Gulyás Gergely jogász, politikus, nem szeret nagy szavak és sallangok mögé bújni. Vajon milyen ember lehet? Számára mi az igazi siker? Hogyan élte meg, hogy Magyarország Alkotmányának megszövegezését rá és két társára bízták? Mekkora sikernek könyveli el az Alaptörvényt? Ezekre és hasonló kérdésekre voltunk kíváncsiak, egy rövid beszélgetés keretében. Íme!
– Az Ön számára mit jelent a siker?
– A siker valószínűleg a külső szemlelő nézőpontjából mindig objektívebb, mint ahogy azt az ember belülről érzi. Ezért is nehéz erre a politikai élet kapcsán érvényes választ adni. Természetesen a sport területén sokkal mérhetőbb, mint a közélet világában; valamiben elsőnek lenni, olimpiai érmet szerezni például, az objektív siker. Még ha eredeti hivatásomnál, az ügyvédi pályánál maradok, akkor is több a pártatlan visszajelzés. Ha az ügyvéd pert nyer, vagy az orvos meggyógyítja a beteget, az nyilvánvaló szakmai siker.
A politikában az a leglélekölőbb, hogy alig van azonnali és szinte egyáltalán nincs objektív visszajelzés. Négyévente van csak választás, az pedig egy politikai közösség egészéről alkotott véleményt, leginkább egy – nem is feltétlenül valós – pillanatképet mutat. Ezért a politikában nehéz a siker fogalmát meghatározni. Ha valaki hosszútávra alkot maradandót, az sikernek tekinthető, de ennek felismeréséhez évtizedekre van szükség. Az életben megint más a siker, mint a közéletben. Ott nem lehet sikeres, aki boldogtalan és képtelen önmagával békében élni.
– Politikusként milyen hátulütője van annak, ha valaki sikeresen végzi a munkáját? Hogyan védheti ki a sikerességgel járó támadásokat?
– Ez a kérdés magában rejti azt az állítást, hogy én a politikában sikeres vagyok, ami nagyon kedves ugyan, de olyan rövid idő után, amennyit én a közéletben eltöltöttem, ez nem jelenthető ki. Azt viszont örömmel mondhatom, hogy személyes ellenségeket nem tartok számon. A közéleti részvétel természetes velejárója a relatív ismertség, ami sokkal többször terhes, mint amennyiszer örömteli.
– Hogyan tud ezzel megküzdeni? Alkalmanként visszautasítja a nyilvános szereplést?
– Ezt mindenki önként vállalja. Ettől még a mérték nem mindegy! A mostani kampányban kényszerűen vállalt közszerepléseim mértéke kb. az ötszöröse annak, mint amit egészségesnek tartanék. Mindenesetre, ha valaki úgy érzi, hogy ezt már nem érdemes vállalni, akkor be kell fejezni! Az emberek többsége ilyen szempontból hamar felejt, így ha én most visszamennék ügyvédnek, néhány év múlva senki nem ismerne. Ilyen értelemben ez szabad döntés, ahonnan egy határig, van visszaút.
Nagyon fontos, hogy a politikát hiba a külsőségek szempontjából megközelíteni. Tehát valaki jó esetben, azért kezd el politikával foglalkozni, mert úgy érzi, hogy vannak közös döntések, amelyekben szeretne részt venni, amelyeket az általa helyesnek vélt irányba befolyásolni szeretne. Ha ez a belső indíttatás nincs meg, vagy más a belső indíttatás, akkor annak általában rossz következményei vannak, és sokkal kevésbé lehet hasznos mind az adott politikai közösség, mind pedig az ország számára. Ebből a szempontból, amit Tölgyessy Péter mondott halála után Antall József miniszterelnökre az kifejező és igaz: „Belülről vezérelt ember volt a kívülről vezérelt emberek világában.”
– Ön éppen olyan politikusnak tűnik, akit nem a külsőségek motiválnak. Így van?
– Szeretném, ha így lenne, de ezt majd az „egész” fényében másoknak kell megítélni! Igaz, hogy engem gyerekkoromtól kezdve mindig nagyon érdekelt a közélet, de soha nem gondoltam, hogy hivatásszerűen fogok politikával foglalkozni. Ahogy nagyapám és édesapám, én magam is ügyvédként kezdtem, azután, amikor – döntően a Szájer Józseffel és Balog Zoltánnal a 2006 őszi rendőri erőszak miatt kialakult munkakapcsolatra tekintettel – lehetőségem nyílt a képviselőségre, részben arra gondoltam, hogy akár még hasznos is lehetek, részben pedig olyan megtiszteltetésnek tartottam, ami visszautasíthatatlan!
– Önre bízták az Alaptörvény megszövegezését két másik képviselővel együtt. Ki volt a másik két ember? Ön milyen részt vállalt ebben a munkában?
– Ez egy hosszabb folyamat volt. Még 2010-ben jött létre egy alkotmány- előkészítői eseti bizottság, az Országgyűlésen belül, melynek Salamon László volt az elnöke, és én voltam az egyik alelnöke. Így aztán azokban a vitákban, melyek a koncepcióval, az iránykijelöléssel voltak kapcsolatosak, elég aktívan részt vettem. Utána, amikor konkrétan a megszövegezés következett, akkor Szájer József lett a vezetője egy e feladatra létrehozott háromtagú testületnek. Rajta kívül a Fidesz és a KDNP delegált egy-egy személyt. A KDNP részéről Salamon László jelenlegi alkotmánybíró, a Fidesz részéről pedig én voltam a delegált. Ez egy nagyon szép és izgalmas időszak volt. Természetesen a legfőbb döntéseket a Fidesz elnöksége és a kormánypártok frakciói hozták meg. A mi feladatunk e döntések előkészítése és végrehajtása volt – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kiváló szakmai apparátusának segítségével.
