A Természetvédelmi Világalap (WWF) világszerte október 30-án megjelent Élő bolygó jelentése szerint a következő két év sorsdöntő lesz az emberiség történetében.
A kétévente megjelenő jelentés 2018-as kiadása szerint a Földön élő halak, madarak, emlősök, kétéltűek és hüllők populációi átlagosan 60 százalékkal csökkentek az 1970 és 2014 közötti időszakban. A gerinces fajok populációinak csökkenése Dél- és Közép-Amerikában volt a legerőteljesebb, 89 százalékos. 22 százalékkal lett kisebb az emlősök élőhelye, a tengeri madarak több mint 90 százalékának gyomrában van műanyag.
A természet tiszta vizet, levegőt és termőtalajt nyújt, helyet biztosít a különféle fajoknak, élelmiszerként és gyógyszerként funkcionál. Természetesnek vesszük, hogy jelen van, és folyamatosan ad. Pedig ha nem vigyázunk rá, akkor egyszer csak elfogynak az erőforrásai.
Az Élő bolygó jelentés szerint az élőhelyek eredeti biodiverzitása 1970-ben még 81,6 százalék volt, 2014-ben pedig már csak 78,6 százalék. Ez idő alatt az Amazónia 20 százaléka, globálisan a vizesélőhelyek 35 százaléka eltűnt. 1990 és 2015 között pedig 129 millió hektárnyi erdőnek inthettünk búcsút. Pedig ahogy minden életet, úgy az emberét is ezek bonyolult hálózata tartja fenn.
A természet azonban még így is sokat tesz értünk, melyet az idei Élő bolygó jelentés számszerűsít is: megtudhatjuk például, hogy a természet nyújtotta szolgáltatások értéke évente 125 billió amerikai dollár. Vagy, hogy élelmiszertermelésünk 35 százaléka függ a beporzástól, a világ lakosságának pedig 10-12 százaléka számára nyújt megélhetést a halászat és haltenyésztés. Sőt, a hal 4,3 milliárd ember elengedhetetlen fehérjeforrása.
A bolygó állapotának romló tendenciája nem véletlen: 1800 óta hétszeresére nőtt a népesség – ma már több mint 7,6 milliárdan élünk a Földön -, a világgazdaság pedig a harmincszorosára emelkedett. Földünket elsősorban olyan emberi tevékenységek vagy azok következményei veszélyeztetik, mint az élőhelyek pusztulása, a fajok kizsákmányolása, a túlhasználat, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, valamint az invazív fajok és betegségek. Az emberi tevékenység hatása megkérdőjelezhetetlen. A kérdés azonban felmerül: vissza lehet-e fordítani ezt a tendenciát, és ha igen, akkor hogyan?
Hosszú út áll előttünk, ha javítani akarunk a Föld állapotán, azonban összefogással, tudatossággal, következetességgel és azonnali lépésekkel ez nem lehetetlen!
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján született meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amely amellett, hogy meghatározza az ember és a természet viszonyát, konkrét alapelveket és feladatokat is megfogalmaz. A cél, hogy 2020-ra teljesüljenek az egyezményben foglalt célkitűzések. Például az, hogy a természetes élőhelyek zsugorodásának jelenlegi mértékét 2020-ra megfelezzük, majd lehetőség szerint teljesen megállítsuk azt. A veszélyeztetett fajok további pusztulását is meg kell gátolnunk.
A Fenntartható Fejlődési Célok is kijelölik azt az utat, amelyen járnunk kell ahhoz, hogy a természet integritását megőrizzük.
2020-ban a világ vezetői újabb célokat határoznak majd meg a biológiai sokféleség védelmében. Az addig vezető út lehetőséget ad arra, hogy utoljára észbe kapjunk, és a tetteinket és célkitűzéseinket a megfelelő ambícióval a jó irányba tereljük.
A WWF szerint a mostani lehet az első generáció, amely tisztán látja a természet óriási értékét, és talán az utolsó is, amely még visszafordíthatja a természet pusztulását. A mostantól 2020 végéig tartó időszak kulcsfontosságú az emberiség történetében.
Marco Lambertini, a WWF főigazgatója szerint sorsdöntő átalakulás előtt állunk, hiszen mindenki előtt világos, a természetvédelmi célkitűzések nem csak a tigrisek, pandák, bálnák, hanem az emberiség jövője miatt fontosak. „Itt az ideje tudatosítani magukban, hogy egy mindnyájunk számára egészséges és fenntartható jövő csak egy olyan bolygón lehetséges, amelyen a természet virágzik és, ahol az erdők, óceánok és folyók gazdag biológiai sokféleséggel bírnak” –fogalmazott.
Forrás: WWF Magyarország