomája van. Én emlékszem az általános iskolai anyagra, amihez különösen értek, az a magyar, töri, nyelvek, kommunikáció. A reáltárgyakra fel kell készülnöm, de egyelőre sikerült megbirkózni velük, a nagylányommal is sikerült a nyolcadikos fizikát és kémiát megtanulni, és sok minden nekem is most lett világos. De úgy gondolom, ha egy nyolcadikos meg tudja tanulni, akkor nekem is menni fog negyvenegy évesen. Ha nagyon nem megy, megkérdezem valakitől vagy megnézem a neten.
Nem érzed azt, hogy agyonnyom a tananyag mennyisége? A tanárok erre panaszkodnak.
Ez igaz, nem is veszek át mindent. Nem veszek tankönyveket, megnézem az alaptantervben az alapfogalmakat, témákat. Az apró betűs részeket nem vesszük át a tankönyvből. De nem olyan nagy a tananyag, mint ahogy mi hisszük. Egyszer pár éve átolvastam az egész Nemzeti alaptantervet, és egyáltalán nem olyan nagyok a követelmények, mint sejtenénk. Az alapösszefüggésekkel legyen tisztában a gyerek, az a fő. Igaz, ez pár éve volt, de akkor az állt benne, hogy a negyedik év végre kell megtanulnia a négy alapműveletet és az írás-olvasást stabilan, ehhez képest egyes iskolákban már első év végére ezt erőltetik. A Nat követelményeit bármelyik ép értelmű gyerek meg tudja tanulni, csak a tankönyvben sok olyasmi is benne van, ami nem is követelmény.
Milyen jegyeket szereznek a gyerekeid a vizsgákon?
A lányaim négyes-ötös tanulók, a fiam közepes. Virágnak csak a matek, fizika, kémia volt négyes nyolcadikban, a többi tárgy ötös.
Pár év otthon oktatás után hogy tud egy gyerek bekapcsolódni az iskolarendszerbe?
Ha a gyerek magától be akar újra menni a rendszerbe, akkor mindent megtesz, hogy jól teljesítsen. Virág nyolcadik után egy gimibe akart menni, és tudta, hogy rajta van a felelősség, hogy bejusson. Erre jó az otthon tanulás. Most bekerült – igaz, egy alternatív szemléletű suliba –, és majdnem kitűnő tanuló, nagyon jól érzi magát.
Miért akart iskolába menni?
Az utolsó év szenvedés volt, nem volt társa, csak rajzolni járt el hetente egyszer egy csoportba. Feszült volt a viszonyunk, hisz főleg velem és a tesóival volt, egy kamasznak ez már nem elég. Ő a közösség miatt választotta a sulit, tanul is, felszabadult, a mi kapcsolatunknak is jót tett a váltás. A többieknek is mondom, hogy ha szükségét érzik, átmehetnek az iskolába. Sok otthon oktató szülő elköveti azt a hibát, hogy a gyerek menne iskolába, de a szülő nem engedi. Ha nem válik be az iskola, vissza is lehet váltani egy-két év után. Lehet, hogy jobb lett volna, ha minden gyerekem megtapasztalja, milyen iskolába járni, mert így nem érzik, mi a különbség. Virág ezt tudta, ő emlékezett, milyen a napi dolgozatírás, osztályzás, a stressz. Ő nem az ötösért tanul, hanem önmagáért.
Virág önállóbb a kortársainál?
Nem tudom, milyen a többi 15 éves lány. Virág nagyon önálló, bevásárol, közlekedik, főz, nagyon ritkán kér tőlem tanácsot, mit hogyan csináljon. Én gyerekként nagyon önállótlan voltam és elkényeztettek, elhatároztam, hogy a gyerekeimnél ez másképp lesz. Ők sok házimunkát végeznek és feltalálják magukat.
Akik otthon dolgoznak, gyakran mondják, hogy könnyen elmegy a nap, ha az ember főz egy kávét, kitereget, csenget a postás…
Kell a napirend. Ha sok a házimunka, a gyerekekkel együtt megcsináljuk délelőtt, és délután leülünk tanulni. Bedagasztunk egy kis kenyeret, és amíg kel, addig tanulunk. Bevonom őket a feladatokba, ők is teregetnek, így hamarabb végzünk, és ők is megtudják, milyen teregetni. De ha tanulunk, akkor tanulunk. Nekem az a legélvezetesebb, hogy nemcsak akkor tanulunk, ha leülünk az asztalhoz. Sétálunk le a faluba vízért meg a boltba, közben elmondjuk a szorzótáblát és lépdelünk hozzá, verseket mondunk.
Dagasztás közben Csillag lányom vulkánt formázott a tésztából és elkezdtünk a vulkánokról beszélni. Kenyérsütés közben énekeljük az A part alatt gyerekdalt, tanulunk a lisztről, a kimérés matek, a sütés fizika. Persze ez főleg alsóban megy, később többet kell tanulni. Nem szeretem a tantárgyak széttagoltságát, de a kovalens kötésnél sajnos keretek közé van szorítva az ember. De jobb szeretem a gyakorlat felől megközelíteni az elméletet, míg az iskolában az elmélethez keresnek példákat. Hogy mi savas, mi lúgos, ezt a szappanon, eceten, citromon mutatom be, megnéztük a Trója című filmet, abban rengeteg benne van a görög mitológiából. Én szeretek térképeket nézegetni, odajönnek a gyerekek, kérdeznek, és máris tanulunk. Sokkal több időnk van, az iskolában nincs idő rá, hogy minden gyerek hangosan felolvasson egy oldalt, itthon van. És persze szabad játékra, barkácsolásra, szerepjátékra sokkal több idejük jut.
Hogy hat a szülő-gyerek kapcsolatra, hogy te kéred számon tőlük az anyagot?
Én nem kérek tőlük számon, az ő felelősségük, mennyit tanulnak meg. Nem osztályozom őket. Az elején ez volt a hiba, amit elkövettem. Én mindent együtt csinálok velük. Nem azt mondom, hogy írd le ezt a füzetedbe, hanem én is leírom a füzetembe, ezért jobban megcsinálja.
Szerinted ha egy gyerek pár év otthon tanulás után úgy dönt, hogy mondjuk fizikus lesz, bejuthat egy versenyistálló gimnáziumba?
Bármely pályára mehet még. Sok külföldi példa van rá, hogy a gyerek egy év alatt bepótolta az esetleges hiányosságokat, mikor rájött, mi akar lenni. Ha talál egy felkészítő tanárt és utánanéz, utol tudja érni a többieket. De az otthon tanulás arra is alkalmas, hogy valamiben elmélyedjen a gyerek. A nagylányom például rajzból nagyon jó, rendes suliban feleennyi időt nem tudott volna rajzolással tölteni. Én azt mondom a gyerekeknek, bármilyen hivatást választhatnak, csak legyenek benne jók, szeressék csinálni és jó ügyet szolgáljanak.
Egy magyar nő, aki hét éve tanul otthon gyerekeivel
Forrás NLcafe