A magyar agrárpolitika fő iránya jó, és a 2010-es váltást követően időre volt szükség a programok részleteinek kidolgozásához. Itt az ideje, hogy megismerhessük ezeket a részleteket. Mi türelemmel várjuk, hogy erre sor kerüljön, és hozzákezdjünk a végrehajtáshoz – mondta lapunknak Mikula Lajos, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége, az Agrya ügyvezető elnöke, akit a múlt év elején létrehozott új vezetési struktúráról, és a szervezet azóta indított illetve megvalósított projektjeiről kérdeztünk.
A hazai társadalmi-gazdasági változások előszelét az Agrya mindig is jól megérezte, s ezekre igyekezett időben, és taktikusan reagálni. Sohasem titkolta, hogy a családi gazdálkodók „pártján„ áll, de lehetőleg nem valamelyik politikai ciklusváltó erő elkötelezettjeként. Az évek során a modernitást és hagyományt egyaránt jól ötvözte tevékenységében, és az EU agárvilágában is jól feltalálta magát. Tavaly februárban Önök még is úgy gondolták új vezetési struktúrára van szükségük. Azóta lassan két év telt el, ami ahhoz mindenesetre elegendő, hogy a változtatás ennek értelméről, hasznairól beszámolni lehessen.
Az Agrya: 2010. februárban valóban új vezetési struktúrát alakított ki, aminek keretében két társelnöki és egy ügyvezető elnök tisztséget is meghatározott. Így lett társelnök Kesjár Kamilla kertészmérnök- közgazdász és Weisz Miklós agrármérnök-közgazdász. Fontos volt, hogy végre egy hölgy is bekerüljön egy agrárképviselete vezetésének első vonalába. Annak ellenére, hogy tudjuk, ez a pálya meghatározóan a férfias, de ez nem lehet ok arra, hogy a nők kimaradjanak az irányításból. A mai Magyarországon szinte általános gyakorlat, hogy egy normálisan működő családi gazdaságban az asszony viszi az adminisztrációt és a könyvelést, ő foglalkozik a papírokkal, a férfi a termeléssel. Más kérdés, hogy a kettő közül melyik a fontosabb.
Mennyire váltotta be a struktúraváltás a hozzá fűzött reményeket?
A társelnököknél maradva, elmondható, hogy kiváló munkát végeztek. Velük együtt határoztuk meg 2010 áprilisában azt a két éves programot, amiben leírtuk, hogy mivel akarunk foglalkozni az elkövetkező időszakban, kijelölve egy hosszabb távra vonatkozó nagyon világos irányt is
Mire gondol?
Mindenekelőtt egy nagyon intenzív kommunikációs tevékenységre, ami nem feltétlenül csak szakmát, hanem az átlagembert is megcélozza.
Mert?
Mert én azt nagyon komoly hibának tartom, hogy az agrár-érdekképviseletek, agrárszervezetek kommunikációs tevékenysége bezárkózó. Tehát azt hiszik, elegendő, ha egymás között jól elbeszélgetnek. De ettől az átlagember, a fogyasztó, nagyon keveset tud meg arról, hogy mi történik az agráriumban, mi történik a mezőgazdaságban. Legfeljebb arról értesül, hol pusztított az özönvíz, a jégeső, hol született háromfejű borjú. Mi nem ezen az úton szeretnénk járni. A kommunikációnknak két iránya van, egy szakmai, a szakmán belül a megfelelő szakhatóságok felé, a szakmai partnerek felé, és van egy általánosabb, az agráriumról szóló kommunikáció az átlagember, a fogyasztó számára.
Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a magyar társadalom megértse, miért kapja a gazda uniós vagy állami támogatást, annak okait is világosan el kell magyarázni. Meg kell ismertetni az embereket az agrárium stratégiai jelentőségével, a vidék megmaradásában játszott szerepével.
El kell mondani, hogy az EU-s pénzeket nem ajándékba, nem ingyen kapják a gazdák.
Értsük úgy, hogy a szövetség elhatározta, kitör az agrármédia nyújtotta kommunikációs lehetőségek korlátai közül?
Igen. És ennek első látványos akciója az Agrya Vidék kaland program volt.
Mit érdemes tudnunk erről az akcióról?
