Ellenzékben vagyunk, és ez egy jó ideig így is lesz – mondja Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökét a megválasztása óta eltelt két évről és a szövetség előtt álló kihívásokról kérdeztük a szombati csíkszeredai kongresszus előtt.
A kongresszus előtt nem egészen két héttel az ügyészség őrizetbe vette Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnököt, ami ön szerint nem véletlen. Ki használja az ügyészséget az RMDSZ ellen?
Mindössze azt az érzésemet fogalmaztam meg, hogy az ügyészségen belül vannak olyanok, akik nem feltétlenül politikamentesen végzik a dolgukat, hogy finoman fogalmazzak. Többet nem mondhatok, mert nincsenek bizonyítékaim. Egy perverz átalakulás megy végbe a 2000-es évek közepétől: az 1989 előtti politikai rendőrség szerepét az ügyészség veszi át. Nekem pedig kötelességem, hogy ha valamit érzékelek, ami a magyarellenességhez, jogfosztáshoz vezethet, azt szóvá tegyem, és próbáljam megfékezni.
Ez az első kongresszusa az RMDSZ elnökeként. Milyen az elmúlt két év mérlege?
Nagyon bonyolult és nehéz két esztendő van mögöttük. Gazdasági válságban kormányoztunk, ami sok elégedetlenséget szült, majd jött egymás után két választási kampány. Ilyen körülmények között kellett a szervezetet összefogni, és természetesen gyakorlatba ültetni a megválasztásomkor beígért változásokat. Több polgármesterünk és önkormányzati képviselőnk van, miközben két párt is indult ellenünk. Veszítettünk néhány képviselőházi mandátumot, de a parlamenti küszöböt átléptük, pedig 23 év után először ott is versenypárt indult az RMDSZ ellen. Eközben újra a magyarellenes érzelmek felkorbácsolásával kellett szembenéznünk. A székely zászló és a székely tankönyv elleni támadások verték fel a legnagyobb port, de vannak kisebb visszhangot kiváltó, mégis rendkívül fontos ügyeink. Például a magyarnyelv-ismeret kritériumát próbálják bírósági végzéssel kiiktatni, amikor magyar többségű önkormányzatba hirdetnek valamilyen tisztségre versenyvizsgát. Számtalan olyan kísérlettel kellett szembenéznünk, amely jogcsorbításra irányult. Közben elindítottuk a kisebbségi témájú európai polgári kezdeményezést. Tehát tisztességgel végigvitt két esztendő volt, sikerekkel és veszteségekkel.
Utóbbiak közé sorolható, hogy az RMDSZ nem tudta megtartani a kormányzati pozícióját. A mostani kongresszus egyik célja a döntéshozatal rugalmasabbá tétele. Hosszabb ellenzékiségre készülnek?
Kétségtelen, hogy a kormányzás elvesztése a döntéshozatalt és általában a stratégiaalkotást is bonyolultabbá teszi. Másfelől viszont több időnk van a szervezetre. Amikor nem vagyunk kormányon, sokkal nagyobb felelősség hárul a törvényhozóinkra és az önkormányzati vezetőinkre. A Szövetségi Állandó Tanácsot kibővítjük, az elnökség pedig kisebb, a napi operatív döntéseket meghozni tudó testületté alakulhat át.
Gyorsabban dönthetnek majd egy esetleges kormányra lépésről is. Megkeresték amúgy az RMDSZ-t az elmúlt napokban, amikor forrongott a bukaresti koalíció?
Nem kaptunk semmiféle ajánlatot. Ellenzékben vagyunk, és ahogy a mostani politikai fejleményeket látom, ez egy jó ideig így is lesz.
A bukaresti kormány által tervezett régióátszervezés kérdésében olyan megoldás körvonalazódik, amelynek kapcsán a minap a Ceausescu-rezsim homogenizálási politikáját emlegette. Ön szerint is ennyire nagy a baj?
A tervet megalapozó szakértői jelentés olyan konklúziókat tartalmaz, hogy például föl kell számolni a kulturális különbségeket, akkor fog az országnak jól menni. Vagy azt mondja, hogy a szegényeket a gazdagokhoz kell csatolni, mert akkor fognak fejlődni, holott mindig a gazdagabb megye viszi el a pénzt, mert jobb adottságai folytán sikeresebben pályázik. A gombhoz varrták a kabátot, valakik elképzeléséhez egy szakértői tanulmányt. Ennek ellenére a baj nagy. Ha ugyanis a jelenlegi fejlesztési régiókat közigazgatási jogosítványokkal ruházzák fel, előbb-utóbb ki fognak ürülni a megyék, és a döntéshozataltól jó messzire kerülnek a magyar közösségek. Bele se tudnak szólni a döntéshozatalba!
A baj olyan értelemben is nagy, hogy a bukaresti kétharmados koalíció eléggé elszánt a terv keresztülvitelére?
Eddig nem képviseltek egységes álláspontot, tehát megtörténhet, hogy végül a nézeteltérések miatt marad el a közigazgatási reform. Máskülönben nekünk kell olyan eszközöket találnunk, amelyekkel megakadályozhatjuk a fejlesztési régiók átalakítását közigazgatási régiókká. De előbb annak kell elejét vennünk, hogy a régiók bekerüljenek az alkotmányba. Érdekes, hogy sokszor az is eredmény, ha valamit megakadályozunk. 2011-ben Traian Basescu elnök egy hasonló próbálkozását sikerült kivédenünk. Most is abban reménykedem, hogy sikerül egy katasztrófát megfékeznünk.
forrás: nol.hu