Amikor a Fűvészkertiek a Pál utcai grundot el akarták venni az ottani fiúktól, a Gittegylet tagjai a védelem helyett azzal voltak elfoglalva, hogy ki a felelős a kiszáradt gittért, ki nem rágta eleget. Közgyűlést tartottak, miközben az ellenség már a farakások mögött ólálkodott. A kis Nemecsek Ernő, aki termetben és származásban alattuk állt, nem engedelmeskedett az egyleti szabályoknak, neki fontosabb volt a grund védelme, mint a száraz gitt kérdése. Ezért aztán a közgyűlés elhatározta, hogy kizárja őt a Gittegyletből és nevét megszégyenítésül csupa kisbetűvel írják be a kizáró határozatba. A grund és Nemecsek elvesztése után már késő volt a korrekció, bár a gittegylet tagjai még ekkor sem tudtak megegyezni, mert „Kolnay, aki még mindig elnök volt, azt mondta, hogy teketória nélkül kell kitörölni, természetes, hogy Barabás pártot alakított, mely azt vitatta, hogy előbb vissza kell adni a nevének a becsületet.”
Kár, hogy a gittegylet jelentése csak nekünk magyaroknak jelenti a szűk látókörű, önérdekű társaságot, mások azt hihetik, hogy valamilyen civil NGO-val van dolguk, amelyik a gittet menti az ablakokból, hogy rágás után új életet adjon neki. Kár, hogy Molnár Ferenc regénye csak nálunk az alapműveltség része, a többi nációnál fakultatív és esetleges. Ezért tűnhetett a keddi Európa Parlamenti Gittegylet ülése talán csak nekünk valódi gittegyleti közgyűlésnek. A grund van veszélyben, de védelem helyett a kis nemecsek ernőt, így, csupa kisbetűvel leckéztetik, mert nem tartja be az alapszabályokat.
Nem tudom, hányan olvasták végig a Sargentini-jelentést és hányan fogják a Magyar Kormány 108 oldalas válaszát elolvasni? Mert nem is ez az érdekes, hanem az eljárás módja, ahogy Európa polgárainak képviseletében jelen lévő politikusok (?) – a kérdőjel a mondat mindhárom mondatrészére vonatkozik – nyilatkoztak és ahogy elítélték Magyarországot. Az tetszett a legjobban, hogy minket, magyarokat mennyire meg szeretnének védeni önmagunktól, merthogy ők ismerik a mi érdekeinket és kívánságainkat is. Nem számít a demokratikus választások során kifejezett népakarat, hiszen (az ellenzéki pártok jelentései alapján) minden magyar valószínűleg eltévedt, vagy megvezetett bárány. Inkább francia modell szerint kellene választanunk, akkor hátha sikeres lenne egy hazai Macron, önjelölt van rá bőven.
Tetszett az is, hogy tények a felszólalók szájából nem hangzottak el, a jelentés egyes fejezetcímeit idézgették egymás után, nyomatékosan. A tényekhez ismeretekre lenne szükség, azt megszerezni nincs ideje a képviselő uraknak/hölgyeknek, hiszen arra sincs idejük, hogy egy ilyen történelmi ülésen részt vegyenek, vagy végig ott maradjanak. Gondolom, szavazni azért szerdán odamennek, mert az a lényeg, meg a frakciófegyelem (ha van ilyen a szabadságjogok világában) talán oda kényszeríti őket. Tetszett a felszólalók magabiztossága is, ahogy tények, ismeret és tudás nélkül az európai szószékre terpeszkednek, kioktatnak, megleckéztetnek, számon kérnek a gittről, miközben a Grund léte forog kockán.
Egy idő után feltűnt, hogy az egész eljárás egyfajta boszorkányüldözés, és kifejezetten Orbán Viktor miniszterelnök ellen irányul, aki az európai szocialisták frakcióvezetője szerint szimbóluma a legkorruptabb rendszernek, ami az EU-ban valaha létezett. Ráadásul Orbán destruktív, megosztó, egyesek szerint egyenesen undorító. A többség nem is legitimizálja a fellépéseit, felszólalásait. (Ez észrevehető is volt a hozzászólási idő megalázó megkurtításában meg a hézagos üléstermen.) Az EU nem akar lemondani Magyarországról (naná, hogy nem, a nagy profithoz kell a piac, az olcsó és jó munkaerő, a megbízható befektetési hely), küzdeni fognak értünk, akár ellenünkre, amíg keresztény világ a világ. (Na ne!)
A legfájdalmasabb nekem személy szerint Manfred Weber árulása volt. Az Európai Néppárt frakcióvezetője az alkalmat előzetes kampánybeszédre használta fel. Tudvalevő, hogy az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázik jövőre, az ehhez szükséges támogatás a merkeli CDU útján át vezet. Ezért aztán nagyban egyetértett a Sargentini jelentéssel, hozzátéve, hogy a muzulmánoktól való állandó félelem dzsihadistákká nevel minket is. Azaz a Weber vezette néppárt kihátrált a befogadóellenes néppárti erők mögül.
Mert befogadóellenes erő azért van szerte Európában, Nagy-Britanniától Skandinávián át Horvátországig, akik úgy látják, hogy Európa megosztója maga az EU, amely éppen a felbomlás állapotában van. Az az EU, amely a nemzetállamok Európája és a nemzetek szuverenitása helyett egyesült, felülről irányított Európát vizionál magának. A mostani eljárás tartalma, módja a „limitált szuverenitás brezsnyevi doktrinájára emlékeztet, megfosztani egy szuverén államot szuverenitásától.” (Kíváncsi lennék, hányan tudták a jelenlévők közül, miről is beszél Farage.) „Hála Isten, hogy Ön van nekünk, semmi ne térítse Önt le a helyes útról! Ön nagyobb karakter és gerinc, mint az egész EU! Ön Európa reménysége, Ausztria, Olaszország a Visegrádiak Ön mellett állnak.” – hangzott a biztatás. Hát ez az. És hányan fognak még? Mielőtt ez megtörténhetne, el kell hallgattatni Orbánt, be kell szűkíteni a mozgásterét.
Egy éve indultak támadásba a bevándorláspárti erők. A tanult titkos módszerekkel próbálták ellehetetleníteni a V4 országait. Lengyelország felett meglebegtették a hetes cikkelyt, mégis ez a legnagyobb tagállam, szavazati súlya a miniszterek tanácsaiban sokat számít. Csehországban korrupt vádakkal igyekeztek a választás után Babist megbuktatni, Szlovákiában a máig tisztázatlan újságíró gyilkossággal akarták Slotát leváltani. Nálunk kivártak a választásokig, hátha bukik Orbán, de rossz volt a prognózisuk. Akkor erősítettek be a Libe bizottságban és most az EP-ben. Pelikán jutott tegnap eszembe, mikor az árvíz elsodorta a házát az előre megírt tanúvallomásával együtt. Kért belőle még egyet, de Virág elvtárs izgatottságában a már szintén előre elkészült ítéletet adta oda neki.
Ne legyenek illúzióink a szavazást illetően. Főleg ne akkor, ha tudjuk, hogy a magyar ellenzék a Magyarországot érintő kérdésben a miniszterelnökkel szembeni gyűlölete szerint szavaz. Nemcsak a morált minősíti, hanem a kulturáltságot is: jobb családoknál nem teregetik ki a házi szennyest.
Fontos, hogy jól és kellő méltósággal tűrjük mindezt – mondta Orbán a sajtótájékoztatón. Erre a méltóságra most nagy szükség van.
{jcomments on}