Az AGRYA az Európai Bizottság támogatásával indította el a programot, melynek segítségével a 18 és 35 év közötti városi fiatalok egy hétre bekapcsolódhattak egy-egy fiatal gazda által irányított gazdaság tevékenységébe. A program védnöki tisztét V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár és Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának elnöke vállalta.
A résztvevők élményeit, tapasztalatait www.videk-kaland.hu honlapon ismerhették meg az érdeklődők. A weboldalra g felkerültek a fiatal gazdák és vendégeik bemutatkozó filmjei is.
A Vidék Kaland programra nemcsak civilek jelentkeztek, Bartos Mónika, Hajdú-Bihar megye országgyűlési képviselője is beadta pályázatát, így ő egy balmazújvárosi gazdaság életébe pillanthatott be, egy héten keresztül egy juhtenyésztő telep „munkatársa” lehetett. De részt vett a programban az LMP-s Szabó Rebeka is. Az „kalandorok” szakmai spektrumára jellemző, hogy volt közöttük három pszichológus, két építész, közgazdász, és jogász is. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a Kalandra jelentkezők kétharmada hölgy volt, ami jelzi, az életformák megismerése iránti fogékonyságukat.
L. Simon László a parlament kulturális és sajtóbizottságának elnöke, aki civilben szintén gazdálkodó, szintén fogadott két fiatalt.
A fő cél a kommunikációs áttörés volt. Hogyan sikerült ez?
A program során tapasztaltuk, hogy a társadalom ki van éhezve az ilyen jellegű információkra, a friss és jó dolgokra. Sikerült megszólítani ezzel – nemcsak a médiában – egy egy olyan réteget is, amelyik nekünk nagyon fontos. Egy olyan a húsz-harminc közötti életkorú értelmiségi fiatalokból álló rétegét a társadalomnak, amelyik odafigyel arra, hogy mit eszik, hogy hogyan él. Tartást adott nekik ez különleges közszereplés.
Az ELLE magazin, ennek a kimondottan a nőknek szóló, divattal, trendekkel foglalkozó lapnak a munkatársa öt napot töltött el Polgár mellett egy tanyán, s élményeiről fotókkal illusztrált négy oldalon számolt be. Az ekebeállítás nyilán nem érdekelte az L magazint, de a vidéki, a gazdálkodói életforma igen. Ugyanígy foglalkoztak a programmal a kereskedelmi rádiók, a Nők lapja, a Blikk és lapok. Tehát olyan helyekre jutott el a hírünk, ahová eddig szinte soha. Mindez azt igazolja, hogy egyrészt szükség van az ilyen jellegű információra, másrészt, és a média is nyitott rá, ha érthetően tálaljuk.
A Vidék Kaland program tehát elérte célját, hozzájárult egy bizonyos fogyasztó réteg megdolgozásához. Vélhetően ennek sikere is inspirálta az Agryá-t, hogy
A legfiatalabb korosztályt, a gyerekeket is megszólítsa.
Minél korábban kell a gyerekeknek a gondolkodását formálni. A vidékről a gazdákról való elképzelések kilenc éves korban még nem rögzülnek, még formálható egy gyerek gondolkodása. Emiatt is gondoltuk azt 2010 áprilisában, hogy tájékoztatási, kommunikációs tevékenységünkben, a gyerekeknek egy nagyon komoly célcsoportnak kell lennie. Ezen a területen két programot is indítottunk. valósult meg, valósul meg. Az egyik az a viszonylag nagy publicitást kapott. A Vesd bele magad program keretében kisiskolások kaptak tök, sárgarépa, retek, és borsó vetőmagot, de nem szociális alapon, nem az éhenhalás szélén lévő embereket próbáltuk megmenteni. Vagyis élményt kínáltunk. Azt kértük a gyerekektől, hogy vigyék haza, vessék el a magvakat, s ami kikel, és termést hoz, fogyasszák el. Az akció általános iskolákon közreműködésével zajlott az érintett intézményekben rendkívül áldozatos pedagógusokat sikerült találni, akik ingyen vállalták az ezzel járó munkát, fogták össze a gyerekek tevékenységét.
Ki finanszírozta a gyerekek vetőmagos próbálkozásait?
