Nemcsak az egyes emberek élete kerülhet olykor válságba, hanem az egész emberiség is. A fő kérdés mindkét esetben az, hogy hagyjuk-e magunkat elveszni a krízisben, vagy sikerül túllépnünk rajta? E két utat mutatja be A vulkán alatt és a Rumnapló című film, az egyéni szinteken túl tágabb kontextusban is.
A problémák kezelésének egyik kevésbé hatékony módja, ha úgy teszünk, mintha nem is létezne. Szőnyeg alá söpörjük. Azonban egy bizonyos időn túl a ki nem mondott szavak, elfojtott érzelmek robbanásszerűen törnek elő, és a meg nem oldott gondok olyan mértékben zúdulnak ránk, amely kétségessé teszi, hogy meg bírunk-e birkózni vele. Másik kevés eredménnyel kecsegtető eljárás az, ami a szőnyeg alá söprés utáni is bekövetkezhet (bár nem szükségszerűen), a problémákban való elmerülés, a bajok miatti folytonos bűnbánat maró érzésével való vívódás, amely előbb-utóbb jó eséllyel megfojt bennünket.
Filmek alkoholmámoros könyvekből
John Huston A vulkán alatt című filmje Malcolm Lawry azonos című regénye alapján íródott. Az író alkoholista volt, ennek következtében fiatal korában elhunyt (a közvetlen ok gyógyszertúladagolás volt). Rövid élete során csupán két regényt jelentetett meg: egy jelentéktelent és a Vulkán alatt-ot. A történetben a múlton való eredménytelen és reménytelen vívódás jelenik meg egy brit ex-konzul képében. A főhős Mexikóban szolgált felmondása előtt. 1938-ban járunk, az ekkori történelmi háttér ismerete szükségszerű, hogy megértsük vívódásának egyik okát. Ekkor még a szövetséges országok úgy hitték, hogy Hitlerrel ki lehet békülni: elég odaajándékozni neki a Szudéta-vidéket Csehszlovákiából, és nem fog további területi követeléssel fellépni. Ez a sommás összefoglalása a Hitlerrel ekkor megkötött müncheni egyezménynek. Ha nem is mindenki, de a többség ma már látja az ilyen, egyébként jóindulatú, ugyanakkor naiv gondolkodás veszélyét. Vagyis, hogy egy hódító diktátor éhségét nem igazán lehet kielégíteni némi jutalomfalattal.
Ugyanakkor az 1930-as évek végére még egy baljós történelmi esemény kergette el az illúziókat sokak szemében a második világháború elkerülésének lehetőségével kapcsolatban: a spanyol polgárháború, mely ekkor már a vége felé közeledett, és érezhető volt, hogy a szélsőjobboldaliak kerekednek felül. Ezeket a baljós jeleket akkor nem mindenki vette komolyan. A történet főhőse, az ex-konzul azonban igen. A tehetetlensége, önnön kicsinysége ahhoz, hogy a történelem folyásának irányát jobbra fordíthassa a személyes apátiájával keveredik, ugyanis nemcsak a világ hagyta el a józan ítélőképességét, de a felesége is őt. Ez arra készteti, hogy az italban találjon menedéket a gondok elől. Így hát iszik. Megállás nélkül. A történet onnan indul, hogy halottak napján a felesége váratlanul visszatér hozzá a kis mexikói faluba, ahol főhősünk korábban konzulként szolgált, jelenleg pedig a kocsmák asztalainál tölti a mindennapjait. Valamint a fiatal féltestvére is segítségére siet. Az ő segítőkészsége azonban nem teljesen önzetlen: a naiv fiatal gyengéd érzelmeket táplál a korosodó ex-konzul hozzá hasonlatosan fiatal felesége iránt.
A Rumnaplót Hunter S. Thompson, a gonzó újságírás atyja írta. Ennek a sajátos újságírói technikának a lényege, hogy az írás során enyhén módosult tudatállapotban illik lenni, akár alkohol, akár drog befolyása alatt. Ne annyira, hogy már ne tudjunk értelmes gondolatokat leírni, de annyi azért legyen bennünk, hogy a világot kicsit más megvilágításból láthassuk. A valóság és a fikció ezért gyakran keveredik ebben az erősen szubjektív újságírói műfajban.
Thompson a Puerto Ricó-i élményét írta le a Rumnapló című könyvben, melyből 2011-ben forgatott filmet Bruce Robinson. Puerto Rico az USA „+1-edik” tagállama az 50 szövetségi állam + 1 területből, melyet az 1898-as spanyol-amerikai háború során szerzett meg. Ahogy a filmben mondják, ez egy tudathasadásos társadalom, Amerika tétova része. A többség nyelve a spanyol, de néhányan angolul beszélnek, a fizetőeszköz a dollár, a lakói az USA állampolgárai, és a legtöbb államhoz hasonlóan van kétkamarás törvényhozása, ugyanakkor azokkal ellentétben nincs saját kormányzója. A történelem során, valamint napjainkban is belengetett közéleti kérdés velük kapcsolatban, hogy népszavazással szavazhatnak a sorsukról: ez alapján teljesen függetlenednének az USA-tól, vagy épp annak teljes jogú szövetségi államává válnának, esetleg fenntartanák a jelenlegi állapotot.
