A sportolók 4 évig készülnek az Olimpiára, hogy megmutassák magukat. A kommentátorok ua. ciklus alatt rendszeresen „edzenek”, hogy az olimpikonok sikereit kommentálják. Egyik legfelkészültebb és leglelkesebb közvetítőnket, Szabó Gábort, az Eurosport vezető kommentátorát kérdeztük életéről, az Olimpiáról és sok minden másról.
-Édesapád Szabó János hosszútávfutó, édesanyád Havas Judit sprinter olimpikon. Te mindkettejük versenyszámát kipróbáltad. Válassz: záróünnepélyen aranyérem maratoni futásért vagy egy nappal korábban ezüstérem Usain Bolt mellett?
– A válasz egyértelműen a maratoni érem. Világéletemben maratoni futó akartam lenni, de 17 éves koromra kiderült, hogy nincs meg hozzá a kellő tehetségem. Labdajátékban talán ügyesebb voltam, de erre már túl későn jöttem rá.
-Miért pont a maratoni futás?
-Édesapám maratoni futóedző volt, gyakorlatilag az egész gyermekkorom abból állt, hogy maratoni futóedzéseket látogattam. Akinek telefongyárban dolgozik az apukája, az telefongyárban akar dolgozni, aki művész családban nő fel, színpadra vágyik… Én is a papámat akartam követni.
-Hány olimpiát érzel még magadban?
– 1996 óta minden olimpiáról közvetítettem igaz, csupán az itthoni stúdióból. Az idei az első, amelyen személyesen részt vehettem. Úgy érzem, van még bennem néhány olimpia, és mindaddig van keresnivalóm a szakmámban, míg a fiataloknak kell tartani a lépést velem. Majd ha nekem velük, és már nem megy, akkor veszek néhány jegyet és elmegyek nézőként. De remélem ez azért még odébb van.
– Mit jelentett idegenlégiósként részt venni az olimpián?
– Egy pillanatig sem gondoltam úgy, hogy idegenlégiós vagyok. Kaptam egy feladatot, amit próbáltam minél jobban elvégezni. Azt gondolom, hogy nem tudtam volna ebből többet kihozni, ezek között a körülmények között. Úgy érzem, hogy tisztességesen felkészültem, de én ott egy egyszerű kommentátor voltam, nélkülöztem minden olyan felhatalmazást, amivel az Eurosportnál egyébként rendelkezem.
– A közvetítést örömmel csinálod?
-Persze általában igen, de vannak nehezebb periódusok. Mondjuk, ha hajnali három órakor kell egy meccset közvetíteni. De azért nincs okom panaszra, nagyon szerencsés embernek érzem magam
– Horváth Mariann kolléganőddel két hét eltéréssel lettetek az Eurosport munkatársai. Azonnal sikerült ráhangolódni a munkára?
– Az első pillanattól kezdve jól kijöttünk Mariannal, a mai napi ő a legkedvesebb kollegám. Sok kommentátor-jelölt jelentkezett akkor a csatornához, de aztán a többiek lemorzsolódtak, maradtunk mi ketten. A kezdetektől fogva nagyon jól kiegészítettük egymást. Vannak dolgok, amelyekben egyikünk jobb a másiknál, de mivel a versengést kizártuk, és arra figyelünk, hogy egymás munkáját segítsük. Ez a mai napig nagyon jól működik.
– 16 éve vagy hűséges az Eurosporthoz. Milyen fejlődés rajzolódott ki az évek során a csatornán belül?
– Pályafutásom egyszerű kommentátorként indult, majd később a kommentátorok vezetője lettem, jelenleg szerkesztőségvezetőként dolgozom. Szerencsés vagyok, mert szakmai téren a terveimet meg tudtam valósítani. Nem kellett úgy átverekednem magam embereken, ahogy általában ebben a szakmában szokás. Valószínű, hogy jól működtek körülöttem a dolgok, ezért megfelelőnek véltek a különböző posztokra.
-Céltudatosan építetted fel karriered? Kevesen mondhatják el, hogy ennyire felkészültek, mint Te.
