Uniós biztosi tevékenységem során jelentős elmozdulásnak voltam tanúja korunk rabszolgasága, vagyis az emberkereskedelem elleni küzdelem terén. Végre elkezdtünk erre a témára összpontosítani, és beszélünk róla. Csupán néhány éve még Európa számos vezető politikusa tett úgy, mintha a probléma nem is létezne, vagy legalábbis nem az ő országában.
Azt hajtogatták, hogy csak „bizonyos nők” válnak áldozattá, vagy hogy az emberkereskedelem elsősorban az EU-val szomszédos országokban probléma. Az európai döntéshozók mára megértették, milyen méreteket is ölt valójában ez a rabszolga-kereskedelem. Megértették, hogy a férfiakat, nőket és gyermekeket árucikként adnak és vesznek Európa határain belül és azokon átnyúlóan, és hogy az ezt ellenőrző bűnszervezetekkel szembeni fellépés egyetlen módja a fokozott nemzetközi együttműködés.
Egyre gyakrabban találkozunk a sajtóban vagy másutt hírekkel rendőrségi razziákról, amelyekre eldugott bordélyházakban, építkezéseken vagy vidéki gazdaságokban kerül sor, ahol az áldozatokat éjjelre bezárják, vagy túlságosan félnek ahhoz, hogy megpróbáljanak elmenekülni. Érzékeltük az arra utaló jeleket, hogy a bűnszervezetek egyre nagyobb teret nyernek, ahogy Európában – a gazdasági válság súlyosbodásával – a „szolgáltatásaik” iránti igény is nő. Ma bizton állíthatjuk, hogy a helyzet romlott. Az Európai Unió egészében az emberkereskedelem tényleges és feltételezett áldozatainak száma 2009 és 2010 között 7800-ról 9500-ra nőtt. Vélhetően a nem nyilvántartott esetek száma is jelentős. A növekedés dacára csupán néhány uniós tagállam hajtotta végre az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló új, szigorúbb uniós jogi keretet, annak ellenére hogy azt 2011-ben valamennyi tagállam egyetértésével fogadták el.
A 27 uniós tagállam közül mindössze hat értesítette az Európai Bizottságot arról, hogy az új jogszabályokat teljes mértékben átültették a nemzeti jogba. Pozitívum, hogy Magyarország azon országok egyike, amelyek az új jogszabályok teljes mértékű átültetéséről számoltak be. A határidő április 6-án, kétéves türelmi idő után járt le. Legfőbb ideje, hogy a tagállamok felhagyjanak a tétovázással. Az új jogszabály értelmében Európa valamennyi bírósága azonosan súlyosnak fogja tekinteni az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményeket, az uniós tagállamok pedig kötelesek megfelelő támogatást biztosítani az áldozatoknak. Uniós biztosként az új jogi keret hatálybaléptetése volt az első vállalásom, mivel a tagállami jogszabályok igen szerteágazók voltak.
Az emberkereskedelmet egyes országokban csupán nagyon rövid börtönbüntetéssel szankcionálták. Most, hogy megállapodtunk a büntetés szigorításában és az érintetteknek nyújtott segítség erősítésében, a tagállamokon van a sor. Ha a döntéshozók kételkednek, nézzék meg az Európai Bizottság ma közzétett statisztikáját, a maga nemében első ilyen áttekintést. A jelentés alapjául szolgáló adatok az egyes országok különböző hatóságaitól – a többi között a rendőrségtől, az ügyészségtől, a határőrségtől és a munkaügyi felügyelettől –, valamint az áldozatokat segítő civil szervezetektől származnak. Az eredmények azt mutatják, hogy Európában az emberkereskedelem minden tíz áldozatából csaknem hét nő, az áldozatok 17 százaléka férfi és 15 százaléka gyermek. 61 százalékuk az Európai Unióból, ezen belül leggyakrabban Romániából és Bulgáriából származik, míg az EU-n kívüli államok közül Nigéria és Kína a leggyakoribb származási ország.
Az áldozatok 62 százalékát szexuális kizsákmányolás, 25 százalékát kényszermunkavégzés, 14 százalékát pedig a kizsákmányolás egyéb formái, például kényszerkoldulás vagy szerveltávolítás céljából adják el. A jelentésben szereplő további aggasztó tény, hogy az elítélt emberkereskedők száma csökken. 2008-ban 1534 embert ítéltek el emberkereskedelem miatt Európában. Két évvel később ez a szám csaknem kétszázzal kevesebb volt. Reményt keltő viszont, hogy nőtt azoknak az unión kívülről származó áldozatoknak a száma, akiket már nem csak egyszerűen visszaküldenek származási országukba. Az emberkereskedelem áldozatainak kiadott tartózkodási engedélyek száma 2008 és 2010 között 70 százalékkal emelkedett. Jelenleg intenzív uniós szintű munka folyik a probléma gyökerének kezelése érdekében. A tagállamok és az uniós bűnüldöző szervek, azaz az Europol és az Eurojust, egyre több közös vizsgálatot folytatnak.
Az EU-finanszírozást olyan kutatásokra összpontosítjuk, amelyek a legsebezhetőbb csoportok, például a gyermekek érintettségét térképezik fel. Az Európai Bizottság még az idén létrehozza az áldozatokat segítő civil társadalmi szervezetek egész Európára kiterjedő platformját. Azonban még ennél is többre van szükség. Minden tagállamnak első lépésként végre kell hajtania az emberkereskedelemre vonatkozó új uniós jogszabályt, valamint prioritásként kell kezelnie az ilyen bűncselekmények elleni vizsgálatokat és jogi eljárásokat. Ez hangosan és egyértelműen jelezné az áldozatok számára: nem hagyjuk, hogy szenvedéseik folytatódjanak.
Forrás: nol.hu