A Baranya megyei Véménd lakóiról készült évszázados, különleges fotósorozatot mutat be a Néprajzi Múzeum egy nemrég megnyílt új kiállításon, amelyen egy elsüllyedt világ elevenedik meg a szemünk láttára: a dél-dunántúli faluban katolikus és református magyarok, katolikus németek, ortodox szerbek, zsidók és romák éltek együtt. Csorba Judit és Bata Tímea kurátorokkal beszélgettünk a kiállítás hátteréről.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum régi véméndi fotográfiákból álló vendégkiállítását a május 24-én nyíló Duna menti németek fényképes történetei 2008 című kiállítással együtt, Találkozások közös elnevezéssel a berlini Európa Kultúrák Múzeumának Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa Koordinációs Irodája fogja össze és utaztat Európa több országában.
Tanító, néprajzi gyűjtő és amatőr fotográfus – egy igazi békebeli polihisztor volt Hernai Béla (1884-1964), aki 1916 és 1920 között örökítette meg a Baranyai megyei Véménd község lakóit fotósorozatán mintegy hétszáz üvegnegatívon. Egy elsüllyedt világ elevenedik meg a szemünk láttára: a dél-dunántúli faluban katolikus és református magyarok, katolikus németek, ortodox szerbek, zsidók és romák éltek együtt. Még léteztek sajátos kulturális hagyományaik és szokásaik, amiket kölcsönösen tiszteltek. A huszadik század sorsfordító eseményei azonban mára nagyon átalakították a falu életét: a képek idején már épp elkezdődött folyamat során mára nagyrészt eltűntek a régi hagyományok, kihaltak az ősi szokások, uniformizálódott a falvak képe és népe.
Hernai Béla közel évszázados képei ezért fontos kordokumentumok számunkra. Ráadásul a korabeli szokásokkal ellentétben a fotográfiák nem műteremben készültek: a parasztok, iparosok és kereskedők a szabadban, a tanító háza körül fotóztatták le magukat. A képek jellemzően családi megrendelésre készültek, a fronton harcoló férjeknek és az otthon maradt családtagoknak küldték el őket, de Hernai dokumentálta is a falusi embereket. Mivel a tanító-fotográfus ismerős ember volt számukra, így feszélyezettség nélkül, akár a korban szokatlan mosolygással hagyták magukat lefotografálni. Megindító epizód, hogy a kiállítás utazása során, a németországi Ulmban előkerült egy képeslap, amely Hernai egyik fotójáról készült, és amelyet a Véménden élő család küldött a fronton harcoló férjnek. A levélre válasz is érkezett, a férj és családapa saját magáról küldött egy fényképet Szarajevóból. Mindkét kép másolata látható a kiállításban.
Ahogy a kurátorok lapunknak elmondták: Hernai Béla, aki Heszről magyarosította német családnevét, 1884-ben született Székesfehérvárott, 1905-től élt és tanított Véménden. 1925-ben lett az iskola igazgatója, és itt halt meg 1964-ben. Hernai 1929-től tevékenyen részt vett az Országos Geographiai Intézet, valamint a Szegedi Tudományegyetem Germán Filológiai Intézete által indított néprajzi kutatásokban. Helyi tanítóként gyűjtötte Véménd és környéke régészeti, honismereti és néprajzi anyagát. Nem hivatásos, de láthatóan képzett fényképészként 1916 és 1920 között megörökítette a falu lakóit, a környékről odalátogatókat, sőt, még a helyiekhez munkára beosztott orosz hadifoglyokat is. „Egyszerre érzékelhető a fényképek készítőjének otthonossága és idegensége: ismeri megrendelőit, talán együtt borozgatnak kint a szőlőben, mégis képes az idegen szemével rácsodálkozni kultúrájuk másságára, különleges egyediségére.” Az üvegnegatívokat Hernai Béla halála után egy Vasvári Szvetozár nevű helyi, szerb származású asztalos, amatőr helytörténész hozta le a tanító házának padlásáról. Az anyag 1985-ben került a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára, majd Vándor Andrea muzeológus dolgozta fel azt.
