Close

Kampánykultúra

kampanykultura 201803

A választási kampányt volt szerencsém személyesen megtapasztalni 2017-ben. A pártok plakátjai ott csüngtek a plakáthelyeken, élénk színekkel adták tudtul, mit is szeretnének elérni. A nagykoalíció keresztény oldala (CDU-CSU) Mutti mosolygós képe alatt olyan Németországot kívánt, amelyben mindenki szívesen és jól él, a szocialisták (SPD) nyugdíjreformot ígértek. Ez, ha a nyugdíjasok elhiszik, 17 millió szavazatot hozhat a szocikonyhára. KI-ki a maga politikai beállítottsága szerint kampányolt, a balosok (Die Linke) magasabb munkabért, alacsonyabb lakbért, és a fegyverexport leállítását, a kommunisták (DKP) békét, munkát, szolidaritást, a marxisták (MLDP) internacionalista szolidaritást vizionáltak. A zöldek is balosok, ők a migráns-integráció megvalósítását és a természet védelmét követelték, a német kétfarkúak (die Partei) a náciknak kötelezővé tennék a burkaviselést. A liberálisok átgondolt gazdaságpolitikát kínálnának, a jobboldali populistának elkönyvelt AfD biztonságot és védelmet ígért a németeknek. A gyerekszegénység és az időskori szegénység ellen több párt is kampányolt. Ennek a politikai üzeneten túl jelzésértéke volt: ezek szerint a szegénység létező társadalmi probléma a gazdag Németországban.

Egyik párt sem szólított fel arra, hogy őket válasszák, mert ők tudják csak a tutit. A plakátok békésen lengedeztek a szélben, senki nem rongálta, nem tépte le. Az AfD elleni folyamatos támadásokat leszámítva, karaktergyilkolás nem folyt, nem gyűlölködtek, nem acsarkodtak, a németek magukban döntötték el, mit akarnak a jövőben. A választások eredményén ez tükröződött is.

Két kancellárjelölt volt, a két legnagyobb párt adta őket, mert nyilvánvaló, hogy csak ők érhetnek el kormányalakítási megbízáshoz szükséges eredményt, ezért  Merkel és Schulz folytattak egymással miniszterelnöki vitát. https://www.ringmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=40722:duell-vagy-duett&catid=117:kuelfoeld&Itemid=614 A kisebb pártoknak listavezetőjük volt, és bizonyos támogatottság fölött össztüzet zúdíthattak egymásra a közszolgálati tévében.

A magyar ellenzék

Mindez azért jut eszembe, mert nálunk a magukra valamit is adó párszázalékos pártocskáknak saját miniszterelnök-jelöltjük van – hadd ne soroljam név szerint őket -, akik magabiztosan nyilatkoznak, mit tesznek majd, ha megnyerik a választásokat (a bilibe ér a kezük). Egyenként kihívnák Orbán Viktort miniszterelnöki vitára, de ő, amilyen gyáva, nem vállalja, inkább vidékre megy kampányolni, mert ő a suttyók között (nem én mondtam!) érzi csak jól magát. Orbán egyébként is ilyen, megfutamodott a diákok kihívása elől is, pedig kutya kötelessége lenne leülni a jövő nagy politikusi nemzedékével. Ma olvasom, hogy a Momentum II. kerületi képviselőjelöltje, egy Brüsszelben élő Göncz-unoka a nemzetgazdasági miniszterrel szeretne vitatkozni.  Varga kampányfőnöke elhárította az ajánlatot, és a főnök facebook oldalára feltette a levélváltásukat. Sok érdekes dolog derül ki belőle, legfőképpen az a nagyfokú önbizalom, ami a törpe pártocskákat jellemzi. 

01 ri illiberal jpgNem a miniszterelnöki vita ellen vagyok, szeretnék nagyon egy igazit meghallgatni, de amikor az ellenzéki oldalon lévő összes párt együtt nem teszi ki a kormánypárti támogatottságot, és egymás között semmiben nem tudnak megegyezni, vajon kit küldenének a vitára?  Az MSZP-Együtt, pardon Párbeszéd (nem én mondtam, a szocik elnöke is így tudta még, amikor éppen miniszterelnök-jelöltnek kérte fel K.Gerit), vagy a DK, a Jobbik, az LMP miniszterelnök-jelöltjét, esetleg Szigetváry Viktort vagy Fekete-Győrt? Egyenként mindegyikkel, vagy esetleg a Közös Ország Mozgalom főmozgalmára képviselné az ellenzéki közös országot? Netán festéket is vinne magával a vitára, hogy eldobja, ha nem tetszik neki valami?