– Nem titkolhatom, hogy, újságíróként bár törekszem az objektivitásra, az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás sorai tetszenek a legjobban. Maga az a tény is, hogy nemzeti hitvallással kezdődik, felemelő.„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot és hazánkat a keresztény Európa részévé tette”… „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. Ezt miért tartották fontosnak?
– Az Alaptörvény idézett sorai nem egy ideológiai vitát döntenek el, hanem történelmi tényeket rögzítenek. Ha a magyar politikában lenne minimális kompromisszumkészség, illetve létezne nemzeti minimum, akkor nem hiszem, hogy lenne olyan sora a Nemzeti Hitvallásnak, amely ne lenne bármely párt számára elfogadható. Kövér Lászlónak azzal a megállapításával értek egyet, hogy „ez egy jó értelemben vett közhelygyűjtemény”. Csak az a baj, hogy Magyarországon a szövegeket nem tartalmuk, hanem szerzőik szerint minősítik, ráadásul az alapértékekben sincs egyetértés.
– Éppen ezt akartam megkérdezni, hogy mi is volt a kardinális problémája a baloldalnak ezzel az Alaptörvénnyel? Számos Tv vitát hallottunk már, de talán nem ártana feleleveníteni a tényeket, így a választások előtt.
– A másik oldal legnagyobb problémája ezzel kapcsolatosan az volt, hogy az új alkotmányt nem ők fogadták el! Ne felejtsük el, a mi történelmünkben még nem volt arra példa, hogy egy szabadon választott országgyűlés fogadja el az ország alkotmányát. Természetesen elviekben jobb lett volna, ha egy vagy több ellenzéki párt is támogatja az alaptörvény elfogadását, de ezt nem az alkotmány tartalma, hanem a politikai kultúra minősége akadályozta meg. Ha valaki elolvassa a korábbi és a jelenlegi alkotmányt, akkor azt láthatja, hogy a közjogi rendszer alapjaiban változatlan, az alkotmányos intézmények és azok hatásköre nem, vagy csak kismértékben változott.
– Most szeretnék egy kicsit Önről, mint magánemberről kérdezni. Mivel tölti a szabadidejét? Ha van egyáltalán.
– Természetesen azért van szabadidőm, majdnem minden nap sportolok, elsősorban futok, és igyekszem a napi sajtón túl is sokat olvasni. A jó focit is szívesen nézem, még ha ezzel a megkötéssel a magyar bajnoki meccseket ki is zártam a lehetőségek közül.
– Miket szeret olvasni? Kik a kedvenc írói, költői?
– Nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket és regényeket, de a politikai visszaemlékezéseket, emlékiratokat is szívesen olvasom. A magyar irodalmon belül a versek a kedvenceim. Arany János a legkedvesebb költőm. Irodalmunk hihetetlen gazdag, mind versben, mind prózában! Versben, nemzetközi összehasonlításban, még az ősi nagy kultúrállamoknál is gazdagabbak vagyunk, ami anyanyelvünk egyedi szépségének köszönhető, és amit talán a műfordítások bizonyítanak a legjobban.
– Több alkalommal nagyon szépen nyilatkozott a határon túli magyarságról. Kíváncsi lennék járt-e már Erdélyben, s ha igen, hol?
– Megszámlálhatatlanul sokszor. Székelyföld a kedvencem, de Erdély egésze megfogott. Székelyudvarhely főtere, az erődtemplomok, Kolozsvár, Marosvásárhely, vagy a Tordai hasadék—csodálatos helyek, melyeket a magyar államtól el lehetett szakítani, de a magyar kultúrától soha.
– Érdekelnek a céljai. Mire aspirál az elkövetkező években?
– Én szeretem a jelenlegi képviselői munkámat, ezen túl minden többlet, amit meg kell becsülni. Ha valaki csak egy adott pozíciót tűz ki célul maga elé, akkor csalódott lesz: ha sikerül elérni, akkor azért, ha nem sikerül, akkor pedig azért. Én ezt a hibát nem szeretném elkövetni.
– Tehát Ön végzi a dolgát, és ebben úgy érzi, kiteljesedik.
– Igen. Bár bevallom, a médiaszereplés kicsit sok, főleg egy kampányban, annak ellenére, hogy értelmes beszélgetésekben szívesen veszek részt, viszont ilyenekből – már csak az időkorlát miatt is – rendkívül kevés van a médiában.
– Még egy utolsó kérdés: Milyen témában szeretne publikálni?
– Voltak alkotmányjogi publikációim is, de az utóbbi években inkább közéleti írásaim jelentek meg a Magyar Nemzetben, Magyar Hírlapban, Heti Válaszban. A választási kampányról szeretnék írni részletesebben, lehet, hogy a kampány után kerül erre sor, de az is lehet, hogy már előtte.
– Köszönöm az interjút.