Az esti közös vacsoránál a csapat – még kis létszámú, 8 fő – stratégiát dolgozott ki. A fő szervezők Szabó Ágnes okl. tájépítész és Nemcsók Márton fiatal szintén okl. tájépítész és kertépítő mester vázolták a tennivalókat. Mindenki megkapta a feladatát és nyugovóra tértünk kettesével egy-egy kis szobába.
Házigazdánk Mária néni jó előre megtervezte ki-ki hol alszik. Mi a feleségemmel egy külön fürdőszobás szobácskát kaptunk. Rögtön friss levegőt engedtünk a szobába, és persze a nagy melegben nem értettük a takaró jelenlétét, diszkréten a sarokba dugva. Hajnal 3 óra tájékán megértettük! Hiába a Mátra meglepetéssel is szolgál a városi lakónak. Reggel fél ötkor pedig újabb kedves meglepetéssel szolgáltak a madaraik, madárkoncerttel. Az ember lelke a magasságba szállt és Isten teremtményeit hallgatta, csodálta. Egy-egy tenyérnyi kis madár hangja bearanyozta az egész környéket. Megszólaltak az első, második hegedűsök, majd a basszus hangok is. Isten vezényletével a zenekar csodát alkotott. Hány ember észre sem veszi ezt a természetes csodát! Fél hatkor a karmester leintette a száztagú, ki tudja hány tagú zenekart. Ekkor kezdtem el nevetni. Feleségem Gizella furcsán nézett rám: – Úgy látszik a dagadt madárka már énekelt. – Micsoda? nem értette, miről beszélek. Elmeséltem egy floridai Nagypapa esetét az unokájával: Operába vitte a porontyokat, persze egész idő alatt fészkelődtek a gyerekek. Mikor lesz már vége, kérdezték? Tudjátok – mondta a Nagypapa megnyugtatólag – az opera addig nem fejeződik be, amíg a dagadt hölgy nem énekelt. Azóta Amerikában szálló ige lett, közmondásként átvitt értelemben is használják, ráhúzzák mindenre ezt a mondást.
Ilyen kezdet után tovább aludni vétek, irány a konyha, reggelire előkészítettük az asztalt és vártuk a fiatalságot, hiszen Ők még az esti tábortűznél énekeltek, amikor mi már az igazak álmát aludtuk.
Tóni Atya imája megadta a kaláka alaphangját. Felmértük a szerszámállományt és mindenki nagy kedvvel látott munkához, miután megtekintettük a recski kényszermunka-tábor és az 56-os áldozatok és foglyok emlékére épített Barakk-templomot, ahol Tóni Atya imával emlékezett az áldozatokra, végigsétáltunk az egyes stációkon és elolvastuk lelki töltekezésként az egyes bibliai, vagy neves íróktól a táblákra felírt idézeteket. Marci, jó vezetőhöz illően átvette az irányítást, Ágnessel együtt. Én pld. „önkényesen” a kis kúria – Mária néni öröksége a szüleitől – bejáratánál estem neki a bokorvágásnak, fűvágásnak és takarításnak, mert ehhez értek igazán. Most milyen jól jött, hogy Amerikában 12 évig saját kertészeti vállalkozásom volt. Mária néni félve jegyezte meg, nem lenne szabad ennyire „kimanikűröznöd” a kertet, mert még azt hiszik, hogy profi kertészünk van. A hátsó Kincses, ill. Meditáció kertben –mert annak készül ez a kert – dolgozott a feleségem, járhatóvá téve a pallókat, azaz lemetszve a benyúló ágakat. Egy kedves pszichológus- és egy Brüsszelben dolgozó fiatal hölgy a csodás fűzfavesszőből font szaletlit fonta és nyesegette. A hátsó meditációs kertben Marci tervezte meg a fapallók irányát, hogy azok lerakásával esőben is eljuthassanak mind a kalákások, mind a meditációra érkezők, vagy a hétvégén lerakandó jurtához, vagy a Kincseskert egyes pontjaihoz. A jurta ugyanis szombaton érkezik és az alapokat kellett készíteni az építményhez, amiben a falubéliek is segédkeztek kalákában. A lányok mindig találtak munkát, elburjánzott cserjék ágait vágták le és az ösvényeket tették járhatóvá. Az idő így pilleszárnyakon rohant. Természetesen a Házat – Hazát alapítvány programja is szóba került, hiszen én magam az alapítvány közgazdász-igazgatója vagyok, feleségem pedig a családkiválasztó kuratórium elnöke és közgazdászként pénzügyi tanácsadója is az alapítványunknak. Marci máris felajánlotta kert-tervezési munkáját a Vizsolyban épülő 3 házhoz. Azonnal tervei voltak – mint ahogyan itt is rögvest átlátta mi a teendő – hogyan lehet a Kertészeti Egyetem hallgatóit motiválni a közösségi munkára.
