Az Isten, aki az erős, a hatalmas, a mindenható kiüresítette magát és emberré lett egy csecsemőben, aki kiszolgáltatott a szüleinek, akinek meg kell tanulnia beszélni, járni, beilleszkedni a közösségbe.
Karácsony Jézus Krisztus földi születésének ünnepnapja. Micsoda gesztus, hogy a Mindenható egy védtelen csecsemőként jött közénk! Mi ennek a jelentősége?
Egy „dicsőséges eljövetel” a hatalomról és az erőről szólt volna, arról, hogy rám erőszakolja magát az Isten. Egy hatalmassággal szemben tehetetlen vagyok és nincs választási lehetőségem. A szeretet nem ilyen. A szeretet fölkínál valamit a másiknak és az már csak „másikon” áll, hogy elfogadja-e azt vagy sem. Szabadon el is lehet utasítani.
Egy gyenge gyerekkel szemben – aki ki van szolgáltatva a szüleinek és a környezetének, aki önmagában magatehetetlen – nincs olyan félelmed, hogy Ő itt most bántani fog téged, vagy valami olyan dolgot nyom le a torkodon, amit te igazából nem akarsz. Ugyanakkor viszont nagyobb kihívás is, hogy egy gyerekben ne csak a gyereket lásd.
Ehhez speciális látás kell vagy valamilyen segítség?
Az evangéliumi történet szerint a pásztorok azért látták meg Jézusban nem csak a gyereket, mert az angyalok megjelentek és elmondták nekik, hogy Ő a Megváltó. E nélkül csak egy szegény családban született gyereket láttak volna egy istállóban. Azok a bölcsek, akik hódolni mentek az akkor már ki tudja hány éves Jézusnak, egy jelet követtek, és meglátták a kisgyerekben a nagy embert. De azért indultak el, mert ezt a jelet látták.
Ugyanígy Máriának és Józsefnek is angyal jelent meg. József számára nagyon nagy kérdés volt, hogy mi tévő legyen, hiszen ő csak azt látta, hogy a jegyese áldott állapotba került, elindult benne egy élet, ami nem tudni kitől van. József megengedhette volna, hogy agyonkövezzék Máriát, de ő inkább elbocsátotta volna, hogy szégyennel bár, de éljen, mert igazán szerette őt. Álmában kapott egy megerősítést, hogy ne féljen attól, hogy Máriát magához vegye, mert a gyermek Istentől van. Ő is így tudott rátekinteni emiatt erre a gyermekre. Kaptak egy külső megerősítést, hogy ezt lássák benne.
Aztán, ahogy Jézus lassan felcseperedett, újabb kérdés lett, hogy ki, mit látott meg benne. A názáretiek mondják is egymás közt a már felnőtt Jézusról, hogy „ismerjük az egész rokonságát, mit akar ez itt?, tudjuk, hogy József fia, ismerjük az unokatestvéreit, itt laknak közöttünk, mit akar ez itt?” Csak egy embert láttak Jézusban. A tanítványok is csak egy embert látnak Benne és nekik is meg kellett hozni a döntést, hogy Vele maradnak e vagy sem. Valószínűleg nem értették eleinte, hogy Jézus miről beszél. Látták a csodákat, de hogy Ő kicsoda igazából, azt nem tudhatták.
Mi kell ahhoz, hogy mi meglássuk az Istent?
Szerintem az, hogy Ő segítsen nekünk abban, hogy meglássuk. Egyedül csak az Ő ajándéka, ha megláthatom Őt.
Neki kell megérintenie minket valamilyen módon?
Igen, azt hiszem. Ez a hit ajándéka. Azt gondolom, hogy a hitben élés egy másképpen látást jelent, mert nem én találom ki magamnak, hogy hiszek. Van az a fajta hit, hogy elhiszem azt, amit mondanak nekem (pl. emiatt hiszek abban, hogy van Isten). Akár egy kisgyereknél, aki elkezd hittanra járni és elhiszi, hogy a tanító néni igazat mond neki. Ha a tanító néni azt mondja, hogy van Isten és szeret bennünket, akkor elhiszi, hogy így van. Ez még nem egy belső bizonyosság, hanem a fejem által irányított elfogadása valaminek. Aztán ez az igazság idővel próbára tevődik. Igaz vagy nem igaz? Amikor viszont az Isten megadja a hitet, az már nem fejben, hanem a szívben van. Ez már egy olyan fajta belső bizonyosság, tapasztalás, hogy én nem is tudom, hogy hitnek kell-e nevezni.
