A Földön eddig mintegy 1,75 millió fajt írtak le, a legújabb becslések szerint azonban tényleges számuk akár a tízmilliót is elérheti. A többség tehát még felfedezésre vár – sokan azonban ezt nem fogják megérni, mivel már kipusztultak, vagy kipusztulás szélén állnak.
A biológiai sokféleség egyik gócpontja a brazíliai Amazonas-medence esőerdeje. Az eddigi erdőirtásoknak köszönhetően azonban az ottani madár-, kétéltű- és emlősfajok hat százaléka halt ki – írják az Imperial College London kutatói a Science című folyóiratban a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint (http://derstandard.at/1341845183088/Artensterben-im-Amazonas-Regenwald-laeuft-zeitverzoegert-ab).
A kutatás drámai üzenete a matematikai modell által jósolt fejleményekben rejlik, amelyek késleltetett hatásról tanúskodnak. A nagyléptékű erdőirtás ugyanis négy évtizede kezdődött, 2008-ra azonban a gerinces állatoknak még csak egy százaléka tűnt el – számították ki a kutatók.
A késleltetett kihalás oka az úgynevezett „kihalási adósság”. Amikor elpusztítják egy állatfaj élőhelyét, beletelik néhány generációba, amíg a faj teljesen eltűnik. Az esőerdő még csak most kezdi el felhalmozni adósságait: az eddigi erdőirtásokból eredő fajpusztulás 80 százaléka még előttünk áll.
Oliver Wearn és kollégái létrehoztak négy lehetséges változatot arra, hogy 2050-ben hogy alakul majd a fajok kihalása. A változatok a jövőbeli erdőirtás mértékétől függtek, és 50-szer 50 kilométeres területekre vonatkoztak. Amennyiben a jelenlegi ütemben folytatódik az esőerdő pusztítása és évente 28 ezer négyzetkilométer erdő vész el (ez a legborúlátóbb jövőkép), a gerincesek 10,6 százaléka halna ki, és további 26,9 százaléka lenne veszélyeztetett.
A második változat abból indul ki, hogy a kormány intézkedéseket tesz, például nagyobb hatékonysággal ellenőrzi a védett területeket. Ez esetben csak a gerincesek 6,5 százaléka halna ki 2050-ig, és 10,6 százalék kerülne a kihalási adósság listájára.
A maradék két változat nagyfokú optimizmusról tanúskodik: az egyik abból indul ki, hogy 2020-ig sikerül az erdőirtást a jelenlegi ötödére csökkenteni; a másik modell szerint 2020-ig teljesen megszűnne az erdők kivágása. Ilyen körülmények esetében már csak a gerincesek 5,8 illetve 4,4 százaléka halna ki 2050-ig, 10,1 illetve 4,9 százalék lenne veszélyeztetett.
Az előttünk lévő évek tehát lehetőséget kínálnak arra, hogy a természetvédelmi intézkedéseket a legnagyobb kihalási adóssággal rendelkező területekre lehessen koncentrálni. Ezzel csökkenteni lehetne a fizetendő „adó” mértékét – magyarázták a kutatók.
Forrás: mti