Másodszor szervezett sikeres egyeztetést az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet kutatók, gazdálkodók, molnárok és pékek bevonásával az elfeledett tájfajta ősgabonák elterjesztéséért június 19-én. Hazánk egyetlen, kifejezetten fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó, önálló szervezete a februári első ágazati egyeztetés után ezúttal a felvidéki Biocentrum Biogazdaságba hívta szakmai napra, kóstolóra és szántóföldi bemutatóra az ősi kenyérbúzák termesztésében érdekelteket. Az esemény résztvevői az emberiség első termesztett gabonafajai, a kedvező beltartalmi értékkel rendelkező, és a klímaváltozás szélsőséges hatásaihoz is alkalmazkodó tájfajta ősgabonák újbóli felfedezésének fontosságát hangsúlyozták.
Több mint hetven hazai ágazati szereplő vett részt a peszektergenyei Biocentrum Biogazdaságban megrendezett szakmai napon, ahol a szervező Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) 2015-től zajló kutatásainak részeként újra termelnek a Kárpát-medencében egykor honos tájfajta ősgabonákat – alakort, tönkét, tönkölyt – is.
Vajda József pék, a magyarországi kovászos kenyér iparágának megteremtője, a Pékműhely vezetője a szakmai napon tartott előadásában a búzatermesztésben uralkodó mennyiségi szemlélettel szemben a természetes eljárásokkal elért magas minőség fontosságát hangsúlyozta. “Mai tudásunk szerint a gabonák Közép-Ázsiából származnak, de a Kárpát-medencében is nagyon régóta ismertek. Körülbelül 1946-tól kezdve az őshonos gabonákat teljesen kiirtotta az ipari termelés. Hiszem, hogy a minőségi kenyér mindannyiunk alapjoga. Évek óta azokat a fajtákat keresem, amelyekből a tömegesen termelt búzából készült kenyérnél ízletesebb, magasabb beltartalmi értékű kenyér süthető. Az ősgabonák izgalmas, egyre kedveltebb alternatívák.” – mondta el az igazi kenyér fogalmának helyreállítását célul tűző Kenyérlelke fesztivál alapítója.
“A legnagyobb területen termelt kultúrnövények – így a búza is – egyre védtelenebbek a klímaváltozás szélsőséges hatásaival szemben. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet legfrissebb előrejelzése szerint a búza hozama 2050-re 8, 2100-ra pedig akár 21 százalékkal is csökkenhet hazánkban az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt. Az agrárium egyik aktuális kihívása erre felkészülni, megfelelő megelőző lépéseket tenni. Az elfeledett tájfajták és a gazdálkodókkal együttműködésben indított részvételi nemesítés még kihasználatlan erőforrások hazánkban. Alternatívát jelenthetnek a kedvezőtlen körülmények között termelőknek, miközben egészséges alapanyaggal látják el a pékeket.” – hangsúlyozta Dr. Drexler Dóra kutató, az ÖMKi ügyvezetője.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet több nemzetközi kutatási projektben (Healthy Minor Cereals, Diversifood, Liveseed) is kutatja a tájfajta ősgabonák – más néven pelyvás gabonafajok – újbóli elterjesztésének esélyeit, vizsgálja a termesztésükkel és a felhasználásukkal kapcsolatos tapasztalatokat, valamint az ökológiai nemesítésükben rejlő lehetőségeket. 2015 óta kisparcellás kísérletekben és üzemi szinten, on-farm hálózatban is tesztelik az ősi pelyvás gabonafajokat. Kutatásaik alapján a tájfajta ősgabonák olyan kedvezőtlen adottságú területeken is sikeresen termeszthetők, ahol a modern kenyérbúza nem élne meg. Hozamuk a kenyérbúzához képest alacsonyabb, szemtermésükben a mikroelemek és az élelmi rostok aránya azonban magasabb, és fehérje-struktúrájuk is eltérő. Kenyérsütésre így nem minden ősgabona fajta alkalmas, ugyanakkor némelyik kiváló száraztészta (tönke) vagy keksz alapanyagnak (alakor). Az ÖMKi pozitív eredménnyel tesztelte a pelyvás ősgabonákból készült termékeket (kenyereket, kekszeket) pékek és kóstoltatások alkalmával fogyasztók bevonásával is. “Az ősgabonák az ökogazdálkodók számára fontos piaci lehetőséget, a környezet- és egészségtudatos vásárlók, a gasztronómiai különlegességek iránt érdeklődők számára pedig értékes alternatívát jelentenek az élelmiszer-fogyasztásban” – összegezte a kutatások gyakorlati jelentőségét a felvidéki terepnap szervezője, Dr. Drexler Dóra.
FOTÓK: ÖMKi