Az 1980-as évek végétől és a rendszerváltás utáni időszakban Magyarországon számos gazdasági és társadalmi probléma merült fel. Az alábbiakban a következő kérdés körökre igyekszünk rávilágítani: Az 1980 utáni változási folyamatban (bő 30 év) milyen szakaszhatárokat különböztetünk meg? Melyek voltak az egyes szakaszok piaci és szabályozási sajátosságai? Eredményei és negatívumai? A fenntartható gazdálkodás körülményei érvényesülnek-e a rendszerváltás évtizedeiben? Az alábbiakban kitérek a fontosabb szakaszokra és az ezekhez kapcsolódó jelentősebb gazdasági és társadalmi jellemzőkre.
- Rendszerváltás és az első két évtized (1989-2000):
1.1 A hazai bankrendszer történetének rövid áttekintése:
Míg a legtöbb volt szocialista államban erősödtek a centralizációs törekvések, addig hazánkban az is eldőlt, hogy a kétszintű bankrendszer ne ágazati, hanem univerzális jellegű legyen. Ezzel tehát új alapokra helyeződött a jegybank és a kereskedelmi bankok kapcsolata, amely az együttműködés és a viszonylagos függetlenség szimbiózisára épült. Ez abban jutott kifejezésre, hogy a pénzintézetek funkcióiknak megfelelően, önállóan alakíthatják üzleti tevékenységüket, a jegybank pedig sajátos monetáris eszközeivel, normatív módon befolyásolhatja a pénzpiacok alakulását. Ennek zavartalan működéséhez a jegybanki szabályozás és a visszacsatolás – direkt és indirekt – eszköztárát is létre kellett hozni, amelyet jegybanktörvényben foglaltak keretbe
• a kötelező jegybanki tartalék,
• a likviditásitartalék-előírás,
• a refinanszírozási hitelek, a felső hitelkorlát, hitelkeretek,
• az árfolyam-szabályozás,
• a jegybanki (viszontleszámítolási, irányadó stb.) kamatláb, kamatplafon,
• a nyílt piaci műveletek,
• egyéb jegybanki eszközök stb.
formájában.
A létrejött bankrendszer zavartalan működéséhez azonban konszolidálni kellett az újonnan kialakított kereskedelmi bankokat. „A hitelkihelyezés határa a csillagos ég” által jellemezhető magatartás következményeként ugyanis az ügyfeleik részére korábban kihelyezett hiteleik állománya átlagosan a másfélszerese volt az azok forrásául szolgáló betéteiknek. Természetesen ezt nem lehetett egy lépésben, csak fokozatosan rendezni. Ebben nyújtott segítséget a kötelező tartalékráta előírása és szabályozása.
A konszolidált hazai bankrendszer további fejlődésének fontos állomása a kis- és közép- bankok szélesebb körének piaci megjelenésével következett be, amely nemcsak erősítette, de meg is követelte a szakszerű bankfelügyeleti tevékenységet.
A gazdasági problémák között első a piaci szabályozás hiánya: A tervgazdaság megszűnése és a piacgazdaságra való áttérés kihívásokat jelentett a szabályozási keretrendszer kialakításában és az új piaci környezet megértésében. Infláció és stabilizáció: Az átmeneti időszakban jelentős inflációs nyomás és gazdasági instabilitás volt tapasztalható. Munkanélküliség: Az ipari vállalatok privatizációja, szerkezetváltás és a gazdasági liberalizáció következtében sok vállalat megszűnt, ami munkanélküliséget eredményezett. Külföldi befektetések hiánya: kezdetben alacsony volt a külföldi tőkebefektetés, mivel a bizonytalanság és a piaci feltételek még nem vonzották az idegen tőkét.
Szakaszai:
- Átmenet az eltűnő szocializmusból:
- A rendszerváltás időszaka, amely során a piacgazdasági mechanizmusokat bevezették és a korábbi tervgazdaság szétesett.
- Privatizáció és gazdasági nyitás:
- Az állami vállalatok privatizációja és a külföldi piacok felé nyitás.
2. A 2000-es évek eleje: az EU-csatlakozás
A gazdasági problémák abból fakadtak, hogy korlátozott volt a gazdasági növekedés. A kilencvenes évek közepétől a gazdasági növekedés lassú volt, és a túlzott államháztartási hiány jelentős problémát okozott.
Ezzel egyidőben jelentős volt az államadósság növekedése, mely a túlzott költségvetési hiány miatt jelentős probléma volt.
