Sok az egyes szám a most megfogalmazódó kritikában, beszámolóban. Ez az első írásom gyerekeknek is szánt előadásról. Ez Csányi Dávid első színházi rendezése. Ez az első színházi élményem a hosszúra nyúlt karantén után.
Az eső miatt a Gellért-hegy helyett az RS9 színházban volt az Állati színjáték című előadás premierje gyereknapon, május 30-án. Sokan érkeztek gyerekekkel, akiket az első két sorban ültettek le. Nem voltak nagy elvárásaim. Valamiféle távolságtartás volt bennem, mert hát mégiscsak egy gyerekeknek szánt előadásra jöttem. Az ismeretlentől félünk. Vagy legalábbis tartunk. Talán pont azért mert ismeretlen. Csányi Dávid írta és rendezte az Állati színjátékot Valcz Péter színdarabja nyomán. Dávidot utoljára színészként rendőr szerepében láttam a Gellért-hegyen a Falunap című alkotásban tavaly. Tetszett az alakítása. Ki gondolta volna, hogy egy év múlva rendezni fog? Talán a Független Színház képzeletbeli kertjében olyan alkotói közösségre talált, amely új területeken engedi kibontakozni tehetségét.
Nincs sok díszlet a színen. A jobb és a bal hátsó sarokban fekete paraván. A játéktéren középen egy kisebb dobogó, két oldalon egy-egy másik emelevény. Amikor elsötétül a színházterem és megjelennek az állatoknak maszkírozott színészek, akkor egy kicsit zavarba jövök. Mulatságosak ezek a jelmezek. A kígyón ujj nélküli anyag, a majmon barna zsákszerű ruha, a macskán macskanadrág, a vakondot meg alig látni a gyerekektől. Közhelyesen egyszerű de impulzívan szuggesztív ruhadarabok. Később szemügyre vettem öltözékét, igazi vakond ruha volt rajta (Jelmez: Szabó Luca). Sok időbe telhetett összehegeszteni. Az eleinte gagyinak tűnő cuccok nagyon is funkcionálisak és életre kelnek a jelenetek során. A később megérkező tigris és a mókus jelmeze is egytől – egyig működik. Ezt az előadást mégsem a jelmezek teszik emlékezetessé, hanem a színészi játék és a dramaturgia harmóniája. A történet egyszerű, és pont ezért kiváló alap. Az állatok szétszéledt társulatát szedik össze a gyerekek segítségével, hogy újra színházat csináljanak együtt. Mindenki boldogtalan és sikertelen a társulat nélkül. Balogh Orsolya Kobra Karolája eleinte távolságtartó, de a színésznő hitelesen sziszeg és szerethetően játsza a feledékeny társulatvezetőt, az örök színésznőt, akinek bár nincs két keze meggyeslepényt sütni, azért a kertjében várja merengve a csapatot. Eszenyi Enikő karakterére emlékeztetett az alakítás. A kobráját visszasíró egykor volt csodás szépség fergetes pillanatokat kreál a Sose halunk meg dallamaira. Ezek az utalások inkább a felnőtteknek szólnak. A színészek állatos nevei is egyértelműen a szülők és idősebbek figyelmét és humorérzékét tartják ébren. Orrmány-kormány is kitüntette. Dramaturgiailag éber és kímért az előadás, nem enged elkalandozni túlságosan se a felnőttek, sem a gyermekek világában (Dramaturg: Illés Márton). Nemcsók Nóra dorombol Macs Kátya szerepében, a társulat szétszéledése után tanárnőnek áll. Nagyon jó a hangja, énekes betétje során teljesen elvarázsol. Igazán Pápai Rómeó Majom Miklósa gondolkodtat el, aki egy unalmas gyárba tér vissza dolgozni a mindennapi betevőért, amiután felbomlasztotta a társulatot kilépésével. Magamra ismerek játékában. A gyerekekkel ő is megtalálja a közös hangot, bravúrosan verset kreál a közönség által megadott szavakból. A színészek igazán kitesznek magukért. Molnár Gusztáv leradíroz mindenkit a porondról. Kidolgozott karaktere és mimikája, igényes színészi munkája, tigrises allűrjei, két lábon állós, aztán négy lábon nyivákolós könnyed játéka a gyerekekkel egy roppant szerethető eleme az egész előadásnak. Játéka sarokköve az egész produkciónak. Hatalmasakat kacag gyerek és felnőtt együtt, ahogy a castingon bohóckodik, ahogy a telefonjával szórakozik, a szerethetően buta, bután szerethető, hús-vér tigris-ember, korunk klasszikus, infantilis fiatalja. Molnár Gusztáv alakítását elnézném még egy darabig. Az előadás egy pontján a rendező is megvillantja gitár és ének tehetségét, szép dalt játszik. Ebben az előadásban mindenki elvégzi a munkáját. Tigris Tamás lehengerel, a kígyó – Kobra Karola – elszórakoztat, Majom Miklós elgondolkodtat, Macs Kátya elkábít, a Kis Vakond pedig a gyerekekkel tartja főleg a frontot és túrja ki nekünk a katarzishoz vezető út alagútját.
Az előadás egyszerre nevettetett meg és gondolkodtatott el. Ez az értékes alkotás minőségi szórakozást nyújt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A kétszer 45 perc szünettel szinte elröppent. Régebben mindig tudtam, hogy rossz előadást nézek, ha az órámra tekintgettem a műsor alatt. Ez alkalommal meg is feledkeztem arról, hogy egyáltalán van órám.
(2021. május 30.)
Szerző: Bozóky Balázs
Az előadás adatlapja: https://port.hu/adatlap/szindarab/gyerekprogram/allati-szinjatek/directing-39226