Mintha egy hosszútávfutó versenyen lennénk, amikor megkongatják az utolsó kört jelző harangot. Hirtelen mindenki más sebességre kapcsol, hogy majd a célegyenesben győztesként szakítsa át a szalagot. Macron ébredt először, kinézett az Élísée palota ablakán és látta, hogy megint könnygázfüstben az utca, immár sokadik hete, amióta a francia polgárok sárga mellényt öltöttek, hogy az utcán tiltakozzanak ő és politikája ellen.
Több Európát! – kiáltott fel és szenvedélyes hangú levél diktálásába kezdett. Macron alig három éve alapította harmadik utas pártját, az En Marche-t. Azóta „Lendületben a Köztársaság”, a cukisági kampány tetszett is a franciáknak, és választási rendszerüknek köszönhetően Macron 32%-ra megkapta a mandátumok 60%-át. Akkor minden tízedik francia támogatta őt, ma minden bizonnyal még ennél is kevesebben. A beharangozott szakértelem csődöt mondott, a munkanélküliség 10%, a fiatalok körében ennek a duplája. A francia államadósság a GDP 100%-a, messze nem felel meg a konvergencia kritériumoknak. Eljárás mégsem indult ellenük. Az Unióban – tudjuk – kettős mércével mérnek.
Európai Polgárok! Az Európai Unió és az európai értékrend védelmében szólok hozzátok – kiáltotta – ég a ház! Tűz van, tűz! A gyújtogatók a populista nacionalisták, akik „kihasználják az emberek haragját, hamis információkra támaszkodnak, mindent ígérnek, meg annak az ellenkezőjét is.” Macron szívesen lenne tűzoltó, hátha a több Európával sikerülne az otthoni tüzet is eloltania. Ha meg nem, akkor önjelölt vezetőként építené a „Több Európát”. Olyan szép közös európai jövőképet rajzolt fel – szabadság, védelem, haladás, konstruktív dialógus -, hogy abban még a kritikus Orbán sem tudott kivetni valót találni. Pedig kilóg a lóláb, hogy miután a franciák nem hallgatnak már rá, belpolitikai problémáit európai szinten próbálja orvosolni. Macron bízik benne, hogy pártcsaládjával, a liberális és demokratikus pártokat tömörítő ALDE-val sikerül majd „megmenteniük Európa lelkét”. Az ALDE sikeréhez mi magyarok sokat sem nemzeti, sem európai szinten nem tudunk hozzátenni. Nem valószínű, hogy a Magyar Liberális Párt vagy a Momentum akárcsak egy hellyel is gyarapítaná a gyarapodni vágyó európai liberálisok frakcióját. Még akkor sem, ha az Újpest-szurkolók a színazonosság miatt az EP választáson véletlenül a Momentumra húznák be az ikszet.
Alig jelent meg a tagállami médiumokban a macroni levél mind a 22 hivatalos nyelven, már érkezett is a német válasz a CDU új elnökétől. AKK pártelnöki minőségében legitim, de mégsem ő a német kancellár. Miért ő válaszol, amikor az EU-ban ő pillanatnyilag senki, sem mandátuma, sem más felhatalmazása nincsen? Hová bújt megint Merkel? Erősebb Európát! – így AKK, aki németként lényeges kérdésekben másként gondolkodik, mint Macron. Stratégiát kell kidolgozni a nemzeti és európai szempontok intelligens összekapcsolására, a konvergencia támogatására, de Macron álma, egy európai szuperállam, nem a megfelelő megoldás. A jövő Európában épül, írja, (én eddig azt hittem, hogy Győrben) ezért a kutatást, fejlesztést EU innovációs pénzből kell támogatni. Azonban a központosított Unió, az adósság közösségi szintre emelése, a közös szociális rendszer és minimálbér, vagyis mindaz, amivel Macron menteni akarja a menthetőt, AKK szerint tévút. Ne a mi pénzünkön akarjon nyerni, mert ugyan ki fizetné a legtöbb járulékot ebbe az internacionalista rendszerbe? Jó kis populista gondolat ez, máris mindenki a maga zsebét tapogatja, mitől nőne, mitől apadna? A közösségi szociális rendszer nyilvánvalóan a német zsebeket apasztaná.