Szakaszok: A 2004-es EU-csatlakozás előtt a gazdaság strukturális reformok és a piacgazdaság konszolidációja volt jellemző. Fontos megemlíteni a 2001-es politikai paradigmaváltását a jegybanknak, mely a gyors növekedéssel és kedvező külső egyensúlyi helyzettel jellemezhető 2000. évben, a gazdasági sokkok kezelését jelentette. (Lentner id, 96.) A 2001-es MNB törvényről Lentner Csaba azt nyilatkozta, ez az új törvény “összhangot teremtett az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSZ) 105. cikkével, amely szerint a Központi Bankok Európai Rendszerének elsődleges célkitűzése az árstabilitás fenntartása.”
A második szakasz, a konvergencia és gazdasági fejlesztés időszaka volt: Az EU-csatlakozás után a gazdasági fejlesztés és a konvergencia az EU átlaghoz kezdett közeledni.
A szocialista tervgazdasági rendszer felszámolásától a kormány gazdaságpolitikai céljait segítő közvetlen intézkedései, úgynevezett refinanszírozási funkciói azonban folyamatosan és fokozatosan háttérbe szorultak, majd az ezredforduló időszakában megszűntek. Az 1990-es évek közepére az MNB reálszektor-refinanszírozó képességét számolták fel, az ezredfordulóra pedig teljeskörűen kivették a költségvetés refinanszírozó szerepköréből is. Az Európai Unió elvárásaihoz igazodó magyar törvény- alkotás, az EU-csatlakozás reményében, de az ország gazdasági és társadalmi helyzetét, érdekeit nem alaposan mérlegelve, döntött a hazai kis- és középvállalkozások, mezőgazdasági termelők, majd a költségvetés olcsó, hosszú távú, ebből adódóan a hitelezetteknek kiszámítható, rentabilitást biztosító jegybanki kölcsönök fokozatos megszüntetéséről, már jóval az EU-csatlakozás előtt. Ezek az intézkedések is közrejátszottak abban, hogy a Nemzeti Bank – az európai uniós elvárásoknak megfelelően – a fiskális politikától teljesen független pozícióba került. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanakkor a központi bank szerepet betöltő Fed deklarált célja, az alacsony inflációs közgazdasági környezet elősegítésén túl, a foglalkoztatási politika támogatása. Az újjászerveződő magyar állam gazdaságpolitikai mozgásterének alakítása során indokolt a jegybanki politika ésszerű átgondolása, a kor, illetve a nemzetgazdasági igények és a megváltozó világgazdasági helyzet függvényében. A költségvetésnek történő hitelezés vonatkozásában nem az volt a fő probléma, hogy az ezredfordulóig korlátozottan független jegybank szinte korlátlanul nyújthatott hiteleket a kormánynak, és ezzel a kormány esetleg visszaélt, vagy nem törekedett volna a takarékosságra, hanem az, hogy a hazai adóerős adófizetők köre leszűkült, a külföldről betelepülő nemzetközi cégek pedig adókedvezményeket kaptak, ezzel a költségvetés bevételi oldala instabillá vált. Ezzel egyidejűleg, évtizedeken át, a kormányok nem hajtották végre a közszolgáltatások, az ellátórendszerek reformjait, a strukturális intézkedések nem történtek meg, így a költségvetés kiadási főösszege folyamatosan emelkedett, és a bevételekkel összevetve növekvő deficitet generált. Vagyis a költségvetés bevételi és kiadási oldalai, majd negyed évszázada, összhatásaikban növelik a költségvetés finanszírozási igényét. Ennek lefedésére pedig (jegybanki finanszírozás hiányában) külső piacokra szorul ki az állam.
Seregdi László tanulmányában, Az Európai Unió hitelintézetekre vonatkozó szabályai és azok implementálása Magyarországon így fogalmaz: “A bankok szabályozásának EU-követelmények irányába való elmozdítására tett első jelentős lépés a banktevékenység folytatásának bankfelügyeleti feltételeiről és az Állami Bankfelügyeletről szóló 106/1989. (X. 29.) MT rendelet volt. Ez alapján a Bankfelügyelet még mindig a Pénzügyminisztérium része maradt, de már országos hatáskörű közigazgatási szervként működött.” Továbbá, deklarálja azt is, hogy “A 90-es évek elején meghozott új jogszabályok azonban mindenképpen elősegítették azt, hogy a magyar pénz- és tőkepiac elindulhasson azon az úton, amely képessé tette a 2004-es EU- csatlakozásra, és arra, hogy megfeleljen a szigorú uniós előírásoknak. Ez az út komoly áldozattal járt, a bankrendszer pénzügyi helyzetének rendbetétele a 90-es évek elején a különböző konszolidációs lépésekkel több százmilliárd forintot emésztett fel. A problémát azonban mindenképpen meg kellett oldani, s a szigorú EU-direktívákon alapuló szabályozás bevezetése nélkül a felismerés és a megoldás még jobban elhúzódott volna, ami tovább növelte volna a rendbetétel költségeit.”
