Április első napjaiban is télikabátban járunk, az időjárás-jelentést figyeljük, hogy Nyugat-Dunántúlon éppen hol épít újra hótorlaszokat a szél. Rendkívülinek tekinthető az áprilisi–májusi hó? Nem. Mika János éghajlatkutató maga is emlékszik olyan (pár évtizeddel ezelőtti) május elsejére, amikor havazott – Makón járt akkor egy sakkversenyen.
Az időjárás mégis rendkívüli, hiszen az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) honlapján olvasható hír szerint 1901 óta az idei év első negyedévében hullott a legtöbb csapadék – az év első három hónapjában általában 180 és 340 mm közötti hó, eső áztatta hazánkat. Ez a legkevésbé csapadékos délkeleti területeken is több mint 90 mm-rel, a legcsapadékosabb helyeken pedig több mint 200 mm-rel haladja meg a sokévi átlagot. Az OMSZ éghajlati adatbázisa alapján ezek az adatok rekordnak számítanak, ugyanis 1901 óta országosan ilyen nagy mennyiségű csapadékot még nem regisztráltak az év első három hónapjában, a sokévi átlagtól való eltérés több mint 100 mm. Az elmúlt tíz nap átlaghőmérséklete 6-8 Celsius-fokkal maradt el az ilyenkor szokásostól – az eltérést könnyen eltüntetheti egy a szokásosnál is forróbb május, június.
Nemcsak fázunk és a rengeteg csapadék miatt bosszankodunk, egyéb időjárási anomália is rontja a kedélyünket – például az, hogy a megszokottnál jóval kevesebbet sütött a nap az elmúlt időszakban. Az elmúlt tíz nap napsütéses óráit összegző táblázat szerint az ország nagy részén – Pest, Fejér és Jász-Nagykun-Szolnok megyében – az ilyenkor szokásosnál 42-46 órával kevesebbet sütött a nap. Az ebből a szempontból szerencsésnek mondható Szeged és Szombathely környékén is 27 órás a napfényhiány. Azaz a mögöttünk hagyott napok jóval hűvösebbek, borongósabbak és csapadékosabbak voltak az ilyenkor megszokottnál. Ha a következő napok időjárását nézzük, akkor sem sok jóra számíthatunk. Akkor most mi a helyzet? A globális felmelegedés átváltott globális lehűlésbe?
Mika János éghajlatkutató szerint erről nincs szó, csupán az időjárás egyik kellemetlen kilengését szenvedjük meg. Arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy ma is jégkorszakban élünk, pontosabban két jégkorszak közötti években – interglaciálisnak nevezik az ilyen időszakot. Jégkorszakról akkor beszélünk, ha a Föld legalább egy pólusa tartósan eljegesedik. (Feltételezik, hogy a Föld történetének kilencven százalékában nem volt jég a bolygón.)
A sajtóban megjelentek olyan feltételezések, hogy a melegedés miatt leállt volna az óceáni szállítószalagnak nevezett jelenség, amelynek köszönhető Európa általában kellemes hőmérséklete. Ha valóban leállna ez a szállítószalag – erre azonban nem utalnak mérési adatok –, akkor az Atlanti-óceán hőmérséklete 10-15, míg Európa átlaghőmérséklete 2-3 Celsius-fokkal lenne alacsonyabb, mint a leállás nélküli állapotban. A hőmérséklet-változás tartósan következne be, nem néhány napra, hétre korlátozódna, mint ezekben a napokban.
Azért tartjuk különösnek a mostani hűvös időszakot, mert a másik véglethez, a szokottnál jóval melegebb időjáráshoz vagyunk szokva. Az éghajlatkutató szerint a melegedő tendencia tagadhatatlan. A Föld átlaghőmérséklete mintegy 0,8-1 Celsius-fokkal haladja meg az ipari forradalom előtti időkét. Egyértelmű, hogy az északi féltekén a sarkvidék jobban melegszik, mint más régiók. Ezt igazolja az a hír, hogy számítások szerint 2050-re Szibériában több száz kilométerrel északabbra húzódik majd az a határ, amelytől kezdve már fák is nőnek. A globális klíma felmelegedése nyomán akár ötven százalékkal is megnőhet itt a vegetációval fedett terület nagysága a következő évtizedekben – jelent meg a Nature Climate Change tudományos kiadványban.
A csapadékos telet ne sajnáljuk, még ha rekordhozamú volt is, mert előtte másfél évig kimondottan szárazság volt. Az pedig, hogy ez a csapadék a tavasz kezdete ellenére hó volt, ellentmond ugyan az évtizedes tendenciának, amely szerint döntően eső esik ilyenkor, de nem rendkívüli. Ha tetszik, ha nem, a melegedéssel párhuzamosan a jövőben folyamatosan csökken a havas napok száma.
Éghajlatunk sajátja, hogy időről időre szélsőséges időjárási helyzeteket produkál. Az utóbbi években a hőmérsékleti maximumok dőltek meg, s ritkán tapasztaltunk olyat, hogy az extrém alacsony hőmérsékleti adatokat írta volna felül az aktuális időjárás. Az idei március az ilyen irányú kilengésre példa, de ez nem jelenti azt, hogy újra kellene gondolni a klímáról alkotott eddigi, sok évtizedes megfigyelésen és számítógépes modelleken alapuló elképzeléseinket.
Forrás: nol.hu