Persze van közös pont a két nagyhatalom elképzelésében. A biztonság érdekében jó lenne egy Európai Biztonsági Tanács, kellene a külső határok védelme (ebben végre egyetértenek a magyar állásponttal is). Egyáltalán, jó lenne egy kis védelem és biztonság, ha erős Európát akarunk. A legnagyobb európai kihívás ugyanis a migráció és a migránsok integrációja. Utóbbi ugyan csak a németek számára kihívás, a franciák már rég feladták. A németek még hiszik, hogy felvilágosult európai szellemben majd imámokat és iszlám hitoktatókat fognak képezni, akik ezt a tudást továbbadják hittársaiknak. Úgy tűnik, AKK nem annyira rövidlátó, mint Macron, ellát egészen a Duna-medencéig. Kalapját is levenné a közép-kelet-európaiak előtt, mert ő tudja, hogy a közös európai történelem és kultúra nélkülük elképzelhetetlen.
Lenne egy harmadik Európa is, a Nemzetek Európája, amit a hagyományos értékrendhez ragaszkodók képviselnek, de őket úgy söprik le a megmondó emberek a pályáról, ahogy azt a kommunikációs párttréningeken tanulták. Lenint és a magyar miniszterelnököt idézve, hasznos idiótájukat tolják előre, aki megszédült az előtte álló lehetőségektől. Manfred Weber néppárti csúcsjelölt vasárnapi interjújában bejelentette, hogy dűlőre viszi a dolgot a renitens Orbánnal. Budapestre jön, hogy személyesen ellenőrizze három kívánságának teljesülését és megleckéztesse a magyar miniszterelnököt. Ő mondta így: „disziplinieren”. Weber nagy taktikus, láttuk ezt a Sargentini-jelentés megszavazásakor is. A néppárti csúcsjelöltség már megvan, a bizottsági elnöki székhez viszont a többi pártcsalád támogatása is kellene. Ezért most az ő kottájukból játszik, de hirtelen rájött, hogy túltaktikázta a dolgot, hogy ebben a játszmában Orbán is léphet, és Orbánnak sok szimpatizánsa lesz az új Európai Parlamentben.
Mindenesetre Orbánnal kapcsolatban Weber már megértőbb hangot ütött meg a vasárnap esti talk-showban. Talán olvasta az interjúhoz írt számtalan kommentet, amiben nemcsak bizottsági elnöknek találják alkalmatlannak honfitársai, hanem Orbánnal kapcsolatban is rendre utasítják. „Jobban örülnék, ha Orbán regulázná meg az ilyen Weberhez hasonló alakokat. Ő állít Orbánnak feltételeket? Micsoda öngól! Miért kellene Orbánnak bocsánatot kérnie? Mert ő az egyetlen, aki nyíltan beszél és az egyetlen, aki ebben az Unióban cselekszik is?”
„Európa választás előtt – több EU vagy több nemzetállamiság?” – ez volt a politikai vitaműsor címe. Itt Weber mintegy néppárti programbeszédként lelkesülten kifejtette, hogy nem osztja Macron aggodalmát, aki nem látja saját fájától a közös erdőt. Miért beszél válságkezelésről, mikor soha nem látott felvirágzás tanúi vagyunk mi itt, Európában? Soha nem volt ilyen jólét, soha nem érvényesültek ennyire a demokratikus értékek. Az EU jól reagál a jelen kihívásaira, a klímavédelemre, az adatvédelemre. A migráció sem lenne gond, ha a tagállamok nem egoista módon állnának hozzá. Miért nem gondolkodunk pozitívan? – tette fel a kérdést a pozitív gondolkodásra nevelő tréningen jól vizsgázó néppárti csúcsjelölt.