Az EU tagságot követően az alábbi feltételeket kell szem előtt tartani: “Az EU-tagság egyben azt is jelenti, hogy az egyes országok önállóságuk egy részét feladják, ami érinti a pénz- és tőkepiac szabályozását is. A prudenciális szabályozásnak szinte naprakészen követnie kell az EU-előírásokat, ami a magyar szabályozó hatóságok önállóságát jelentősen gyengíti. Ezért cserébe azonban a magyar bankrendszer szabályozása mindig megfelel az éppen aktuális legfejlettebb nemzetközi elvárásrendszernek, és egyenlő versenyhelyzetet biztosít az EU egységes belső piacán a hazai és külföldi hitelintézetek számára.”
3. 2010 utáni konszolidációs időszak (a másodlagos jelzálogpiaci válság utáni konszolidációs időszak) főbb gazdasági jellemzői:
A CRD direktívák betartása ellenére, amely a bankokat szabályozta, az EU csatlakozást követően is gazdasági problémák jellemezték a 2010 utáni időszakot, melynek része volt az adósságválság és a strukturális reformok hiánya. A 2008-as globális pénzügyi válság és az ezt követő euróövezeti adósságválság Magyarországra is komoly hatással volt. A gazdasági reformok terén hiányoztak a konszenzusok, és a strukturális reformokban való haladás lassú volt. A gazdasági stabilizáció csak az IMF és az EU támogatása után jött el. A következőkben néhány főbb gazdasági jellemzőt vázolok fel ebből az időszakból:
- Gazdasági stabilizáció:
- A 2010-es évek elején Magyarország gazdaságilag instabil helyzetben volt a válság hatására. Az ezt követő években a kormány konszolidációs intézkedéseket hozott a gazdasági stabilitás visszaállítása érdekében. Ez magában foglalta a költségvetési fegyelem növelését, a gazdasági reformokat és az államháztartási hiány csökkentését.
- Költségvetési fegyelem és strukturális reformok:
- A kormány prioritásként kezelte a költségvetési fegyelmet, az adósságcsökkentést és a strukturális reformokat. A költségvetési hiányt csökkentették, és olyan reformokat vezettek be, amelyek a gazdaság versenyképességét növelték, például az adórendszer átalakítása és a munkaerőpiaci reformok.
- Exportorientált gazdaság:
- A válság hatására az exportorientált gazdasági stratégiát erősítették. Az export növekedése hozzájárult a gazdasági növekedéshez, miközben az import csökkent.
- Kamatok és infláció csökkentése:
- A jegybanki politika és a kormányzati intézkedések eredményeként csökkentek a kamatok, ami elősegítette a beruházásokat és a lakossági fogyasztást. Ezzel együtt az infláció is csökkent.
- Munkaerőpiac és foglalkoztatás:
- A munkaerőpiac kihívásai között szerepelt a magas munkanélküliség és a szakképzett munkaerő hiánya. A kormányzat intézkedéseket hozott a munkanélküliség csökkentése érdekében, például képzési programok és munkaerő-piaci reformok.
- Államháztartási hiány és adósságcsökkentés:
- A kormány célkitűzése volt az államháztartási hiány további csökkentése és az államadósság mérséklése. Ezen területeken számos intézkedést hajtottak végre a fokozott költségvetési fegyelem jegyében.
- EU finanszírozás és fejlesztési alapok:
- Az Európai Unió finanszírozása és strukturális fejlesztési alapok is hozzájárultak a gazdaságfejlesztéshez és az infrastruktúra modernizációjához.
- Digitalizáció és innováció:
- Az 2010 utáni időszakban erős hangsúlyt fektettek a digitalizációra és az innovációra, amelyek fontos tényezők a gazdaság versenyképességének javításában.
