A hűvösebb időjárás közeledtével a hortobágyi pásztorok, a régi népszokásokat követve, a rájuk bízott jószágokat behajtják a pusztáról téli szálláshelyeikre.
Ennek kapcsán Szent Dömötör-napi Behajtási ünnepet tartottak Hortobágyon szombaton. A rendezvényen a látogatók megismerkedhettek a behajtás néprajzi hátterével.
A látványos felvonulás után, ahol rackanyáj, fogatok, csikósok ünnepélyesen átvonultak a hídon, lehetőség volt a pásztorokkal és jószágaikkal való találkozóra.
A rendezvényt néptánc előadás, csikós bemutató és a hortobágyi pusztaötös előadása zárta.
***
Szent Dömötör vértanú
A keleti egyház kedvelt és gyakran ábrázolt „harcos” szentjének ünnepe. Demeter (Démétriosz) a hagyomány szerint a 4. századbanban élt, Tesszáliában született és október 26-án vértanúként halt meg, mert a pogány istenek tiszteletét megtagadta. Magyarországon a 11. századtól követhetjük nyomon tiszteletét (a Hortobágyon az egykori Hort faluban a 14. sz. elejéig állt a Demeterről elnevezett templom). A keleti egyház a harcosok és a pásztorok védőszentjének tekintette. A szent vértanú emléknapja Magyarországon főként a pásztorélet hagyományaiban kapott helyet. Dömötör lett a szegedi s általában a hazai juhászok védőszentje.
A Demeter-nap már a XVI. századtól a pásztorok és a mezőgazdasági cselédek szegődtetési napja volt. Az állatok beterelése, az elszámolás utáni mulatozást sok helyen juhtornak, juhbálnak, gulyásbálnak, juhászbálnak, juhásztornak, juhdérmációnak, dömötörözésnek nevezték. Dömötör napjának megünneplése, a juhoknak a legelőről való behajtása után tartott pásztoráldomás a juhászok körében nagy esemény volt, amire már jó előre készültek. A Kiskunságban Dömötör (Demeter) napja előtt hajtották a nyájat a város alá, s ilyenkor a juhász a nyáj őrzését átadta a gazdának, mert neki joga volt három napig mulatni.
Dömötörön van az idő,
Nincsen a tarlón mező.
Sírnak, rínak a bárányok,
Szomorkodnak a juhászok.
(kiskunsági pásztornóta)
Dömötör (Demeter) napját juhászújévnek is mondták. Szent Demetert néhány helyen például Nádudvaron a juhászok védőszentjeként tisztelték. A naphoz fűződő szokások még sokrétűbbek a balkáni országokban. A délszlávok a farkasok elleni védekezés időpontjának, Bulgáriában legeltetési és cselédszerzési határnapnak tartották.
MTI, Hajdú Online, Magyar Kurír, Magyar Néprajzi Lexikon nyomán Hegedűs Gyula Balázs