Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha hirtelen a most nagyon kritikus ellenzéknek kellene a járványt kezelnie.
Az a jó a koronavírus-járványban, hogy állandó témát ad a médiának, és politikai muníciót az ellenzéki pártoknak. Ha egyszer, a járvány elmúltával a sajtómunkásoknak lesz annyi idejük, hogy kronológiai sorrendben feltárják a járvány kitörése óta elhangzott nyilatkozatokat, szakmait, politikusit egyaránt, a manipulációt, a fellebbezhetetlen ítéleteket, a vírusszakértővé vált milliók állításait és a vírustagadók elméleteit: nagy meglepetésben lesz részünk.
Egy éve, a járvány kitörésekor – jobb híján – az alapos kézmosást és a távolságtartást ajánlották a virológusok. Maszk, az nem kell, nem segít semmit, mondták akkoriban komoly szakemberek a német tévében is, mert a maszk hiánycikk volt, aranyáron lehetett hozzájutni.
Ment a harc a nemzetközi piacokon, emlékszem, hogy a Svájcba címzett kínai szállítmányt a német vámosok Hamburgban lefoglalták, nekik is kellett a védőfelszerelés. A mi fürkészeink jó keleti kapcsolatainkat és a Türk Tanács segítségét kihasználva ezerszámra szereztek világszerte hiánycikknek számító lélegeztetőgépeket. A média segítségével érkező rémhírek fokozták buzgalmukat, és persze a bizonyítási vágy, megmutatni, hogy a magyar élet védelme mindennél fontosabb.
A döntéshozókat az ellenzék is hajszolta rendesen, hiszen az egészségügyi műszerpark már a pandémia előtt is váltóvaluta volt, ebben mérte a fővárosi új vezetés a kormányberuházások értékét. Talán emlékszünk még, ahogy kiszámolták, hány CT-t vagy lélegeztetőgépet vehetne Orbán a Városliget-projekt vagy az atlétikai stadion árából. A projekt is halad, a stadion is épül, és a lélegeztetőgépeket is megvették (honnan van ennyi pénze a „lopásból élő kormánynak”?).
Ment a szapulás a tavaszi korlátozások miatt, pedig az iskolák bezárását az összellenzék követelte ki. Támadták az érettségi megtartását, heccelve a tanárokat ellene, aztán láttuk, hogy az érettségi jól megszervezve, gond nélkül lezajlott. Nem megfelelő a gazdasági mentőcsomag! – mondták azok, akik kormányzásuk idején bevallottan az asztal szélén, papír-ceruzával és mindig az utolsó pillanatban rakták össze az ország költségvetését.
Nem tesztelünk eleget, ez a tematika hónapokon keresztül uralt minden platformot, jöttek a példák, hogy a nálunk fejlettebb Nyugat és Kelet (mert már mindenki lehagyott minket) mennyivel többet tesztel! A tesztszakértők ugyan nem igazodtak el a különféle tesztek erdejében, viszont ellentmondást nem tűrő határozottsággal képviselték igazukat.
A kormány gondosan vezetett hivatalos adatait hamisítványnak titulálták, a WHO napi jelentéseit is csak akkor fogadták el, ha a más országokkal való összehasonlítási adatok számunkra kedvezőtlenek voltak. Ennyi ellendrukkerrel életemben nem találkoztam. Elképzelni sem tudom, hogy egy Fradi-drukker az Újpestnek szurkoljon, csak hogy megbuktassa Kubatovot. És hát most a járvánnyal szemben a mi csapatunknak, az országnak közösen kellene szurkolnunk.
Például azzal, hogy megbízunk a kormány járványkezelésében, sőt felhatalmazzuk erre. Harmadik alkalommal tagadták ezt meg az ellenzéki pártok, szítják az indulatokat idehaza és külföldön, a felhatalmazással diktatúrát vizionálnak. Holott épp az Alaptörvény a biztosíték arra, hogy ez ne történhessék meg, hogy a kormány rendkívüli hatásköre csak meghatározott ideig és csak a járványügyi döntésekre vonatkozzék.
A parlament vígan ülésezik, törvényeket hoz, az ellenzék kígyót-békát-krumplit kiált az ország házában a kormányfőre, miközben a félretájékoztatott külföldi sajtó a jogállam felfüggesztéséről értekezik. Mi lenne velünk, ha a francia, osztrák vagy éppenséggel német modell alapján határidő nélküli felhatalmazása lenne a kormánynak? És mi lenne, ha az önkormányzati üléseket a törvény adta rendkívüli hatalommal felruházott polgármesterek kivétel nélkül megtartanák, és olyan fontos kérdésekben, mint például a főváros négyszázmilliárdos éves költségvetése, a járványra való hivatkozással nem a főpolgármester döntene egy személyben. A többi közgyűlési vitát kikerülő döntéséről most ne is szóljak!