Ez az időszak Magyarországon gazdasági stabilizációt hozott, de ugyanakkor számos kihívást is felvetett, például a munkaerőpiaci kérdéseket és a társadalmi egyenlőtlenségeket. A 2010-es évektől fokozottan előtérbe kerültek a fenntarthatósági kérdések, különféle területeken, beleértve az energiapolitikát, a környezetvédelmet és a társadalmi felelősségvállalást. A fenntarthatóság iránti elkötelezettség egyre fontosabb tényezővé vált a gazdaság és a társadalom fejlesztésében.
4. A 2020 után még erősebben előtérbe kerülő gazdaság-társadalom fenntarthatósági körülmények/követelmények hogyan érvényesülnek?
E kor jellemzői a fenntarthatóság és zöld gazdaság, mely növekvő hangsúlyt kapott, valamint a digitalizáció és innováció, melynek során fokozott digitalizáció és innováció jelent meg a gazdaságban.
Eredmények: Növekvő hangsúly a zöld technológiákra és fenntartható fejlődésre.
Negatívumok: A fenntarthatósági kihívásokkal való megfelelés nehézségei.
A 2020 utáni időszakban tovább erősödött a gazdaság és társadalom fenntarthatóságának iránti elkötelezettség. Az egyre növekvő globális kihívások, mint például a klímaváltozás, a biodiverzitás veszteség, a társadalmi egyenlőtlenségek és a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek (SDGs) megvalósítása, mind a vállalatok, mind a kormányok számára fontos prioritássá váltak. Az alábbiakban néhány főbb területet említek meg, ahol ezek a fenntarthatósági körülmények/követelmények érvényesülnek.
- Zöld energia és klímapolitika:
- Az egyik kulcsfontosságú terület a zöld energiaforrásokba való beruházás és a klímapolitika szigorítása. A fenntartható energiaforrásokra való átállás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése stratégiai cél a gazdasági és társadalmi fejlődésben.
- Környezetvédelmi innováció:
- A fenntarthatósági körülmények azt jelentik, hogy az innovációra és a környezetbarát technológiák fejlesztésére nagyobb hangsúlyt fektetnek. Az új, környezetbarát megoldások előtérbe kerülnek a gazdasági fejlődésben.
- Körkörös gazdaság:
- A körkörös gazdaság elvei, amelyek a hulladék minimalizálását és a termékek életciklusának optimalizálását célozzák, egyre fontosabbak. Az anyagok újrahasznosítása és a hulladékcsökkentés céljai az üzleti gyakorlatokban is érvényesülnek.
- Társadalmi felelősségvállalás:
- A vállalatoknak egyre inkább elvárják, hogy felelősségteljesen és társadalmilag felelős módon működjenek. A társadalmi felelősségvállalás, a munkaerői jogok tiszteletben tartása és a társadalmi egyenlőség előtérbe kerültek a vállalati stratégiákban.
- Digitális fenntarthatóság:
- A digitalizáció és az informatikai fejlődés is fontos terület a fenntarthatósági célok szempontjából. Az olyan technológiák, mint az okos városok, az IoT (Internet of Things), és az adatelemzés segíthetnek a hatékonyabb erőforrás felhasználásban és a fenntartható városfejlesztésben.
- Humán erőforrás és társadalmi kizárás csökkentése:
- A fenntarthatósági célkitűzések közé tartozik a társadalmi kizárás csökkentése és a humán erőforrások tiszteletben tartása. A munkaerői jogoknak és a méltányos munka feltételeknek való megfelelés kiemelt szerepet kap.
- Biodiverzitás megőrzése:
- A biodiverzitás megőrzése is egyre fontosabbá vált. A vállalatoknak és kormányoknak el kell köteleződniük a természeti erőforrások fenntartható kezelése és a biodiverzitás védelme mellett.
- Innováció és képzés a fenntarthatóságban:
- Az innováció és a képzés terén is szükség van a fenntarthatóság szem előtt tartására. Az oktatás és az innováció kulcsfontosságú elemei a fenntartható jövő kialakításának.
Ezek a fenntarthatósági körülmények és követelmények a társadalom, vállalatok és kormányok szintjén egyaránt érvényesülnek, és a globális kihívásokra való válaszok egyre inkább ezen elvek mentén alakulnak.
Szakirodalom:
- Prof. Dr. Lentner Csaba (szerk.), Bankmenedzsment, Bankszabályozás-Pénzügyi Fogyasztóvédelem. Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv kiadó, 2013.