Merőben másképp kell gondolkodnunk az építészetről a jövőben, mint ahogyan eddig tettük. A tervezőket terheli a fenntarthatóbb épített környezet kialakításának etikai és morális felelőssége, ráadásul a jelen és a jövő építészeinek a szélsőséges időjárási körülményekre, környezeti változásokra is fel kell készülniük – többek között erről volt szó a Budapesti Metropolitan Egyetem decemberi művészeti szakmai találkozóján.
A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) A jövő építészei – az építészet jövője című rendezvényén Stumpf-Biró Balázs jövőkutató, Prof. Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, Demeter Nóra DLA habil. Ybl-díjas építész, a Demeter Design Studio tulajdonosa, Dr. Alexa Zsolt, a Minusplus társtulajdonosa, vezető tervezője, Csizmadi Péter DLA Junior Píma-díjas építész, vezető tervező és a beszélgetés moderátoraként Martinkó József újságíró, építészet- és designkritikus beszélgetett arról, milyen elvárásokkal szembesülnek a jelen és fognak szembesülni a jövő építészei.
A minket körülvevő világban szinte nem tudunk olyan entitást mondani, aminek ne lenne köze valamilyen dizájnfolyamathoz. A terek, amelyekben élünk, a tárgyak és az urbanisztikai rendszerek mind-mind tervezés eredményei, amelynek célja, hogy az ember komfortosabban élje az életét. Ennek a kényelemnek azonban a környezetünkre nézve komoly ára van: a tervezéssel az ember belenyúl az ökoszisztéma természetes folyamataiba, és saját képére formálja a környezetet, a tárgyakat.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a mai építészek, tervezők, dizájnerek – mivel maguk is „károkozók” a környezetben – mind felelősek a jövőért, és azért, hogy fenntarthatóbb élettereket alakítsunk ki. „Komoly probléma, ha a XXI. században az építész nem az ökológiai szempontok maximális figyelembevételével tervez” – mondta Demeter Nóra. Stumpf-Biró Balázs jövőkutató szerint az a rendszer, amelyben jelenleg élünk és amit felépítettünk, az exponencialitás elvét követve fel fog bomlani, az éghajlati, természeti, gazdasági és társadalmi változásoknak, pedig egyértelmű következményei lesznek a környezetünkre és az életünkre nézve. „Minden egyes lépéssel, amivel kényelmesebbé, szebbé, biztonságosabbá tesszük az életünket, elveszünk a környezetünktől” – mondta.
Nem létezik fenntarthatóság?
Csizmadi Péter szerint az ökológiai folyamatok egy része visszafordíthatatlan, ezért nem létezik olyan kifejezés, hogy fenntarthatóság. „Egy ökoszisztéma zárt rendszer, ebben a zárt rendszerben pedig egyre többen vagyunk, a folyamatot ezért maximum lassítani tudjuk, elkerülni nem” – mondta, ezért fenntarthatóság helyett inkább csak „fenntarthatóbbságról” beszélhetünk. Prof. Dr. Dúll Andrea szerint reményre adhat okot, hogy egyes új pszichológiai jelenségek azt jelzik, az emberiség fenntarthatóbb gondolkodásmód felé tart: „Egy ideje olyan globális pszichológiai jelenségek merültek fel, melyekre korábban nem volt példa. Ilyen például az ökoszorongás vagy az aggódás a globális környezetért. A félelemnek az evolúció során is elképesztően fontos funkciója volt a túlélés szempontjából, ezért ezeket a félelmeket nem megszüntetni kell, hanem reagálni rájuk, hiszen nagyon fontos kérdésekre hívják fel a figyelmet.”
Újabb elvárások és bizonytalanabb jövő
A beszélgetőpartnerek szerint az elvárások, amelyekkel ebben az évszázadban a tervezőknek szembe kell majd nézniük, merőben mások lesznek: folyamatosan növekvő bizonytalanságban, egyre nehezebb körülmények között kell majd élhető tereket tervezni. A tervezőknek megbízóik felé is képviselniük kell a fenntarthatóság szempontjait, mindeközben alázatosnak kell maradniuk: a sztárépítészet, a látványos megoldások helyett a cél a fenntarthatóbb életterek kialakítása kell legyen. Az építészet tehát paradigmaváltás előtt áll, a művésznek a saját céljai, egója helyett a környezeti szempontokat figyelembe véve kell terveznie. A jövőben az építészeknek, tervezőknek ezért folyamatosan figyelmeztetniük kell magukat arra, hogy ne a napi igényeket, hanem a távlati célokat tartsák szem előtt.
A meetupon elhangzottak szerint az építészetnek fel kell készülnie arra is, hogy természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárási körülmények új megközelítéseket igényelnek majd. Könnyen lehet, hogy olyan megoldásokra lesz szükség, amelyeket ma még elképzelni sem tudunk. Előre kell gondolkodni arról, hogy az önellátás és a biztonság érdekében milyen feladatokat kell majd ellátnia a jövő otthonának – például hogyan lesz képes magát vízzel vagy energiával ellátni központi hálózat nélkül, hogyan tud ellenállni a szélsőséges időjárási körülményeknek, sőt, végső esetben hogyan lesz gyorsan újraépíthető az, ami egyszer elpusztul.