Amikor Isten megadja ezt a belső bizonyosságot, akkor azzal együtt a látásunk is megváltozik. A legklasszikusabb példa erre Pál megtérése. Ő őszintén hitt abban, amikor elkezdi üldözni a keresztényeket, hogy jó, amit csinál, és hogy ezt Istenért, a közösségért, a hite tisztaságáért teszi. Amikor találkozik Jézussal és lehull a szeméről a hályog, akkor meg már rálát az egész addigi életére és másképpen kezd el látni mindent.
Nem lehet tudni, hogy miért pont te hiszel és valaki más miért nem. Szokták mondani, hogy mindenféle akadályt gördítenek a hit útjába. Én nem tudom, hogy hogyan lehet akadályt gördíteni a hit útjába, ha egyszer az Isten igazán megérint. Persze lehetnek olyan élmények vagy tapasztalatok, amik megnehezítik a dolgunkat. Amikor például a gonoszsággal találkozunk, akkor vagy még jobban elmélyül az Istenbe vetett hitünk és megerősödünk vagy eltávolodunk.
Szerinted mi karácsony ünnepének az igazi mélysége?
Az Isten, aki az erős, a hatalmas, a mindenható kiüresítette magát és emberré lett egy csecsemőben, aki kiszolgáltatott a szüleinek, akinek meg kell tanulnia beszélni, járni, beilleszkedni a közösségbe. De itt még nem állt meg. Kiüresítette önmagát és benne van az ostyában, amit elfúj a szél, ami nem tud reagálni, ami egy törékeny semmiség. Az igazi mélysége a kiüresedésnek ez, amikor már reagálni sem tud semmit az Isten. Karácsony igazi mélysége az oltáriszentség. Minden misében ott vagyunk a karácsonyban. Velünk az Isten.
Ahhoz is ez az általad említett hittel látás kell, hogy az Oltáriszentségben megláthassuk az Istent.
Igen. Egy gyerekről, egy emberről még csak el lehet hinni, hogy valami isteni ereje van, de egy ostyával nem igazán tudsz mit kezdeni, főleg, hogy nem látszik rajta semmi különös. Szavak hangoznak el, de ezen kívül nem történik semmi. Nincs angyal, aki álmodban megjelenik, vagy énekli, hogy „dicsőség a magasságban…”, semmi nincs. Ez az abszolút megtestesülés, amikor a minden semmivé lesz. Tényleg csak az marad, hogy a hiteddel nézel rá és azt mondod, hogy ez VAN. Ezt csak a hittel látva láthatod. Ha pedig ez a hittel látásod megvan a templomban, akkor az utcára kimenvén is mindenhol megláthatod az Isten keze nyomát.
A karácsonyi látásban ott van a megajándékozottság. Hogyha ezzel az eucharisztikus tekintettel, a megtestesülés tekintetével látom magam körül a világot, akkor észreveszem, hogy mindent, ami körülöttem van szeretetből kaptam. Lehet nem karácsonyi szemmel is nézni a világot, csupán a tudomány szemével, a fej szemével. Ekkor azt mondom, hogy ennek a madárnak például azért ilyen a tollazata, mert a törzsfejlődés során így volt a legpraktikusabb. Karácsonyi szemmel nézve pedig inkább azt mondom, hogy milyen szép, hogy ezt láthatom. Persze meg lehet magyarázni tudományosan, de az is fontos, hogy rá tudjak csodálkozni a mélységére és a szépségére, hogy örülni tudjak neki, gazdagodjak tőle. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” Szerintem a karácsonyi látás a tisztaszívűségből fakad. Hagyom, hogy megérintsen valami, amitől boldog vagyok.
Mi karácsony jelentősége az életünkben?
Annak a meghirdetése, hogy nem vagyunk egyedül. Az, aki akarta, hogy legyünk, nem hagyott magunkra bennünket. Hétköznapi szinten nagyon sokat hallunk a karácsonyról, mint a szeretet ünnepéről, de szerintem azt is tudatosítani kellene, hogy ez a szeretve levés ünnepe is. Hiába az ajándékok, a wellness pihenés, ha közben nem érzem, hogy szeretve vagyok. Szerintem a kereszténységnek nagyon nagy feladata annak a tudatosítása, hogy szeretve vagyok bármit is csinálok. Van Valaki, akinek úgy vagyok fontos, ahogy vagyok.
Szerencsés Dorka
Az illusztrációk Pesti Ráhel alkotásai.