Magukról a fényképekről sajnos kevés adat maradt ránk, de a meglévő információk is fontosak. A véméndi szerb juhász, Szávó bácsi lányának esküvőjéről és az azon jelen lévő szerb közösségről is fennmaradt egy fotográfia. A portrékat nézve tudatosul bennünk, hogy nem csupán egy német asszonyt látunk az ölében ülő csecsemővel, hanem bizonyos Herbert Jánosné néz velünk szembe az I. világháború idején. Így a sváb ünnepi viseletben lefényképezett asszony és gyermeke már egyéni sorssal rendelkező személyekké válnak – hívják fel a figyelmet a kurátorok. Bár a hosszú lappangási idő miatt már nem maradtak fenn fotókhoz köthető anekdoták, de maguk a képek is sokat tudnak mesélni az avatott szemlélőknek: „A katolikus németek legtöbbje imakönyvet, rózsafüzért szorít magához, míg a szerbek egy része nyitott könyvet tart ölében. A férfiak – ahogy ebben az időben szokásos volt – cigarettával a kezükben állnak a fényképezőgép elé. Az egyik orosz hadifogoly egy széken ülve mintha az otthonról kapott levelet tartaná a kezében. A tárgy azonban nem az, amire gondolnánk, hanem egy összehajtogatott, magyar nyelvű, ráadásul fordítva tartott újság”.
Csorba Judit a fotókon megörökített közösségek utóéletéről is beszélt lapunknak: „Alig telt el harminc év a fotográfiák készítése után, és a közösség, amelyet a fényképeken látható emberek alkottak, szétesett”. Az 1918 és 1947 közötti történelmi események következtében a véméndi szerbek nagy része elköltözött. A cigányok egy része 1920-ban kivándorolt, az ottmaradtak többségét a II. világháború alatt hurcolták el. A zsidók közül, akiket nem hurcoltak el munkaszolgálatra, később sokan a buchenwaldi koncentrációs táborban haltak meg. A véméndi németek száma is jelentősen csökkent. A II. világháború végén sokakat munkaszolgálatra vittek, a többieket a háború után kitelepítették. Házaikba bukovinai székelyeket telepítettek be. Véménd ugyanakkor ma is multietnikus közösség, együtt élnek magyarok, németek és cigányok. „De az egykori közösség folyamatossága megszakadt, már nem ugyanaz, mint amelyet Hernai Béla 1916 és 1920 között megörökített”.
A Néprajzi a kiállításhoz kapcsolódva Hozzon egy tárgyat! címmel felhívást is közzétett. ”A Néprajzi Múzeumban évek óta tartunk hasonló akciókat, amikor a látogatókat arra biztatjuk, hogy személyes tárgyaikkal és azok történetével kapcsolódjanak egy-egy aktuális kiállításunkhoz, kutatási területhez. Ilyen volt például a műanyag (2006) és a (M)ilyenek a finnek? (2009) kiállítás, az Etnomobil projekt és kiállítás” – mondja Bata Tímea. A Hernai fotói n kézben tartott tárgyakból kiindulva arra kérik az érdeklődőket, hogy hozzanak magukkal egy olyan tárgyat, amely különösen fontos számukra, saját identitásuk meghatározó része vagy egy számunkra idegen, ismeretlen kultúrát és azzal való kapcsolatát szimbolizálják. A programra érkezőket egy, a Hernai tornácát idéző mintás fal előtt fényképezik le, felveszik az adatait és a tárgyhoz kapcsolódó történetet. Ez később felkerül a nemzetközi projekt oldalára (www.bringanobject.eu), ahol öt nyelven olvashatóak a történetek. A közönségprogramban április 13-án, június 22-én és szeptember 7-én lehet részt venni.
(Véménd 1916-1920 – Egy falusi tanító fotográfiái. Néprajzi Múzeum. Látogatható: szeptember 8-ig.)
Forás: MNO