Ha nyár, akkor pihenés… és/vagy lakásfelújítás. Személyiségünk szerint kihívásként vagy szorongásként éljük meg a bonyodalmakat, mert a megoldások mindig új problémákat szülnek, és mindig minden sokkal hosszabb ideig tart, mint azt elsőre terveztük. Nyári duplaszámunkban egy kivételes lakberendező munkáját, valamint két fiatal nő kreativitását csodálhatjuk meg, akik bár nem profi lakberendezők, de kétkezi munkájuk nyomán (no persze szakmunkások közreműködésével) olyan lakás, illetve vendégház született, amelyek bárhol megállnák a helyüket. Sziporkázó ötleteik inspirálják olvasóinkat is az alkotásra: vegyék észre egy-egy öreg bútordarabban, használati tárgyban az új lehetőséget, fessék át, találjanak neki új funkciót! Engedjék el fantáziájukat, ahogy ők is tették, ne ragaszkodjanak a kommerszhez, a szokványos megoldásokhoz! Heti Hírlevelünk DIY videói láttán is bátoríthatom olvasóinkat, hogy fogjanak hozzá konyhájuk megújításához, a gyerekszoba festéséhez, az erkély otthonosabbá tételéhez, a szék átkárpitozásához vagy a függönycseréhez. A mai festékekkel nem marad csíkos se fal, se bútor, és már a függönyökhöz sem kell varrógép, csak vasaló.
E „projektek” arra is jók, hogy megszabaduljunk használaton kívüli lomjainktól, a konyhaszekrényben, sarokpolcon, gardróbban vagy fürdőszobában összegyűlt, „valamire jó lesz” dolgoktól. Ne legyünk restek, áldozzunk a nyári szabadságból a tértisztítás oltárán! Mert a lomtalanítás–rendrakás–takarítás legalább olyan jótékonyan hat a lelkünkre, mint az alkotás, s haladva előre, újabb és újabb selejtezési célok születnek meg bennünk, nyomában jön a rend, a tisztaság, az öröm és felszabadultság érzése. Dobjuk ki azt, amit soha nem használunk, pláne, ha szorongó, kellemetlen emléket ébreszt bennünk, szedjük le a vállfákról az ódivatú ruhákat, pakoljuk össze a nem működő „drágán vett” műszaki cikkeket, az emlékül eltett porfogó szárazvirágokat, sárguló szobanövényeket, csorba vázákat (hacsak nem antik), pakoljuk ki a százéves újságokat, peres iratokat. Az elengedés biztosan nem veszteség! Egyúttal cseréljük ki a kiégett izzót, javíttassuk meg a lógó konnektort, csöpögő csapot, tüntessük el a tapétaszakadásokat, hozzuk helyre a kutyarágta ajtófélfát, fúrjuk föl a leszakadt polcot, és máris jobban érezzük magunkat: szűnik tőle frusztráltságunk, elindul egy fájó múltbéli emlék lezárása, visszatér régi lendületünk.
A tetőtérben az elmúlt hetekben magam is kidobtam, kicseréltem, fölszereltem mindent, ami eddig erre várt, átfestettem, átvarrtam, átvariáltam a megunt bútorokat, párnákat, függönyöket, és élveztem az alkotás, a lomtalanítás–rendrakás–takarítás gyógyító hatását. Most már csak számolom a napok múlását, hogy az új enteriőrbe végre megérkezzenek kisunokáim a várva várt nyaralásra.
Dr. Vérti Zsuzsanna
A cikk az A Mi Otthonunk magazin július-augusztusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!