Close

Soros, a hamiskártyás

A Nyílt Társadalom Alapítványok mára körbefonja a világot, civil szervezetei mindenütt jelen vannak.

Arthur Finkelstein egy kedves, jó humorú amerikai matematikus volt, aki eredetileg közvélemény-kutatások programozásával foglalkozott. Ott találkozott a közös és megosztó vélemények jelentőségével, és ebből kampánystratégiát épített fel, az azóta világszerte elterjedt negatív kampány stratégiáját.

A negatív kampány az ellenfelet támadja. A lényeg, hogy az üzenet egyszerű és érthető legyen, egy jól megtalált szó, szlogen és annak folyamatos sulykolása. Nem kell hozzá választási kampány sem, hiszen nap mint nap tapasztaljuk, hogyan működik ez a modell. Az átlagember elvész a hírek, vélemények, manipulációk tengerében, szeretne tájékozott lenni, de nem tudja megkülönböztetni az igaz hírt a hamistól. Érzelmi alapon hozza döntéseit. A közösségi média a végletekig megosztja az embereket, és a fake news – csakúgy, mint a negatív kampánystratégia – korunk sárkányfogveteményévé vált. Elég csak az idei amerikai elnökválasztásra vagy a járvánnyal kapcsolatos baloldali, ellenzéki kamuhírekre gondolnunk, hogy belássuk, másfajta kampánymodell már nem is található a politika világában.

Finkelstein azt hitte, hogy ő a negatív kampány kiötlője. Pedig vele párhuzamosan megjelentek a baloldali, demokrata kampánytanácsadó cégek, amelyek hamarabb értek el Magyarországra, mint ő. Ők tanították meg, hogy mennyivel egyszerűbb a sárdobálás, a politikai ellenfél lejáratása, a negatív érzelmek felkorbácsolása, mint programot írni, racionális eszközökkel megszólítani a választókat. Talán vannak még, akik emlékeznek a 2002-es „Lop Stop!” kampányra, amikor SZDSZ-es politikusok ilyen feliratú táblákkal demonstráltak a közintézmények előtt. Az egyszerű, lejárató üzenet olyan jól sikerült, hogy még 2020-ban is az összes baloldali ellenzéki párt mindennapi fegyvere a „lopás” szajkózása. Egyszer meg kellene számolni, hogy egy-egy felszólalásukban hányszor mondják ki a bűvös szót.

A magyarországi választási kultúrában 2002-ben jelent meg az addig szokatlan arrogáns, agresszív, intenzív kampány és a mára már a közéletet is átszövő gyűlöletbeszéd. Ron Werber, a szocialisták „gyűlöletkarmestere” a felelős ezért, Werber és az őt felváltó Silberstein és társa két választási ciklussal előzte meg a magyar piacon Finkelsteinéket.

Finkelstein üzlettársa, egy bizonyos George Eli Birnbaum úr nemrég nosztalgiával emlékezett vissza a kampánystratéga Arthur zsenialitására, és egy svájci lapnak sok mindent elárult közös munkáikról. Azt mindenki tudta, hogy a cég konzervatív érzelmű, jobboldali pártoknak dolgozott, ők készítették a republikánusok (Reagan, id. Bush, Trump), de Netanjahu és Orbán Viktor kampányait is. Tőlük származik a Let’s Make America Great Again kampányszlogen vagy a nemzeti ügyek politikájának ígérete Magyarországon. Nem tudom ugyan, hogy ezekben mi volt a negatív kampányelem, bár a nyitott társadalmak liberalizmusa felől nézve a nemzet fogalma eleve vörös posztó.

A Birnbaummal készült beszélgetés azért is érdekes, mert szerinte Finkelstein életműve Magyarországon teljesedett ki. Netanjahu izraeli miniszterelnök ajánlására fogadták el a Fidesz felkérését, előtte alaposan tájékozódtak, mert ők antiszemitákkal sosem dolgoztak volna együtt. Orbánról tudták, hogy konzervatív gondolkodású, és konzekvensen üldözi az antiszemitizmust. Elvállalták a megbízást a népszavazási kampányra és a 2010-es választásokra. Az ország narancs­színben úszott, meglett a kétharmad, sosem látott történelmi felhatalmazás. Maguk sem hitték, milyen gyorsan sikerült a szocialistákat lesöpörni a pályáról, a baloldal úgy felmorzsolódott, hogy nem volt ki ellen harcolni tovább. Finkelsteinék viszont tudták, hogy a szavazóbázis megtartásához új kampányötlet kell.