Az egyetemen egy előadás megszervezésén munkálkodik, ahol tudnék a Házat- Hazát Alapítvány munkájáról beszélni a fiataloknak, mert fiatalság nélkül nincs jövőépítés!
Munka közben azért volt egy kis finom ebéd is, bizony jól esett mindenkinek az étel és egy kis pihenő. A finom ebédet a helybéliek segítették megfőzni önkéntes felajánlásként, amíg mi dolgoztunk.
Tóni Atya du. 4 óra körül behívott a dolgozószobájába, hogy nézzük meg a Házat – Hazát alapítvány 1993-ban készült DVD-jét, ami az alapítvány kezdeteit mutatja meg, majd a másik DVD-n pedig a Hír TV által Adonyban és az MTV1 által Gödöllőn – ahol az alapítvány 5, ill. 10 háza van – készült riportok láthatók, már 2012- júniusában, ami arról szól hogyan élnek azok a fiatalok ma, akiknek 16 évvel ezelőtt épített gyermekváró otthont az alapítvány, amiért a lakói is megdolgoztak. Tehát nem kapták ingyen ezeket az otthonokat, házakat, hanem meg is dolgoztak érte, hiszen a Házat-Hazát házak nem könyöradomány, hanem Segítő Kéz!
Tóni Atya csak ült és úgy éreztem elméje 100 km-es óránkénti sebességre kapcsolt. Hozzáteszem, ill. el kell árulnom, hogy Ő 80 éves. Egyszer csak megszólalt, ahogy összeállt benne a kép. Jó fél órán keresztül felvázolta hogyan tudunk együttműködni a jövőben, azaz a katolikus egyházzal. Sorolta azokat a településeket, ahol konkrétan elképzelhető az otthonteremtés. Én pedig csak hallgattam egy 80 éves kanonok vízióját a magyar szebb jövő kialakításáról és hogy ehhez mi mindent kell tennünk közösen. Az talán nagy szó lenne, hogy a magyar feltámadáshoz?! Én hiszek benne.
Döbbenet! Ebben az évben, amikor az EU meghirdette a Tevékeny Idősödés és a Nemzedékek közötti együttműködés évét, akkor látható, hogy a Házat –Hazát Alapítvány programja szervesen kapcsolódik e gondolathoz.
Vacsora után sajnos el kellett jönnünk – pedig a hétvégén is folytatódott a kaláka még több résztvevővel – hiszen másnap már Tiszafüredre voltunk hivatalosak, ahol Balogh Gyula Elemér /Amerikából hazatelepült, idegenben született magyar ember/, aki Édesapjának tett ígéretéhez híven újjászervezi a Hangya-szövetkezeti mozgalmat és Dreiszinger Zsuzsa, az Amerikaiak a Magyarokért Alapítvány vezetői meghívásának tettünk eleget, akik Amerika legnagyobb ünnepét, Július 4.-ét ünnepelték – több, mint 150 résztvevővel, vállalkozók kiállításaival és a Vidékfejlesztési Miniszter, dr. Fazekas Sándor részvételével – helyi néptáncosok előadásával és Délvidékről érkező igen kedves hangulatot teremtő gitár – mandolin – zenekarral.