„Felidézték nekem a magyar múlt kiválóságait, saját elődeiket.”
A mottót Lázár Ervintől kapta az írónő: „Mert nagypapa minden éjjel összeszedte a lehulló csillagokat, a létráján fölmászott az égig, és szépen visszaszögezte mindeniket.” Az írónő mióta nagymama lett, sokat foglalkoztatják a kérdések, hogy átadunk-e valamit, mi marad utánunk, vajon mit örökölnek tőlünk utódaink?
Ónody Éva publicista, újságíró. Fiatal alkotóként érdekelték, foglalkoztatták az idős emberek. Erről tanúskodnak a hetvenes, nyolcvanak években megjelent publikációi az Új Tükör-ben, az Élet és Irodalom-ban, a New Hungarian Quarterly-ben, néha a Frankfurter Rundschau-ban közölt szociográfikus riportjai. Tudta, hogy az élete alkonyán járó ember kincsesbánya, és mérhetetlen kincsüket át kell adniuk, mielőtt végleg eltávoznak. Igen érdekes lehet a magyar múlt nagy alakjainak öröksége, ha sikerül megtalálnia őket, és elmondanák ezeket a leszármazottaik. Mennyire élő még a generációk közötti folytonosság?
A bő évtized alatt, amióta gyűjtötte e könyv anyagát megtalálta és megírta néhányukat. De sajnos, már páran itt hagytak bennünket.
A 250 oldalas, olvasmányosan megírt kötet a klasszikus erkölcsiség és a jóra törekvés harmóniáját hordozza. Mind mondanivalója, mind stílusa révén alkalmas a szépírói művészet és az irodalom megszerettetésére.
A szép kiállítású, korabeli fotográfiákkal is hangulatkeltő, rendhagyó kötet avatott tollú szerzője bemutatja milyen is volt a hazai közelmúlt. A közelmúlt szocialista rendszer a múlt agyonhallgatásával elhomályosult, szinte alig maradt nyoma a magyar családtörténeteknek.
Életrajzi elemekkel átszőtt helyzetértékelései bemutatják, hogyan tükrözte vagy éppen határozta meg művelődéstörténetünk a sajátos közép-európai lét változásait.
Értékelemzőként saját személye ad hátteret az eseménytörténetekhez. Eligazít az emberi cselekedetek mozgatórugói között.
Bepillantást kapunk Aba-Novák Vilmos és unokája Kováts Kristóf élettörténetébe.
Az organikus építészet mestere, Makovecz Imre vallomása úgy indul, hogy „Régen, úgy 200 évvel ezelőtt Magyarországon egy fiatalembernek, amikor felnőtté avatták hetedíziglen tudnia kellett azt, hogy az elődei mit csináltak. Azért kellett tudnia, mert a kapcsolata az őt megelőző generációkkal nélkülözhetetlen volt az élethez.”
Az ilyen fejezetcímek önmagukért beszélnek:
– Mitológiai alakok társaságában. Áprily Lajos unokái, Jékely Adrienne és Jékely Zsolt.
– Aki kezet csókolhatott Erzsébet királynénak.
– Cukrászok az időben. Száznegyven éves az Auguszt.
– A Majális csodája. A „Lilaruhás nő” dédunokája.
Ónody Éva előtt sorra kirajzolódtak az érdekes életpályák. „Minden csillag ugyanarról az égboltról ragyogott ránk, onnét hullott volna alá, ha hagyta volna magát aláhullani. De nem veszett el mindenki, főleg ők nem, akiknek a családjuk jó útravalót adott.”
A kiadvány önismeret-gazdagító; a magyar kultúra iránt érdeklődőknek fontos könyv. A finomművű igényes írások kedvelőinek a magyar szépprózát kedvelőknek jó szívvel ajánlható. Személyes használatra való, de közművelődési könyvtáraknak is ajánljuk.
Kairosz Kiadó Budapest, 2011.
Ára: 3 200 Ft.