A kampánystáb Sorosban látta meg a megformálható képet, csak rá kellett mutatni: pénzügyi spekuláns, multimilliárdos disznófejű nagyúr, aki uralni akarja a világot. A gonosz, zsugori pénzváltó európai toposza, ami Amerikában talán nem hordoz antiszemita konnotációt. Birn­baum szerint ugyanis pusztán ideológiai projektről volt szó, megtalálni a nemzet ellenségét, Mr. Liberálist. „Egy percig sem gondoltunk arra, hogy Soros zsidó. És egyébként is, ha valaki zsidó, akkor már támadni sem szabad?” – tette hozzá. (Mielőtt bárki antiszemitizmussal vádolna, az idézett szakasz Birnbaumtól származik.) A magyarországi zsidó közösséget sokkolta, amikor jóval később tudomásukra jutott, hogy az általuk antiszemitának tartott képet két zsidó politikai tanácsadó formálta meg.

Magyarországon Sorost sokan filantrópnak gondolták, gazdag amerikai nagybácsinak, aki nagyvonalúan támogatja hazáját. Nyugaton ellenben már ekkor is spekulánsnak tartották, nem szerették őt, mert beavatkozott a politikába, a pénzügyi és gazdasági folyamatokba, állam nélküli államfőnek képzelte magát, és balliberális eszmékről szónokolt. Úgy gondolta, hogy ő bárkinél jobban átlátja a világ történéseit, és saját (jó) elképzelései szerint irányítani is képes. Már a nyolcvanas évek végétől bejáratos volt állam- és kormányfők hivatalaiba, tanácsokat osztogatott, és ezt magától értetődőnek gondolta. Akkor lepődött meg, amikor a „Szovjetunió megmentésére”, azaz piacgazdasági áttérésére való tervét az angolok nem hallgatták meg. „Kétségbeesetten próbáltam Margaret Thatcherrel találkozni, beszélni vele erről, megnyerni a támogatását. De sosem engedélyezték, hogy a közelébe jussak” – panaszolta később. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a font bedöntése 1992-ben nem Soros sértődöttségéből eredeztethető-e.

Birnbaum büszke, hiszen sikerült megalkotniuk a jobboldali mozgalmak legerősebb ellenségképét, amely szerte a világban eladható lett. Ma Soros György a globalizáció gondolkodásmódjának ikonikus alakja, aki migránsokkal akarja elárasztani és meg akarja gyengíteni a nemzetállamokat. A finkelsteini kép annyira jól sikerült, hogy mára a világ legveszélyesebb emberének tartják Soros Györgyöt, tegyük hozzá, nem minden alap nélkül. Krisztina Koenen még 1994-ben készült interjúkötetében megkérdezte Sorost, miért akarják a hozzá hasonló spekulánsok tönkretenni az Európai Közösséget. „Nem a spekulánsok, hanem a rendszer hibája, ha széthullik az Európai Közösség – válaszolta. – Európa mély identitásválsággal küszködik, nem mutat semmiféle áldozatvállalási készséget a nyitott társadalmak iránt. Most választás előtt áll, hogy a nyitott társadalmak Európája legyen vagy erődítmény? Én természetesen a nyitott társadalom szószólója vagyok, és remélem, Európa ezt az utat választja.”

Nem hinném el, ha nem a saját szememmel látom, hogy ezek a mondatok 1994-ben hangzottak el. Soros hosszú távra tervezett, a Nyílt Társadalom Alapítványok mára körbefonja a világot, civil szervezetei mindenütt jelen vannak, nyilvánvaló módon formálják a politikát és a közéletet. Hívei benépesítik az Európai Parlament tágas üléstermeit is. Sorosnak a nyitott társadalmakról szőtt álma az általa „nemzeti diktatúráknak” nevezett nemzet­államok megsemmisítésén keresztül valósulhatna meg. Szent meggyőződése, hogy az általa elképzelt új világrend a létező világok legjobbika. Óvnám Sorost, ne essen a blaszfémia bűnébe. Bár akinek nincs hite, az a bűnt sem látja.

Rab Irén
(A szerző történész)

Forrás: Magyar Hírlap

Shares
scroll to top