A jól megrendezett, a közösségi hálón közvetített vizsgadarab címe #freeSZFE. Fiatalok a rendezői elképzelés szerint harcolnak.
A hét végén aki tudott, futott. Az Ultrabalatonon több mint tizenötezren álltak rajthoz, a Színművészeti Egyetem szolidaritásfutásán százötvenen. Az Ultrabalaton Magyarország és Közép-Európa legnépszerűbb közösségi sporteseménye, hiszen nemcsak egyéniben, hanem csapatban is lehet indulni rajta. A Balatont megkerülő, 221 kilométeres táv nagy kihívás, az ember szembesül saját korlátaival, akár egyéniben, akár csapatban indul. Az egyéni induló igazi hős, ötszörös maratont fut egyvégtében, húsz-harminc óra alatt, a célban összerogyva. Igazi sportteljesítmény, ami a verseny történetének tizennégy éve alatt mintegy ötszáz embernek sikerült.
A csapatban futók nemcsak magukért, hanem társaikért is küzdenek, váltópontokon váltják egymást, egységben az erő. Amúgy hétköznapi emberek ők, akik szeretik a megterhelő kihívásokat, a megméretést és a mérhető, valós teljesítményeket. Kerül, amibe kerül, mert a résztvevők kemény forintokat perkálnak le, egyéniben 39 ezer, baráti csapatban indulók fejenként 12 900 forintot, céges csapatok ennél valamivel többet. Ne számolgassuk a szervezők bevételét, mert kiadás is van bőven, és az indulók megkapják, amire vágynak: egy futófiesztát, hatalmas közösségi élményt. Amerre vezet a balatoni kerékpárút (mert ilyen is van), biztatják őket, én is kiállok mindig a kapuba, nekem is jut az élményből.
Persze ez a sportesemény nem mérhető egy szolidaritásfutáshoz. Az nagyobb kihívás volt, mert a résztvevők fáklyával a kézben tették meg a távot, ami azt is jelentheti, hogy éjjel-nappal futottak. A fáklya a szabadság lángját jelképezte, az egyetemi autonómiáért lobogott. A szélrózsa minden irányába, öt, kisebb-nagyobb egyetemi városba indult ez a menet, hogy a fővárosi egyetemek mellett Debrecen, Pécs, Szeged, Kaposvár és Eger intézményeibe is eljusson a szabad felsőoktatás lángja. A táv az autonómiáért futáson összesen 1100 kilométer volt, nagyvonalúan számolva minden futóra nyolc kilométer jutott. Nagy feladat lehetett az autonómoknak megszervezni a váltást, a frissítőpontokat, az ellátást, vírustesztet vagy legalábbis egészségügyi nyilatkozatot beszerezni. Nevezési díj nem volt, a költségeket jótékony szponzorok állták. A célba érkezés időpontját egyeztetni kellett, mert ez igazi közösségi futás volt, nem individuális, magamutogató verseny, mint az Ultrabalaton. Győztest sem hirdettek, mert a győztesek – tudjuk jól – az elveszettnek hitt szabadságukért rendületlenül kiálló színinövendékek, pardon, egyetemisták.
A célhelyszíneken mindenütt koncertekkel, performanszokkal és beszédekkel ünnepelték őket, ahogy ez a szakmai profiljuk szerint nekik dukál. Az egyetem másodéves televíziós műsorkészítő osztálya közvetítéssel készült, amit a Magyar Narancs Facebook-oldalán is figyelemmel követhettek az érdeklődők. Látva a bulikról készült képeket, a magukkal vitt tűz bizony nem lobbant nagy lángra, pár száz tüntikéző és véletlenül arra sétáló előtt zajlott a vitathatatlanul látványos műsor. Mégiscsak színészekről, a szórakoztató ipar leendő művészeiről van szó!
Mielőtt négyzetméter-számításokba kezdenénk a résztvevők számát illetően, hadd idézzem a Debrecziner nevű portál hiteles beszámolóját, miszerint az eseményen nagyjából százötvenen jelentek meg, elsősorban fiatalok, de több oktató is fontosnak tartotta a kiállást. A regnáló hatalommal szembeni fellépést a megjelentek (a Debrecziner szerint sokaság) elismerő tapssal honorálták.
Elgondolkodtam azon, vajon a járvány tartotta-e távol az egyetemi polgárokat vagy a hatalom retorziójától való félelem? Hiszen a Debreceni Egyetemen több mint huszonnégyezer diák tanul, az oktatói létszám is négyszerese a Színművészeti teljes hallgatói és oktatói állományának, igazán lehettek volna többen! A látottak alapján Szegeden sem volt különb a helyzet, de lélekben biztos sokan voltak velük és tiszteletre méltó elveikkel.
Dobja rám virtuális köveit minden progresszív gondolkodó, de én bizony az Ultrabalatont és egyáltalán minden kézzel fogható sport- és egyéb teljesítményt többre tartok a kusza, bár ötletes performanszoknál. Ennek a jól megrendezett, a közösségi hálón közvetített vizsgadarab címe #freeSZFE. Fiatalok a rendezői elképzelés szerint harcolnak az önkény ellen, elveszettnek vélt szabadságukért, ezt a közönség általában szereti, és az előadással, mint a filmsorozatok esetében, érzelmileg azonosul. A forgatókönyvírókat csak sejtjük, a főszerepeket rokonszenves fiatalok játsszák, de a tömegjelenetekhez szükséges statiszták a járvány miatt most a határon kívül rekedtek.
Alig vesszük észre, hogy a változatos tiltakozóakciók célja nemcsak a figyelemfelkeltés folyamatos fenntartása, hanem mögöttük egy jól felépített politikai, kormánybuktató szándék húzódik.
Rab Irén
(A szerző történész)
Forrás: Magyar Hírlap