-Minden ember célja, hogy valamilyen szinten elismerjék a munkáját. Én nagyon sok sportbéli tapasztalatot hoztam a saját életemből. Az Eurosportnál sok fiatal hoz magával elméleti tudást, felkészültséget, de nem mindig az a döntő tényező. Az én erényem talán az, hogy oly módon beszélek a sportról, sportolóról, hogy az emberek számára az érthető és élvezetes. Lehet, hogy vannak nálam felkészültebb emberek, de hiányzik a képességük, hogy a száraz anyagon túl a személyiségüket is belevigyék. Talán az sem elhanyagolható szempont, hogy én vagyok az egyetlen testnevelő tanár az összes sportriporter között, tanultam gerelyhajítástól szertornán át mindent. Egy dolog biztos: ugyanannyit készülök ma is, mint tizenhat évvel ezelőtt, igaz most már nem 80 sportágat közvetítek, hanem 4-et vagy 5-öt, így valamivel jobban tudok koncentrálni az aktuális munkámra.
-Izgulós típus voltál?
-Sportolóként igen, elméleti tudás számonkérésekor nem. Vizsgák előtt például sosem. Közvetítések előtt sem.
– Az Eurosport ranglétráján fokozatosan lépkedsz felfelé. Milyen típusú főnöknek tartod magad?
-Úgy tudtam itt hagyni egy szerkesztőséget, az olimpia idejére, hogy az itthon maradt kollégáim minden gond nélkül megállták a helyüket. Valószínűleg nagyon rossz főnök nem lehetek, ha távollétem alatt is működik az általam vezetett közösség. Nálunk mindenki tudja a feladatát, és azt profi módon elvégzi. Általában jó érzékkel találom meg a megfelelő embert a megfelelő helyre. Nem vagyok egy szigorú, mogorva főnöktípus. Természetesen mindenben igyekszem példát mutatni. Vezetést soha nem tanultam, de nagy előnyöm származott abból, hogy kommentátoriból lettem főnök.
– Mit jelent egy sportkommentátornak a sporteseményen való személyes jelenlét? Mi az a plusz, amit off-tube (stúdióban monitorról való közvetítés) nem érzékelhet?
– Két dolog. Az egyik az, hogy ott élsz, benne a forgatagban. Más dolog Londonban ébredni, bekapcsolni a BBC-t, majd kimenni az olimpiai stadionba közvetíteni, és más dolog bekapcsolni a Sláger Rádiót. Egészen más dimenzióba kerülsz. Állítom, nagyban befolyásolja az ember hangulatát, hogy milyen környezetben él vagy akár olyan apró momentumok, hogy épp milyen kávéval indítja a reggelt. Ezek az érzések, hangulatok, megnyilvánulnak a közvetítés során. Manapság bármi elérhető a neten, nagyon jól fel lehet készülni, akár off-tube is magas szinten lehet közvetíteni, de a személyes jelenlét semmivel nem helyettesíthető.
– A képi információ ma gazdagabb, mint valaha. Ez könnyíti vagy bonyolítja a riporter munkáját?
-Egy rossz képminőség el tud rontani egy sportközvetítést , de sosem válik egy jó kommentátor miatt egy rossz sportesemény jóvá. Más kérdés, hogy képileg esetleg föl lehet e húzni egy szürkébb eseményt? Van rá példa. A Forma 1 közvetítése során, egy unalmas futamból , gyönyörű felvételekkel, sokat ki tudnak hozni. Ugyanakkor hiba lenne túldimenzionálni a kommentátor szerepét. A sportesemény maga a döntő. Nem tudok olyan emberről, aki kommentátor miatt ült volna le a tévéképernyő elé, a néző a meccsre kíváncsi.
– A kommentátor nem bíró, semlegessége nem követelhető. A túlzott szimpátia ugyanakkor visszatetszést kelthet a nézőben. Hol a határ egy sportközvetítés során?
– Ez érdekes kérdés. Egy elterjedt nézet, hogy a kommentátornak semlegesnek kell lennie, amit én nem osztok. Igen, valóban szerencsétlen húzás, ha túlzottan kimutatod szimpátiád, de én képtelen vagyok hidegfejű szakértőként, érzelmeket kizárva közvetíteni! Az nem működik, hogy én igenis vigyem bele a közvetítésbe az érzelmeimet, de az lenne a jó, ha igazából nem lennének érzelmiem. Vagy legalábbis ne másmilyenek, mint a nézőnek. Ezen túl úgy érzem, Magyarországon divat lett egy egy sportesemény után a bűnbakok keresése. Vereség után valakire mindig haragudni kell, játékosra vagy éppen kommentátorra. Én is megkapom olykor a magamét, de ha nehezen is már hozzászoktam.