A programban anyagi alapját adományok képezték. Ehhez semmiféle támogatást nem kaptunk, illetve egy minimális összeget az értékelésre. A pénzt a gazdák adták össze. ami mutatja felelősségtudatukat. Főként nekik köszönhető, hogy több mint kétezer gyerek válhatott magvetővé. A programot, és ugyanezen elvek mentén folytatni szeretnénk, tehát továbbra sem nem akarunk hazai vagy EU-s pályázati forrásokat megszerezni. Mert ha ez a dolog működik, akkor működjön attól, hogy azoknak, akik a mezőgazdaságban élnek, vagy akiknek egyáltalán fontos a mezőgazdaság, azoknak megéri az ügyhöz anyagilag hozzájárulni. Tehát legyen ennek egyfajta kultúrája, hagyománya Magyarországon. Hogy ne csak azoknak adományozzunk, akiknek meghaltak a szülei, vagy elvitte az árvíz a házukat, hanem adományozzunk pozitív dolgokra is. Olyanokra, amelyek a szellemet, a gondolatot formálják.
A Vesd bele magad tehát inkább kísérleti program. Az erre épülő Tellus oktatási projektjük már jóval szervezettebbnek és intézményesültebbnek látszik.
A Tellus egy olyan szemléletformáló projekt, ami a mezőgazdaságnak, a gazdáknak a társadalmon belül betöltött szerepét hivatott bemutatni a gyerekeknek, de ami beépül a napi oktatási tevékenységbe. Tulajdonképpen egy 8-10 évesek számára kidolgozott tankönyvcsomagról van szó, ami ágazatonként tartalmazza a mezőgazdasággal kapcsolatos információkat, a termék-előállítás termékfeldolgozás dolgait. Szép színes, igazi oktatási segédanyagok jól beilleszthetők a földrajz, a biológia, környezetismeretek, az állampolgári illetve EU ismeretek tárgykörébe. A Tellus kísérleti programja 2005-2006-ban indult, akkor készültek el a magyar nyelvű könyvek. 2012 februárjában terveink szerint hat iskolában ismét indul ismét útjára a Tellus. Mindegyik iskolának van a fiatal gazda partnere, aki részt vesz egy-egy tanítási órán, és bemutatja tevékenységét. Az iskolák eközben használják a tankönyvcsomagot. Végül a gyerekek ellátogatnak a fiatal gazda farmjára, hogy élőben lássák, amiről eddig hallottak tanultak.
A Vesd bele megad és a Tellus program szorosan kapcsolódik egymáshoz. Előbbi manuálisabb, gyakorlatiasabb, közvetlen élményt szerző dolog, amiből tanul ugyan a gyerek, de nem a klasszikus oktatási módszerekkel. A Tellus oktatási program pedig a vetőmagos projekt pedagógiai lába. Ez a kettő együtt kiváló szinergiát képes alkotni.
Úgy tudom a Vidék kaland ahová városi fiatalokat vártak, akiknek semmi közük a mezőgazdasághoz, de jelentkeztek agrár-egyetemisták is.
Beszélgettünk velük is, s kiderült romokban heves a gyakorlati oktatás. Az elméleti tudás mellé valódi gyakorlati szakmai ismereteket a jelenlegi egyetemisták, ha maguk nem mennek utána, akkor nem nagyon tudnak szerezni. Papíron létezik a szakmai gyakorlat, a valóságban azonban nem. Ez a sokkszerű felfedezés inspirálta a szövetséget, hogy elkezdjünk foglalkozni az agrárhallgatókkal. S bár kisebbségben vannak, az egyetemeken, növekszik azoknak a hallgatóknak a száma, akiket tudatosan küld a családjuk, és van mit átvenniük szüleiktől. Tehát kezdenek kialakulni azok a klasszikus hosszabb távon is fenntartató többgenerációs családi gazdaságok, amelyek a gerincét fogják alkotni, remélem hamarosan a magyar mezőgazdaságnak.