Nem Orbánra, rájuk nézve lenne blama egy ilyen vita. Mert az ellenzéki alaptétel, ami összefűzi őket, Orbán leváltása. Még a Fidesszel is kiegyeznének, csak Orbán tűnjön el a közéletből! Na, erre nem lehet kormányprogramot építeni. Főleg úgy, hogy külpolitikában Orbán Európa erős emberének számít, és Magyarország gazdaságban nyújtott eredményeit elismeréssel tartják számon a világban. Nem akarom sorolni, mi mindent szeretnének ezek a jelöltek, de egy mindenképpen biztos: vagy nincsenek tisztában a jogállam adta kötelezettségekkel vagy választóikat nézik hülyének. Geri nem ismeri el az alaptörvényt, Fegyőr első dolga a választási törvény módosítása lenne. (Kétharmados törvények) Program ürügyén egyébként is ígérgetések vannak: 13. havi nyugdíj, az egészségügy rendbe tétele, az oktatásügy modernizációja etc. Konkrétan miből? Merthogy nemcsak a szándék kell mindehhez, hanem hozzáértés, pénz és bizony hosszú idő.

A függetlenek

Van itt még a függetlenek csoportja, a Nagy Ismeretlenek. A tesztelési eljárás győztese, a keresztényi értékeknek mindenben megfelelő jobboldali polgármester épp az országot járja, hogy a teszteredményt a gyakorlatba is átültessék.  Azaz az összes ellenzéki párt (anyagi és egyéb, – erkölcsit nem mernék mondani) támogatását a „független” mögé. Mert sötétebb világ van ma Magyarországon, mint a rákosista diktatúrában. Szerencséje Márki-Zaynak, hogy fiatalember, így a Rákosi-, de a Kádár-diktatúráról sem lehet sok fogalma, ott ugyanis pusztán ezért a kijelentéséért már a Terror Házában csücsülne. Egyébként is szokás most az átkos kor felemlegetése analógiaként, lehet is, mert választóik hosszú és rövidtávú amnéziában szenvednek.

A kormánypárt

A kormánypárt programja ennyi: visszük tovább, amit elkezdtünk. Hogy mit értek el eddig, azt nem reklámozzák, talán mert jó bornak nem kell cégér, vagy mert a propagandaminisztérium összes pénzét a migráció ellenes kampányra fordítja. Közös ellenségkép kialakítása a fontos, hol az EU, hol Soros, újabban az ENSZ akarja Magyarország szuverenitását korlátozni a migránsok ránk erőltetésével. Török Gábor szerint ez jó kampány, egyetlen dologra fókuszál, növeli az állampolgárok veszélyérzetét, hogy aztán egyetlen megmentőjüket Orbán Viktorban lássák. Szerintem viszont kontraproduktív, mint az volt a népszavazási kampánykor is.

Párhuzamos gyűlölet

Minden csatornán, minden politikai fórumon a magyar párhuzamos társadalom párhuzamos gyűlölete csorog, és lepi el a fogékony emberi agyakat. Ebben az országban mindenki explicit hazudik, lop, megrabol és főleg korrupt. Árnyalatok nem léteznek, pedig az ítélethirdetésig az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Egymást érik a karaktergyilkossági kísérletek (miért nem bünteti a törvény?). Nem az a lényeg, hogy a vád igaz legyen, hanem hogy sokszor hangozzék el, sulykolódjék, és átmossa az arra fogékonyak agyát. Rettegve nézek elébe, mit hozhat még a választásig hátralevő két hét.

Az athéni demokrácia

Sokszor eszembe jut az athéni demokrácia. A rabszolgák dolgoztak, az athéni polgárok meg az agórán töltötték az időt. Szavazatuk volt, a demagógok meg azon fáradoztak, hogyan befolyásolják őket. Athén gazdasági és politikai felemelkedését Periklésznek köszönhette. Periklész igen népszerű (populista) politikus volt, ezért irigyei is sokan voltak. Demagóg vádakkal, a közpénz hűtlen kezelésével, tékozlással illették, barátját, az Akropoliszt újjáépítő Pheidiaszt sikkasztással, és kedvesét is személyes és bírósági támadások sorozata érte. Belső ellenségeinek sikerült megfosztaniuk hadvezéri rangjától (azaz politikai vezető szerepétől), és még büntetést is kiszabtak rá hűtlen kezelés miatt.

Demagógia a virtuális térben

A demagógok ma is nagy hatékonysággal működnek. A közösségi színtér virtuális, hisz sokan vagyunk, nem férnénk el az agórán. A virtuális tér viszont generálja a demagógok keltette lejárató és gyűlöletkeltő posztokon a gyűlölködő megnyilvánulásokat. Néha az az érzésem, hogy az indulatok valóságos térben vérfürdőbe torkollnának. És nem jó látni, mennyi ember van megvezetve, hagyja magát értéktelen érdekek mentén befolyásolni, és mennyien veszítik el a – talán sosem volt – önálló, józan és tisztesség gondolkodásukat.

Rab Irén történész, közíró

Fotók: Illiberal memes,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top