Azt pedig végképp nem szabad elfelejteni, hogyha értesz egy sportághoz akkor nem az alapján válogatod a kedvenceidet, hogy milyen cuki a teniszcipője, vagy az új frizurája. Szakemberként is lesznek kedvenceid természetesen nekem is vannak, vagy azért, mert nagyon jól teniszeznek, vagy azért , mert nagyon szépen síelnek vagy, mert gyönyörűen futnak.
– Az első hivatalos versenynapon megszületett az első érem. (Csernoviczki Éva bronzérme.) Mennyire fontos a siker tolmácsolása?
– Úgy gondolom, hogy sok kommentátor téved , ha úgy érzi, része van egy-egy sportoló sikerében. Mint magánember, nagyon örülök, ha magyarok nyernek, viszont nekünk, sportújságíróknak semmi közünk ezekhez a teljesítményekhez A sportoló dolgozik meg érte ő kel fel reggel ötkor, hogy edzésre menjen. Jó érzés, ha magyar vonatkozású sikereket tolmácsolhatok, bár még nem nagyon volt benne részem. Kivétel Erdei Zsolt és Balzsay Károly győzelmei.
-Sokak szerint Te vagy a magyar televíziózás egyik csúcsriportere. Sok fiatal dédelget sportriporteri álmokat Téged hallgatva! Mi szükséges ahhoz, hogy valaki sportújságíróként kijuthasson egy olimpiára?
-Attól függ, hogy hol dolgozol. Egy éve még azt mondom, hogy az Eurosport munkatársai számára lehetetlen küldetés. Mégis, összejött az együttműködés a Magyar Televízióval. Talán mindkét fél profitált ebből. Tisztában vagyok azzal, hogy nálam sokkal gyengébb kommentátorok jártak már olimpián. Nem tragédiaként fogtam föl ezt, és azzal vigasztaltam magam, hogy én az év 365 napján közvetíthetek sportrendezvényeket, olyanokat amiket nagyon szeretek.
– Melyek a legkedvesebb emlékek Londonból?
– Olyan emberekkel ülhettem egy sorban, akiket kisgyerekként a tv-ben láttam futni, akiknek a képei szobám falára voltak kiragasztva. Felemelő volt.
– Mikor hallhatunk téli olimpián közvetíteni?
– Őszintén, a téli olimpia talán még közelebb áll a szívemhez. Ha nincs lehetőségem helyszíni közvetítésre, Szocsiban akkor is ott leszek.
– Az intenzív sportláz, a feszített tempóban végzett munka és az olimpiai falu nyüzsgése után most a pihenésé a főszerep?
– Nem, ez nem az a szakma. Most a US OPEN jön, amit egyenesben közvetítünk, nem lesz könnyű éjjel fennmaradni. Egyébként jó mulatság, kiváló meló, csak néha fárasztó tud lenni.
-Többször is kaptál díjat, mellyel kiemelkedő sportriporteri tevékenységed jutalmazták.
– Egyszer kaptam Kamera Hungária-díjat, illetve egy MOB emlékérmet, de ezek nem különösebben motiválnak, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jó érzés az amikor az gondolnak az emberre.
– 1994-ben végeztél a Testnevelési Egyetemen. Köztudott, hogy idéntől bevezetik a mindennapos testnevelést az iskolákban. Jó sok dolgod lenne… Vállalnád?
-Soha nem tanítottam egy percet sem, bár szeretek gyerekekkel foglalkozni. A volt feleségem tanárként dolgozott, így akkoriban két pedagógusi fizetés nem jelentett volna biztos megélhetést, így más munka után kellett néznem. Egyetemi vizsgatanításaim voltak. Dolgoztam egy ideig teniszedzőként, jópofa dolog, csak egy idő után, mint mindenbe, abba is bele lehet fáradni. . A tanítás lehetőségével néha eljátszom gondolatban.
-Hogyan kapcsolódsz ki szabadidődben?
– Nagyon szeretek olvasni. Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter és Marquez a kedvenceim. Barátaimmal részt veszek kispályás focibajnokságokon, sportolok minden mennyiségben, meg ha tehetem fesztiválozok.
Köszönjük szépen a beszélgetést, kívánunk további szakmai sikereket és harmóniát az életed során!