Mint ismeretes, az április 8-iki országgyűlési választásokon 2 824 200 szavazó adta voksát a FIDESZ-re, s ezzel biztos kétharmados többséget ért el az új országgyűlésben. Kétségtelenül nagy FIDESZ rajongó — civilben matektanár – ismerősöm, hallva a kormányellenes szombati tüntetésekről, tőle szokatlan indulatossággal hívott föl, hogy ezeknek a tüntetőknek, de legalább is a szervezőknek elment a józan esze… Képzeld el, arról szónokolnak, hogy ők a nép többsége nevében követelik az új választásokat, takarodjon a kormány, és amíg ezt nem teszik meg, ők bizony tüntetnek, de az ennél drasztikusabb lépésektől, akár az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza (anarchista Antifások invitálása Budapestre).
Talán meglepő, de szemben ismerősömmel, én a tüntetők magatartását sok vonatkozásban természetes tartom. S hogy miért? Röviden, mert ez egyenes következménye az ellenzék tehetetlenségének, s az ebből eredő egyre nagyobb frusztrációnak. Minden túlzás nélkül akár azt is mondhatjuk, hogy a tüntetőknek az ellenzékkel nagyobb a bajuk, mint a kormánnyal. S nemcsak azért, mert nem képesek legyőzni a FIDESZT, hanem mert zömében ők is tudják – talán a kormánypártiaknál is jobban –, hogy mennyire színvonaltalan az ő táboruk.
De ha ez így van, miért tüntetnek mégis annyian és folyamatosan? Annyian? Mennyien? Néhány százezren, tízezren, s az mihez viszonyítva sok? A 3 millió vagy annál is jóval jóval több kormánypárti magyar állampolgárhoz viszonyítva biztosan, hogy nem.
Még egy, talán kevésbé evidens tényezőre hívom fel a figyelmet: vannak olyan szavazók, szavazótáborok, akiknek elkötelezettségét — némi túlzással szólva — az ég világon semmi, de semmi nem képes megváltoztatni. Tehát bizonyos fővárosi kerületekben, vidéki városokban, térségekben, a szavazók többsége akár a kormány, illetve az ellenzék politikájától függetlenül is, így vagy amúgy szavaz. S ez nem csak nálunk, de más országokban is így van, különösképpen a nagy múltú demokratikus országokban. Velük szemben különösen nagy a pártok felelőssége.
Végül külön is szeretnék néhány gondolatot megosztani a diáktüntetőkről. Hallhatunk olyan híreket, hogy az iskolákban, különösen a fővárosi egyetemeken és főiskolákon a tanárok nyíltan politizálnak, gyakran szidalmazzák a diákok előtt a kormányt, beleszőve egyéni vélt vagy valós sérelmeiket is. De persze előfordulhat ennek az ellenkezője is.
Tudom, hogy egy tanulónak nagyon nehéz ilyen ügyben a tanárával szembekerülni, mindenesetre belenyugodni sem könnyebb. Portálunk ezért is készséggel fogadná az ilyen témában — is — írt leveleket, s akinek csak tudunk, megpróbálunk segíteni, vigyázva arra, hogy levélírónknak semmiféle bántódása ne essék.
Várjuk tehát a hozzászólásokat!
{jcomments on}