A vitaműsor liberális résztvevői nem osztották Weber optimizmusát, ők bizony válságot látnak mindenütt. A válság oka a megosztottság, mert vannak Európa-ellenes és Európa-párti erők. Ezt magyarul bevándorláspárti és bevándorlás-ellenes erőknek hívjuk. „Jogunk van tudni, mire készül Brüsszel!” németre fordítva azt jelenti, hogy „Juncker és Soros támogatni akarják az Európába irányuló illegális migrációt.” Más nyelven beszélünk, de hogy ennyire? A hölgyek és az urak szemmel láthatóan jól érezték magukat a stúdióban, miután megtalálták a közös ellenséget, aki megosztja Európát. – Meddig tűri meg a Néppárt soraiban a Fideszt? – szegezték Webernek a kérdést. Meddig tűri az Európai Unió saját ellenségét a soraiban, nevezetesen Orbán Viktort, aki fütyül a demokrácia alapszabályaira, a közös európai értékekre? Aki tíz év alatt az EU asszisztálása mellett cinikus mosollyal leépítette a sajtószabadságot, a kultúra és tudomány szabadságát, átalakította az alkotmányt, és illiberális eszméivel megfertőzte a közép-európai országokat? Aki miatt nem lehet a közös migrációs politikát, közös határvédelmet megvalósítani? Ami elég, az elég! – idézték Junckert –, és előhúzták az antiszemita kártyát. Az Unió-ellenes plakátkampánnyal betelt a pohár. „Ezért megyek Budapestre” – mondta Weber, és rögtön érezte, hogy ráadásként a magyarországi antiszemitizmusról is meg kell győződnie a helyszínen. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy a német befektetők érdekeit is képviselnie kell, akik előszeretettel hozzák vállalkozásaikat Magyarországra, mert itt politikai stabilitás, kiszámíthatóság, nekik kedvező adórendszer, ráadásul olcsó, megbízható munkaerő is van. Mit szólnának a német tőkések, ha baloldali nyomásra a magyar miniszterelnököt és országát persona non grata-nak nyilvánítanák az EU-ban?
Weber budapesti látogatása mindenki előtt ismert. Elment a CEU-ba (amit a németek szerint már egészen Bécsig üldöztek); fehér kippát öltve meglátogatta a MAZSIHISZ-t, végezetül sajtótájékoztatót tartott a zsinagóga előtt. (Próbálná ezt tenni például Berlinben, ahol kordonnal és fegyveresekkel van körülvéve a zsinagóga. Közelébe se engednék!) Délben felkereste Orbánt a kolostorában, talán együtt ebédeltek a Gundel-menzán. Sétálgattak a kolostorkertben, lazán, zsebre dugott kézzel, a mellvédnél megálltak. Az azúrkék égen fehér bárányfelhők úsztak, Weber bámulta a napfényben fürdő, gyönyörű várost. Orbán mutatta neki, hol épül a legújabb stadion, a Puskás. Fordított Canossa-járás hangulata volt az egésznek.
Weber este már a ZDF stúdiójában állt, hogy beszámoljon a németeknek Orbán megleckéztetéséről. „Elfogyott a türelmünk – mondta. – Világosan közöltem vele, hogy hagyjon fel ezzel az iránnyal, az antiszemitizmussal, az EU-ellenességgel és a CEU-ra tett nyomásgyakorlással, különben kizárjuk az európai Néppártból.” Nagyon magabiztos volt Weber, és a riporternő is jól alákérdezett, mintegy sugallva az elvárt kemény választ.
Nekem meg folyamatosan Móricz Zsigmond járt az eszemben: ZséVé írta a Rokonokban. Mindenki tudta, mit jelent. Zsebre váglak, megveszlek, azt csinálsz aztán, amit én mondok. Nem a polgármester irányította Zsarátnok városát, nem a főügyész, nem valamelyik testület. Mindenki tudta, hogy a szálakat Kardics bácsi, a városi Takarék vezérigazgatója, azaz a pénz mozgatja.
Rab Irén
Forrás: Magyar Hírlap