Idén a jubileumi 20. alkalommal rendezték meg Várpalotán a HunGarian Baja tereprali világkupafutamot, melyen Horváth Lajos is rajthoz állt. A váciak által csak „Lallerként” ismert remek sportoló felkészülés nélkül vágott neki a futamnak, és minden nehézség ellenére becsülettel teljesítette azt – ráadásul egy különdíjat is begyűjtött.
Sőt, nem csak teljesítette, de élvezte is a veszprémi lőtér közvetlen közelében fekvő végtelen kőtenger extrém kihívásait:
„Nagyon tetszettek a szakaszok és örülök, hogy itt lehettem, de az elmúlt, motorozás nélkül eltöltött jó pár hét rányomta a bélyegét a teljesítményemre. A prológot kicsit elóvatoskodtam, de az első mértet már nagyon éltem! A 30. kilométernél megálltam segíteni Kiki Vankovának, majd nemsokára már nekem lett volna szükségem ugyanerre: a motorom alja felült egy vízmosásban, és nem tudtam kiszabadítani. A teljes kilátástalanságban jött az ötlet, hogy berakom sebességbe, majd kuplung ki… Miután kiszabadultam, mentem tovább, és minden percét élveztem! A következő körben az összes létező végtagom begörcsölt, és a végére nagyon elfáradtam. A második nap furcsa előjelekkel ébredtem, nem éreztem magam túl jól, és ez a szombati nyitószakaszon is végig elkisért. Nem találtam a nyomvonalat, csúszkáltam jobbra-balra, túlerőltettem a dolgokat. Nem esett jól a megfordított pálya, de a tereprali már csak ilyen, alkalmazkodni kell az adott feltételekhez. A szakasz végére viszont megjött az igazi flow, ugyanis tíz kilométerrel a cél előtt a lelkes szurkolok között a Gáspár család a testi épségüket nem kímélve szaladtak be a pályára és toltak előre. Olyan löketet kaptam tőlük, hogy szinte aszfalttá változott a murva! 
A második körre mintha kicserélték volna a pályát, valószínű az autós mezőny letisztította az apró kavicsokat és így teljesen élhető lett a hadszintér. Összegezve a két napot, Garamvölgyi Zolitán rendező megint kitett magáért: Egy nagyon impozáns helyen, világkupához méltó versenyközpontot alakított ki számunkra, és húsz év tapasztalatát összegyúrva egy olyan fantasztikus versenypályát rakott össze, ami mindenkinek feladta a leckét. Nagyon elfáradtam, valószínűleg három hónap motorozás nélkül töltött idő után nem ez a helyszín volt a legideálisabb visszatérésre, de a szívem visz előre és ez a verseny soha nem maradhat ki az életemből! Köszönöm a munkát Gazdag Ákosnak, Tisza Olivérnek és Esch Tamásnak, akik segítettek életre kelteni a motorom, nélkülük nem teljesíthettem volna a 20. HunGarian Baját. Külön köszönet az összes sportbírónak, akik nélkül ez a szép jubileum bizonyosan nem valósulhatott volna meg!” – számolt be élményeiről a népszerű motorversenyző, aki a hétvégén egy különdíjjal is gazdagodott. A MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) környezetvédelmi nagykövetnek választotta őt!
Forrás: Tóth Krisztián Márk