Ezért mi arra gondoltunk, hogy hirdetünk egy olyan programot, ami kimondottan nekik szól. Ez egy pályázatos program, aminek az a lényege, hogy válogatunk, vagyis nem mindenki fog ebbe belekerülni, csak tényleg azok, akik megérdemlik, és hasonlóan a Vidék kaland programhoz itt is eltöltenek sokszor két napot a gazdaságokban, úgy hogy a teljes évről legyen áttekintése mondjuk egy növénytermesztő állattenyésztő gazdaság működéséről. A másik cél, hogy a gazdálkodói életformára föl tudjanak készülni. Az agrár-felsőoktatás komoly hibájának tartom ugyanis, hogy nem tanítják a speciális üzemszervezési ismereteket, a családi gazdálkodást. A családi gazdaságot vezetni egészen más, mint egy olyan üzemet, ahol a speciális feladatokat speciális szakemberek látják el. Egy családi gazdaság nem tud felvenni külön növényvédőst, főkönyvelőt, növénytermesztőt, nincs jogásza, személyzeti előadója. Ezt mind a gazda csinálja. Ez egy olyan különleges dolog, amit csak akkor lehet megérteni, megérezni, ha az ember látja. Hangsúlyozom ez pályázati program, nem egyetemi szakmai gyakorlat.
Míg korábban az egyetemi oldalról nem volt igazán érdeklődés, a dolog most megfordult és megalakult az első egyetemi fiatal gazda klub. Keszthelyen a Georgikonon. Ezúttal az egyetemisták kerestek meg bennünket, hogy segítsünk nekik ebben a dologban. Két hete alakult meg az első ilyen klub. Azóta már a második ülésüket is megtartották. Reményeink szerint az ország agrár-felsőoktatási intézményében is lesznek érdeklődők. Mi viszünk előadókat, gyakorló gazdálkodókat. Debrecenben már van egy maroknyi csapat, amelyik neki látott ezt a dolgot megszervezni, és úgy látom szépen haladnak előre. Reményeink szerint az agrároktatási intézményekben másfelé is létrejönnek ilyen klubok, de mi nem erőltetjük megalításukat
Az előbb említettekhez kapcsolódik, de ennél jóval szervezettebb módon zajlik a Második hullám program. Ez is 2010. áprilisában került rögzítésre. Azért a Második hullám, mert a kilencvenes évek elején indult egy családi gazdálkodói generáció, ezek akkor 35- 40 éves vagy ennél idősebb voltak. Az ő gyerekeik az eltelt 15-20 évben felnőttek. Nekik kell majd a gazdaságot átvenni. Ebben az elhatározásban ezeket a fiatalokat meg kell erősíteni. Ez egy hosszabb távú folyamat, s hiszen az életkori sajátosságokat is figyelembe kell venni. A szövetségnek fontos, hogy a gazdálkodó integráns része legyen a faluközösségnek. Mint ahogy régen is az volt. Legyen annak hasznos tagja, tegye hozzá azokat a gondolatokat a faluközösség működéséhez, amiket ő, mint két lábbal a földön járó ember képvisel, hiszen egy gazda nagyon közvetlenül látja tevékenységének az eredményét.
Célul tűztük ki magunk elé, hogy olyan fiatalokat találjunk, szervezzünk hálózattá, akik át fogják venni a szüleik gazdaságát, ebben megerősíteni őket, illetve fölhívni a figyelmüket arra, hogy neki, mint gazdálkodónak, mint aki a falu környékén a termőföldet műveli, a közösség az ország vagyonát, annak bizony felelőssége van a saját települése iránt is. Várunk olyan fiatalokat, akik érdeklődnek a vidék a mezőgazdaság az agrárgazdaság iránt, kimondottan ebben a közegben élnek. Erre hirdettünk meg most már másodjára pályázatot, ebből válogattunk ki most 27 embert, aki ebben a képzési programban részt fog venni. Őket szervezetfejlesztési ismeretekre, projektmenedzsmentre, kommunikációra és minden egyéb dologra tanítjuk, ami segíti őket abban, hogy helyben a közösség jó és hasznos tagjai tudjanak lenni. Reményeink szerint ebből a kezdeményezésből egy-két év alatt ki fog tudni nőni egy olyan hálózat, ami kimondottan a közösségi ügyekért is elkötelezett falusi fiataloknak a hálózati közössége, akik a saját példájukon keresztül meg tudják mutatni azt, hogy miért érdemes ott maradni a faluban. Nem kell onnan eljönni, elvándorolni, meg lehet találni ott is a boldogulást meg az örömet. .
