Nem sok okunk van szeretni, ám kimért stílusa, határozott fellépése, s családszeretete miatt mégis tisztelettel adóztunk II Erzsébetnek, aki képes volt egyben tartani nem csak Angliát, de Észak- Írországot is: az Egyesült Királyság királynője és további 14 nemzetközösségi állam, valamint az anglikán egyház feje volt 1952-től egészen 2022 szeptember 8.-ig.
Élete a II világháború alatt sem ingott meg, határozott fellépés jellemezte akkor is, mikor a családot menekülésre szólították fel a bombatámadások elől:
Erzsébet királyné kijelentette: „A gyerekek nem mennek nélkülem. Én nem megyek a király nélkül. A király pedig soha nem fog elmenni.” Így Erzsébet és Margit a Balmorali kastélyban maradtak egészen 1939 karácsonyáig, amikor a norfolki Sandringham House-ba költöztek.
Fel lehet neki róni, hogy miért nem mozgósított a magyarok megsegítésére 56-ban, de ezt leszámítva tisztelni lehet, egy valódi intellektuel volt, aki tartásával példát mutatott nemzetének is. Olyan példát, amit sajnos más utána már nem fog tudni nyújtani.
Szeretettel gondolunk vissza hát rá és megrendülten értesültünk halálhíréről. Családja tíz napos gyászt hirdetett Angliában, melyről a híradások folyamatosan tudósítanak világszerte. Mi csak emlékeztetőül néhány életrajzi adatot sorolunk fel, hogy ne váljon az enyészet martalékává.
1943-ban 16 évesen volt első hivatalos szereplése, amikor meglátogatta azt a gránátos gárdaezredet, melynek előző évben ezredesévé nevezték ki. 1944-től rendszeresen elkísérte a királyt és a királynét belföldi útjaikra. Röviddel 18. születésnapja után a parlament kinevezte állami tanácsosnak, így apja távollétében elláthatta az államfői feladatokat. Még ebben az évben az Alsóház kérdést intézett a királyhoz, amelyre a korona nevében Erzsébet hercegnő válaszolt. 1945 februárjától a brit hadsereg női haderejében szolgált, ahol sofőrnek és szerelőnek képezték ki. 5 hónap szolgálat után a kapitányi rang női megfelelőjével tüntették ki.
1947-ben Erzsébet elkísérte szüleit Dél-Afrikába, ez volt első tengerentúli utazása. A látogatás során, 21. születésnapján rádióüzenetben szólt a Nemzetközösség lakóihoz. Az üzenetben a következőt fogadta meg: Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem.
Uralkodása
1952–1961
Az ekkor már kétgyermekes családanya első naptól kezdve új szerepének elkötelezetten, energikusan kezdett a munkához. A politikai kötelességek azonnal megkezdődtek a parlament megnyitásával és a rendszeres miniszterelnöki audienciával. Az első évtized alatt alkalma volt gyakorolni királyi előjogát, amikor 1957-ben miniszterelnöknek nevezte ki Harold Macmillant.
A királynő uralkodásának negyedik évtizede két komoly konfliktust hozott.
1982 áprilisában brit csapatokat küldtek a Falkland-szigetekhez, hogy foglalják vissza azt Argentínától. Hiába volt a hadsereg parancsnoka, a királynő osztotta az emberek és az anyák aggodalmát, hiszen fia, András herceg egy Sea King helikopter pilótájaként szolgált a háborúban. 1982 szeptemberében a királynő, Fülöp herceg és Anna hercegnő találkoztak vele, mielőtt visszatért volna Portsmouthban horgonyzó hajójára.
Az évtized második konfliktusában a brit erők 1991 januárjában a Perzsa-öbölhöz vonultak, hogy a koalíciós együttműködés keretében segítsenek kiűzni a megszálló iraki hadsereget Kuvaitból.
Az évtizedben számos politikai és vallási akadályt sikerült ledönteni. Történelmet írtak 1982-ben, amikor II. János Pál pápa Angliába látogatott. 450 éve ő volt az első pápa, aki a szigetország földjére lépett. A királynő – az anglikán egyház feje – fogadta a Buckingham-palotában.
Tisztesség, fennköltség és erő jellemezte. Isten nyugtassa.