A történet 1960-ban játszódik, amire többek között Kennedy és Nixon televíziós elnökválasztási vitájából következtethetünk. A sziget már ekkor a multinacionális nagyvállalatok egyik célterülete volt, hogy kihasználják offshore célokra: oda menekítik a vagyonukat adóelkerülés céljából. Ennek még lesz jelentősége. A főhős egy félalkoholista újságíró, aki a szigetre érkezik, ahol egy leszálló ágban lévő helyi újságnál szerez állást. Eleinte jelentéktelen témákról ír, úgymint a horoszkópról és az egyre népszerűbbé váló bowling-pályákról.
Út az egzotikumba
A két történet több szempontból is hasonló: mindkét főhős a valóság elől az alkohol mámorába menekül, bár a fenyegető hátteret és ezáltal az alkoholizmus okát és mélységét a Vulkán alatt-ban jobban átlátjuk és érezzük. A történelem viharában felsejlik a vulkán robbanásának veszélye, az ebből fakadó tehetetlenséget és erkölcsi züllést az értelmiség egy része csak a rumnaplójába tudja fojtani. Mindketten egy egzotikusabb környezetbe menekülnek a hivatásuk, vagy volt hivatásuk által. Két értelmiségi: a konzul és az újságíró. A konzul számára nincs kiút: ott vannak a segítői, a feltestvére és a felesége, de már annyira mélyen van, hogy képtelen túltenni magát a múlton. Az elhibázott személyes és világpolitikai lépések miatti apátiája a környezetére is negatív hatást gyakorol. Így hát marad az önmarcangolás: ugyanazok a bűnök és múltbeli események hánytorognak fel elméjében, százszor és ezerszer is átrágja magát rajtuk, de nincs tanulság, nincs előre jutás, számára az őrlődés egyre mélyebb pokolbeli bugyra az egyetlen út.
A Puerto Ricó-i újságíró másképp jár el. Bár ő is hajlamos szőnyeg alá söpörni az ivással kapcsolatos problémáját, káros szenvedélye mégsem nyomja rá a bélyegét a sorsára. Nincs teljesen elveszve, bár egy kicsit ő is le van csúszva: miközben végzi a nem túl kreatív munkáját, barátokra lel Sala és a kétes hírű Moberg személyében, valamint egy pénzéhes befektető társaság is kiszemeli őt a saját céljaira. Mivel főhősünk írásai jó minőségűek, felkérik, hogy írjon cikkeket a tervük népszerűsítésére. Egy kisebb Puerto Ricó-i szigetre álmodtak meg egy hotelparadicsomot, pontosabban inkább egy hoteldzsungelt a gazdag vendégek számára. Innentől a főhős kettős játékot játszik: többé-kevésbé tudatosan elvállalja ugyan ezt a megbízatást, mégsem indul el egyértelműen a vadkapitalizmus ezen pokolba vezető útján. Ahogy beleássa magát a projekt részleteibe, rájön, hogy ezzel és sok más gátlástalan befektetéssel helyi lakosok ezreinek életkörülményeit lehetetlenítik el. Az ő életük nem számít, csak az, hogy az Egyesült Államokból érkező, a helyiekre teljesen közömbös, pökhendi gazdagok és átlagpolgárok nyaralhassanak, fürödhessenek, bowlingozhassanak ebben a luxusparadicsomban. Hogy megéljék az amerikai álmot Amerika és az Isten háta mögött. Egyre inkább átlátja, hogy mit is művelnek itt a nagyvállalatok. Lényegében azt, amit a közgazdaságtan negatív externáliának hív: a vegyipari vállalat például a működése közben keletkezett mérget beleönti a folyóba, a helyi halászok ebbe belehalnak, a gyerekeik pedig a szemétdombon guberálnak. Járulékos költség. Az amerikai álom a helyiek tetemeire épül.
Két út
A Rumnaplót sokan befejezetlennek érzik, mert a film végén több kérdést nyitva hagy. Ezt a kritikát azonban kevésbé érzem jogosnak, ugyanis a film lényegét leginkább nem a külső történésekben érdemes megragadni, hanem a főszereplő belső fejlődésében: a hanyag, félalkoholista emberből, aki a saját országában talán már nem is kapna újságírói állást, a számára ismeretlen kis szigetre érkezik, idegen helyi viszonyok közé. Elindulhatna a karrier azon lépcsőfokain, melyet a ’60-as évek és a napjaink is kínál: a gátlástalan gazdagodás útján, hisz anyagi értelemben fényes jövő várhatna rá az ingatlanspekulánsok ölelésében. Azonban épp ezen a ponton eszmél rá hivatására: a harcra azok ellen, akik másokat elnyomnak. Kiállni azokért, akikért senki sem szól. Számomra különösen tetszik, hogy a főhős nem beszél spanyolul, nem kerül közvetlen kapcsolatba a helyiekkel, hacsaknem egy-két nem szándékolt összetűzés kapcsán. Magától jön rá, mi zajlik kicsiben Puerto Ricó-ban, tágabb értelemben pedig a világban, megérti „a kapcsolatot az ételért guberáló gyermekek és a bankok ajtaján lévő ragyogó réztáblák között”.