Gondolom az Agrya életében továbbra is megmaradtak, a szokásos rendezvények.
Igen. Az idei esztendő azonban mégis különleges a szövetség történetében, hiszen 2011-ben lettünk 15 évesek. Ehhez a jubileumhoz kötöttük márciusban megrendezésre került nagy ívű nemzetközi konferenciánkat, amelyen 22 EU-s tagország képviseltette magát, s amelyen a vidéki térségek, a vidék az agrárium munkahelyteremtő képessége szerepelt napirenden. Ezt követte egy a közeli napokban megtartott ugyancsak a Közép-európai Fiatal Gazda Központ (CERYC)* égisze alatt lezajlott tanácskozás, amely 14 ország részvételével Falusi Ifjúsági munka kérdéskörével foglalkozott. Az Agrya nemzetközi munkatevékenységének gyümölcsei mostanára beérni látszanak.
A CERYC a fejlődése, fejlesztése a szövetségnek is érdeke, hiszen minél inkább együttműködnek a régiók fiatal gazda szervezetei, annál nagyobb a súlyúk a nemzetközi szintéren. A lengyel, szlovák, szlovén, bolgár, román, cseh, magyar és most legújabban a horvát fiatalgazda-szervezetek csatlakozásával hatékonyan léphetnek fel az EU-ban. A CERYC erejét mutatja, hogy a régiónkat képviselő szlovén nemzetiségű alelnököt újra választották a Fiatal Gazdák Európai Tanácsa (CEJA).
Átkanyarodva egy kicsit a hazai dolgokra, az átalakuló magyar agrárstruktúrában hogyan találja meg magát az Agrya ?
Mindenekelőtt igyekezünk a hangunkat hallatni. Szervezetünk tevékenységének középpontjában továbbra is a generációs ügyek vannak. Így a fiatal gazdatámogatás, a demográfiai földprogram, amivel alaposabban foglalkoztunk. S persze az ezekhez kapcsolódó adminisztratív problémák, amelyek nehezítik a dolgunkat. S hát egy nagy kihívás, ami most EU-s nak látszik, de valójában hazai ügy. Ez pedig a közös agrárpolitikának a KAP-nak a tervezett reformja. Ez lesz egy olyan téma, s ami az elkövetkező egy esztendőt meghatározza majd. Kollégáim elemzik, értékelik a megjelent jogszabálycsomagot. A CEJA lobbizásának köszönhetően olyan új intézkedések jelentek meg a fiatal gazdákat érintő jogszabályok között, amelyek eddig nem voltak. Például a közvetlen támogatásoknál a prémium kifizetés a fiatal gazdálkodóknak, ami a földalapú támogatásoknál teljesen új valami. S az is, hogy önálló alprogrammá kel formálni a fiatal gazdáknak nyújtott vidékfejlesztési támogatásokat. Eddig ez egy elég esetleges dolog volt, de most egy önálló alprogramot kell ebből az AKG-hez hasonlóan készíteni. Ezek olyan dolgok, amelyek azt mutatják, hogy nagyobb sebességre kapcsolnak a generációváltáshoz kapcsolódó EU-s támogatásos, és erre szükség is van, hiszen nagyon komoly a baj. Egy döbbenetes léptékben elöregedő EU-s gazdatársadalom áll szembe egy átalakuló világgal. A földalapú támogatási statisztika szerint a magyar igénylők egyharmada 60 év fölötti. De jó néhány uniós tagállamban így például Görögországban ennél is rosszabb a helyzet. Üdítő kivétel Lengyelország, ahol 18 százalék a fiatal gazdálkodó aránya a gazdatársadalmon belül. Tehát emiatt is kell nekünk nagyon odafigyelnünk az EU-s politika változásaira s ezért is támogatjuk az generációváltáshoz kapcsolódó kormányzati szándékokat. Bízunk benne, hogy az ügyek eljutnak odáig, hogy az előkészítések valós programokká tudnak formálódni. Tehát nagyon helyes ez az irány, amit a kormányzat kitűzött, és mi maximálisan minden erőnkkel támogatjuk, hogy ebből valódi, a magyar mezőgazdaságot megújító programok legyenek.
Valkó Béla