És most itt az oltáshisztéria. Régóta tudott, hogy a természetes nyájimmunitás, ami mellett például Svédország sokáig kardoskodott, nem működik, lassú és sok áldozattal jár. A mesterségesen elért immunitást kell megcélozni, az átoltottságot. Végre egy téma, amiben egyetérthetnének az Európai Unió tagállamai! Közösen nagyobb piac vagyunk, jobbak az esélyeink, mondta a bizottság, aztán a szokott módján elkezdte tili-tologatni a papírokat, hogy a rendelés, a szétosztás, a pénzeszközök.
Szóval a döntés, ha lassan is, de demokratikus szuprajogállami módon történjék. A bizottság egészségügyi biztosa egy ciprusi pszichológusnő, Stella Kyriakides. Nem tehet róla, hogy azért kapta ezt a területet, mert az egészségügy 2019-ben nem volt fontos, nem volt a megválasztott bizottság ciklusra kiírt hat prioritása között. Másfél éve még fontosabb volt a zöldpolitika, a digitalizáció, a jogállamiság és a minden áron demokrácia képviselete. Mondjuk, a jogállamiságért való harcot a pandémia idején sem adták fel, életben tartásához maga Magyarország a vírus.
A bizottsági tagok általában úgy szakemberei „szakterületüknek”– lásd például a jogállamisági főfelelős népművelő Jourovát – mint Kyriakides az egészségügynek. Divatos a hozzá nem értés: nálunk is a szerszámkészítő szociológus Korózs Lajos a népjóléti (azaz egészségügyi) bizottság elnöke.
Von der Leyen elnöknő a válságból való kilábalást transznacionális járványkezeléssel véli megoldhatónak. „Le fogjuk rakni egy erősebb európai egészségügyi unió alap-jait, ahol 27 ország együttműködik a válságok megelőzése és az azokra való felkészülés és reagálás terén.” – jelentette ki, és szegény Kyriakidest ruházta fel a teendőkkel.
A görög ciprióták pár százezres köztársasága igen felértékelődött, amióta uniós biztosuk ilyen fontos szervezési és döntési feladatokat lát el. Reakcióidejét tekintve déliesen ráerősebb, és valószínűleg a felelősség súlya is nyomja a vállát. Ennek köszönhető, hogy sokat tipródott a vakcinabeszerzésen, miközben a gyártók annak adták el az oltóanyagot, aki előbb fizetett.
Orbán Viktor eközben az európai szolidaritást megint megkerülve, lepaktált az oroszokkal és a kínaiakkal is, hogy a magyar lakosság minél hamarabb, lehetőleg húsvétig be legyen oltva. Hangsúlyozva, hogy nem kötelező, csak aki akarja, aki regisztrált vagy érintett.
Én is regisztráltam, és az első oltást már meg is kaptam, a kedvem szerint való Szputnyikot. Ismerőseim szerint ezzel a „főnök utasítását követtem”, és jó utat kívántak nekem a lenini-putyini úton. Az oltásról hazatérve aztán hallottam a tévében, hogy szavazóinak védelmében a DK nem engedélyezné az orosz vakcinát, legalább is ott, ahol önkormányzati (tanácsi) hatásköre van. Közben Merkel, Macron és ki tudja még kik arra ösztönzik a ciprusi felelőst, próbáljon már tárgyalni Putyinnal, az orosz gyártókkal, bárkivel, mert az oltóanyag hiánycikk az uniós piacon.
Azt látom, hogy megint egy lépéssel a világ előtt járunk. Ha sokaknak nem is tetszik idehaza, nézzenek már körül a nagyvilágban, hogyan folyik ott a védekezés? Mennyire leterhelt, sok helyütt működésképtelen az egészségügy, akadozik az oltás, nincs megfelelő tájékoztatás.
Fogy a pénz, csökken a támogatás, az emberek fegyelmezetlenek, nem tartják be a járványügyi előírásokat, tüntetéseket szerveznek. A kormányok tehetetlenek, a lakosság nyomására ellentmondó és felemás intézkedéseket hoznak. Az itthoni ellenállók, ha látnák, tudnák mindezt, örülnének, hogy itt élhetnek Magyarországon, ahol az álbaloldali performanszokat leszámítva nyugalom van, a lakosság nagy része együttműködő és fegyelmezett, mert megtanultuk, hogy bajban csak ez a megoldás. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha hirtelen a most nagyon kritikus ellenzéknek kellene a járványt kezelnie, és Gyurcsányék nappalijában dőlne el az ország és az emberek sorsa.
Rab Irén
(A szerző történész)
Forrás: Magyar Hírlap