A konzul minden bizonnyal még többet átlát a világból széleskörű diplomáciai tapasztalata és személyes ismeretségei által. Ez a tudás és kapcsolati tőke mégsem sarkallja tovább cselekvésre, hanem tehetetlen önvádra. A pokol a preferenciája, a poklot választja. Ez válik az ő természetes élőhelyévé. A külső környezete szintén a pokol, a világégés felé halad, és ő nem bír ellene tenni. Embersége azonban megmaradt: egy busszal utazik feleségével és testvérével egy közeli városba, ahol bikaviadalt rendeznek. Az út során megáll a busz, ugyanis az aszfalt szélén egy ember haldoklik, már-már az utolsókat rúgja. Leszállnak, segíteni szeretnének neki, de hamarosan megérkezik egy rendőrséghez hasonló, ugyanakkor félkatonai szervezet képviselője, aki megtiltja nekik a segítségnyújtás lehetőségét. A gyanús alak a haldokló vértől áztatott pénzét azonban zsebre teszi. A konzul, bár ez ellen tenni nem sokat tud, az igazságtalanság miatti csalódottsága és frusztrációja nyilvánvalóvá válik.
A Vulkán alatt-ot eredeti nyelven érdemes megtekinteni, ahol az angol különböző szintjeivel találkozhatunk. A film jelentős részében a főszereplők mexikóiakkal beszélnek, akik helytelen, akcentusos, de könnyen érthető angolsággal, egyszerű mondatokat használnak. Ez az alapfok. Aztán a főhősök is társalognak egymással, ez a középfok. Végül, amikor az egyébként művelt konzul benyakal egy üveg röviditalt, és eközben elmond egy monológot, a szavai végét pedig egyre inkább levágja, egyre zavarosabban és artikulálatlanabbul beszél, alighanem az a felsőfok.
Depp és Finney a rum és a tequila fogságában
A Rumnapló főhősét Johnny Depp játssza. Nem ez a leglátványosabb szerepe a Karib-tenger kalózai Jack Sparrow-ja vagy épp az Ollókezű Edward mellett, mégis remekül hozza a jó és rossz közt billegő újságíró karakterét. A vulkán alatt-ban Albert Finney a konzul, aki, talán ritkán mondhatni ilyet, már-már túl hiteles. A Rumnapló kapcsán tudható, hogy a színészek néhány jelenetben valóban ittasak voltak a hitelesebb játék kedvéért. Albert Finney-ről azonban nem találtam olyan információt, miszerint a forgatáson, vagy azon kívül italhoz nyúlt volna. A neten található werkfilmek alapján is úgy tűnik, teljesen józanul beszélget a rendezővel, majd ahogy kezdődik a forgatás, sikerül a sámáni varázslat: azonnal átlényegül a részeges konzullá. A zavaros tekintet, rángatózó száj, izzadó, vörösödő homlok félelmetesen mutatja be az alkoholizmus fogságába esett ember vergődését – lehetséges azonban, hogy még ezen fiziológiai jelenségeket is tisztán színészi játékból hozta.
Végül…
A válságokat szőnyeg alá söpörhetjük. Vagy önmarcangolásba merülhetünk, ami által a kiútat kevés eséllyel fogjuk megtalálni. Akárcsak a konzul. De járhatunk el úgy is, ahogy az újságíró, aki az önvád helyett inkább a jót cselekszi. Azt keresi, hogy mivel tudna jobbá tenni a világot, hogyan válhatna más emberek hasznára, A jót cselekedve egyre kevesebb helye marad a rossznak, a mélybe húzó gondolatoknak.
Kérdés, hogy amikor minket elér egy válság, önsajnálatba merülünk, vagy a jót cselekedjük? A filmek a személyes horizonton túl tágabb összefüggésekre is rámutatnak, így a ma embere számára adódik a kérdés: amikor ráébredünk, hogy a világunk olyan irányba halad, ami már nem sokáig tartható fenn, mert egyesek megszámlálhatatlan tőkére tesznek szert, míg közben rengetegen éhen halnak, vagy mert a természeti környezet és önmagunk pusztítása egyre fejlettebb hadieszközökkel nem folytatódhat a végtelenségig: kétségbe esünk, és lemondunk arról, hogy bármit is tegyünk ez ellen, vagy képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten, a kifogásokat elkerülve keressük és cselekedjük a jót?
Írta: Habib Dániel
Rumnapló, 2011, rendezte: Bruce Robinson
A vulkán alatt, 1984, rendezte: John Huston