Koronakvóta is lehet még, hogy fertőzött betegeket osztanának szét a tagállamok között.
Az osztrák parlament péntek délután még sebtében elfogadott egy Magyarországot elítélő határozatot. A határozat felhatalmazza az osztrák kormányt, hogy felügyelje, vajon Magyarország a járvány leküzdése után visszavonja-e a szükségállapot idején hozott összes törvényét és rendeletét. Az európai színtéren is oda kell hatni, felügyelje a dolgot az európai alapértékek megőrzésére tekintettel az Európai Bizottság is! Sőt, jó lenne, ha egy jogállamisági mechanizmust vezetnének be, amely szerint az uniós források kiosztását az európai alapelvek betartásához kötnék. A határozatot a Néppárt (ÖVP) és a Zöldek nyújtották be, a szocialisták és az újliberálisok nem támogatták, de csak azért, mert a határozatban foglaltakat nem találták elég keménynek.
Mindez az osztrák rendkívüli állapot bevezetésének tizennyolcadik napján történt. A rendkívüli állapot meghirdetésekor, azon a bizonyos szerencsétlen péntek 13-án nyolcszáz fertőzött beteg volt Ausztriában. A szigorítások, iskolabezárás, home office, kijárási korlátozás, tartományi karanténok ellenére a fertőzöttek száma mostanra tizenkétezer fölé emelkedett. Hétfőtől kötelező a maszk viselése, a kancellár maga is példamutatóan feltette, és gondterhelt arccal bejelentette a külföldre utazás szabadságának korlátozását. „Osztrák érdek, a mi érdekünk, mondta, ha lesz oltóanyag, akkor majd, de addig türelem.” A koronaválság gazdasági válságot indukált, a munkanélküliségi ráta egy hét alatt 12,2 százalékra ugrott, és ebben a csökkentett bért kapók nincsenek benne. Nem akarom bántani a sógorékat, hiszen a kabinet mindent megtesz a járvány kezelésére. Pusztán azért emlegetem ezt fel, mert talán most magukra kellene inkább figyelniük, és nem egy nagyot belerúgni a szomszédba.
Rúgásból volt az elmúlt két hétben elég, tulajdonképpen amióta a magyar kormány beterjesztette a koronavírus-helyzet kezelésére vonatkozó törvényjavaslatát. Senkit nem érdekelt, hogy az Alaptörvény szellemében jártak el, ott a parlamenti meg az alkotmánybírósági kontroll. El sem olvasták, meg sem hallották. A magyar ellenzéknek jók a külföldi testvérpárti kapcsolatai, és jó kommunikációs szakemberei vannak, mindig eltalálják, hogyan lehet egy-egy törvénytervezet ellen hangolni a magyar és az európai közvéleményt. Megtalálták a bűvös szót: „felhatalmazási törvény”, ennek hallatán a demokratikus nyugati világban zsigeri félelmek indulnak be. Ezt még az amúgy igen hézagos ismereteket közvetítő német történelemtanítás is tárgyalja, ha másként nem, a Führer hatalomátvételéről szóló oktatófilmekben. Szóval megvolt a bűvös szó, és varázsütésre minden médiacsatornán és sajtótermékből dőlt az egy kaptafára húzott (azaz egy forrásból származó) tudósítás az orbáni diktatúra veszedelméről.
Egy a kaptafa, mert a norvégtól a svéden át a teljes német nyelvterületi médiáig, amibe csak betekintésem van, ugyanaz a fénykép és hozzá szinte ugyanaz a szöveg állt: „A populista Victor Orbán kihasználja a járványhelyzetet, hogy totális hatalmát kiépítse. Magyarországon felfüggesztették a parlament működését!” – sivította a mikrofonba a soros műsorvezető, rögtön kép hozzá, kék Duna, a gyönyörű Országház, valamint a magyar miniszterelnök ellenséges pózban, ahogy épp építi a diktatúrát. (Ehhez hajnali ötkor kel, hatkor már értekezlet, operatív törzs, akciócsoportok, parlamenti ülés, kormányülés, uniós tárgyalások, repülőtér satöbbi, és talán éjfél körül, sutty, be az ágyba. Járványügyi intézkedések, gazdasági mentőcsomag, válságkezelés, mindez itthonról szított európai ellenszélben. Vért, izzadságot és könnyet ígér, mint Churchill, igaz, őt sem szerették, de hazáját győztesen és aránylag kis veszteséggel hozta ki a második világháborúból.)
A kávé mellé mindennap megkaptam a szükséges dózist. Nekem a vérnyomásom szaladt az egekbe, a németek viszont szörnyülködtek, vége a világnak! Sikerült megint Magyarország ellen hangolni a nyárspolgárokat, és egyúttal elterelni a figyelmüket a saját problémáikról. Hogy nincs elegendő maszk (ezért nem is kell hordani), a kórházi készlet fogyóban, vagy a kínaiak nem hoznak, vagy éppen Trump rabolt le egy szállítmányt. Hogy százezer fölé emelkedett a fertőzöttek száma, de legalább már vannak hivatalos, tesztelésre vonatkozó adatok. Nem számít, „wir schaffen das”, mint a menekültválságot. Naponta százszor elhangzik, hogy az Alaptörvényt nem szabad megsérteni, az emberi méltóság szent, a szabadságjogok sérthetetlenek. Közben korlátozzák a kijárást, a kapcsolattartást, belső határokat zárnak le, a tartományok saját hatáskörben intézkednek, mert a szövetségi rendszerre nem számíthatnak. Schleswig-Holstein visszafordítja a hamburgi kerékpárosokat, nektek ide nincs gyere be! Mecklenburg lezárja határait, hogy oda ne hurcolja be senki a koronavírust! Mintha Veszprém megye körbekerítené magát.
Ursula von der Leyent kérdezték a minap a német újságírók. Mindenképpen egy Orbán-ellenes megnyilatkozást vártak tőle, ő a bizottsági elnök, az európai értékek őre, ítélje el a lopakodó magyar diktatúrát! „Ha szükség lesz rá, cselekedni fogunk” – mosolygott Ursula, és próbált kibújni a rámenős kérdések megválaszolása alól. Eddig a tagországok fele vezetett be korlátozásokat a járvány kitörése óta – mondta –, mindenki a maga módján próbál védekezni. De a vírust csak közösen tudjuk legyőzni, európai szolidaritással!
Az európai politika lopakodó, a járvány sújtotta tagállamok megsegítésére pénzügyi alapokat, segélycsomagot kellene létrehozni. A déliek támogatják, a pragmatikusok meg nem. Ilyen pragmatikus Németország is, a múlt héten színt kellett vallania, de az osztrákokat és a hollandokat tolták előtérbe, mert ők is ellenzik, vigyék el ők a balhét. Helyette még hangosabban az európai értékekről, szolidaritásról, segítségnyújtásról papolnak, ütik a Prügelknabe (bűnbak – a szerk.) Magyarországot, amelyiken, lám, a menekültkvóta is elakadt, annyira érzéketlen az európai alapértékekre.
Ha már a kvótánál tartunk, pedzegették, hogy koronakvóta is lehet még. Már hogy fertőzött betegeket osztanák szét a tagállamok között, és mindenki szabad kapacitása (vagyis felkészültsége és szervezettsége) okán vehetné ki részét az aktuális szolidaritásból. Kicsit meg is ijedtem, hogy megint a luxemburgi bíróságra fognak citálni minket.
Rab Irén
(A szerző történész)
Forrás: Magyar Hírlap