Marton Éva Kossuth-díjas drámai szoprán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszakának vezetője úgy véli, életművének elismerése a Corvin-lánc.
Az énekesnőéhez hasonló nagyságú és hosszúságú világkarriert talán senki sem futott be – állítja a közvélekedés. „Sokan külföldön csináltak karriert, sokan Magyarországon. Szerintem értékében talán nincs is különbség, hiszen a munka az munka a glóbusz bármely pontján, dolgozni, kollégákkal együttműködni és a színházban megállni a helyét az embernek – ezt mindenhol kell tudni” – mondta el az MTI-nek a díj átvétele után, hozzátéve: tény, hogy a pályája kezdetén külföldön számára több lehetőség kínálkozott, mint Magyarországon.
„Akárhol szerepeltem, akárhol adtam interjút, sosem tagadtam, hogy magyar vagyok, hogy hová tartozom. Azt is hiszem, hogy nem csupán egy grémiumtól, hanem az országtól kaptam az elismerést” – mutatott rá.
Nehéz kiemelkedő pontokat felidézni – állítja -, hiszen számtalan nagyszerű felkérésben volt része, de semmi olyan nem történt vele, ami 180 fokban megfordította volna a sorsát. „Minden történés tovább építette, mindig egy kicsit magasabbra vitte a pályámat. Alig fejeztem be a zeneakadémiai tanulmányaimat, Verdi Attillájában Odabellát énekeltem a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Lamberto Gardelli vezényletével, ő volt az egyik +felfedezőm+. Christoph von Dohnányi 1972-ben a frankfurti operaházhoz szerződtetett, először a Figaro házassága Grófnéját énekeltem. Meghívtak a Maggio Musicale Fiorentinóra, hogy alakítsam a firenzei fesztiválon Rossini Tell Vilmosának Matildáját” – emlékezett vissza Marton Éva.
Nem hagyhatja ki a sorból az 1978-as előadást a milánói La Scalában. Bartók operája, A kékszakállú herceg vára először hangzott el, méghozzá magyarul a 200 éves dalszínházban. (Melis György volt a Kékszakállú, Peskó Zoltán vezényelt.) Ugyanilyen fontosnak tartja az 1983-as Turandotot a Bécsi Állami Operaházban, a „szomszéd várban” akkor léptették fel, amikor már szerte az Egyesül Államokban ismert volt, a keleti parttól a nyugatiig számos operaházban. Természetesen a nagy állomások közé tartoztak a bayreuthi és salzburgi fesztiválelőadások is.”
Jó néhány operában több szerepet is megformált, volt Elza Wagner Lohengrinjében, de játszotta Ortrudot is, Richard Strauss Elektrájának címszerepét, Klüteimneisztrájaként búcsúzott el a színpadtól Barcelonában 2008-ban.
„Visszatértem az alma materembe, hívtak tanítani máshová is, Amerikába, Németországba, nemet mondtam, mert végképp haza akartam jönni és a fiatalokkal itthon foglalkozni. Az utóbbi hét évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Zeneakadémia ének tanszakát vezetem. Elismerem, szinte ugyanannyit dolgozom, mint amikor egyik operaházból a másikba repültem fellépni. Egyébként pedig örömmel élem az életemet.”
Úgy hallotta, a Magyar Állami Operaház arra készül, hogy megünnepelje a szoprán 70. születésnapját. „Meghívhatok kedves partnereket, vendégeket. Leadtam egy listát, de nemcsak nem tudok, nem is akarok még neveket mondani. Hiába is dobálóznék nagy nevekkel, hiszen még nem tudható, ki ér rá a koncert időpontjában.”
Örömmel mondja, hogy az operaszakos hallgatók idén (június 24-én) ismét a Magyar Állami Operaházban adhatják év végi vizsgaelőadásukat. Háromrészes lesz az előadás, Humperdinck Jancsi és Juliska, Janácek A ravasz rókácska című operájának részletei mellett egy ősbemutatóra is sor kerül. A nemrég diplomázott, de már több díjat elnyert zeneszerző, Bella Máté komponál operát Frank Wedekind A tavasz ébredése című darabjából, a szöveget Almási-Tóth András, a szak rendezőtanára írja és állítja színpadra a teljes vizsgát.
Forrás: mti