Késő este mentem hazafelé és már induláskor éreztem, hogy baj lesz, mert mindkét hátramenet lámpám égett és ezt a közegek sejtésem szerint nem szokták jón éven venni. És lőn.
A hűvösvölgyi elágazásnál valóban megállított a rendőr, kezében elemlámpával nagy köröket rajzolva a levegőbe. Kiálltam a padkára és vártam az irgum-burgumot. Helyette a rendőr bekukucskált az ablakon és csak ennyit mondott: EMBER, MAGA ÚGY MEGY, MINTHA JÖNNE!!! Először nem értettem, hogy miről beszél, de aztán leesett a tantusz… és kisvártatva még egy. MEGVILÁGOSODTAM. A megjegyzés az életemre, sőt, legtöbbünk életére igaz. Úgy élünk, mintha már megjöttünk volna a nagy útról, elvégeztünk volna mindent, mit a sors ránk testált és batyunk telve lenne bölcsességgel. Pedig… még el sem indultunk. Sokan még csak az utat keressük, vagy még azt se, hiszen már rég belefáradtunk abba, amiről azt hittük, hogy ez az élet. Mint a kis csiga, akit elküld az anyja a közértbe és amikor órák múlva sem kerül elő, a mama hangosan szidja nebulóját, hogy vajon merre kószál. Ekkor a kis csiga kibújt egy lapulevél alól és azt mondta:Mama! Ha sokat idegesítesz, el sem indulok. Hát itt tartunk, mint az az ember, aki reggeli ébresztőt kért és amikor reggel felvette a csörömpölő telefont, egy hang megkérdi
– Uram,Ön kért 7 órára ébresztőt?
-Igen – válaszolja
– Akkor húzzon bele, mert már 10 óra.
Bizony, sietni kéne, nehogy lekéssük a saját életünket.
– Egy kis biztatás kéne?
– HAJRÁ!!!!
“De hiába, mert az emberek alszanak.
Olyan mértékben nincsenek tudatában saját életüknek, hogy
öntudatlanul hagyják magukat tévútra vezetni.
Az élet olyan, mint egy hatalmas mozaik kép, melynek kövei események, szituációk, gondolatok és tettek, érzések, örömök és fájdalmak. Ezekből az apró részekből próbáljuk összerakni életünk képét több-kevesebb sikerrel. Az egymás mellé kerülő kövek sokszor nem passzolnak össze, máskor nem találjuk a keresett darabkát. A felhasznált színkavalkád pedig változó érzelmi, hangulati állapotunk tükörképe. És amikor elkészül a mű, véget ér az életünk. Hosszú útra indulunk, tarisznyánkban azokkal a harmonikus és diszharmonikus elemekkel, melyeket szépérzékünk vagy rossz ízlésünk beleálmodott a képbe.
Ha van egy kis időd, ülj le és gondold ki, hogy kivé akarsz válni és aztán tegyél meg mindent annak érdekében, hogy azzá légy.
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazéletben@gmail.com – ha vitázni, véleményt mondani, vagy csak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.