Az ENSZ migrációról szóló tanácskozásáról és a formálódó paktumról a hírszerző szemével.
A migrációs anyag előkészítéséről tavaly szeptemberben egyhangúlag döntött a világszervezet közgyűlése. Egyértelmű, hogy a tömeges népvándorlás az egyik legfontosabb és legtöbb vitát kiváltó aktuális téma a világban. A globális migrációs kihívás számarányát és intenzitását tekintve is évtizedek óta folyamatosan növekszik, nem véletlenül szerepel a titkosszolgálatok hírigényében. Kiemelten érvényes ez az úgynevezett migrációs célpontokra, elsősorban Ausztráliára, az Egyesült Államokra és az Európai Unióra. Csakhogy míg az előző két állam az utóbbi időben meglehetősen gyakorlatias és észszerű válaszokat ad a globális menekültügyi és migrációs kihívásokra, addig az Európai Unióról ennek éppen az ellenkezője mondható el. Hogy ezt saját akaratából vagy külső nyomásra teszi, jelen esetben nem vizsgálandó kérdés, globális kontextusban ugyanis, ha a bevándorlási célpontok közül kettő szigorít, egy pedig éppen liberalizálni készül, jövőjük különösebb titkosszolgálati előképzettség nélkül megjósolható.
Márpedig ma ez a helyzet. Az ausztrál modell bemutatása e helyütt talán szükségtelen, a már előbb említett pragmatizmus, a tudatosság és szabályozottság jellemzi. A szigorú bevándorlási rezsim nemcsak a védelem garanciája, hanem egyben elégséges és egyértelmű üzenet a szigetországba csónakokkal induló tömegek számára is. De nehéz nem egyértelmű politikai üzenetként olvasni a tényt, hogy az Egyesült Államok – amely állam gyakorlatilag létrejötte óta bevándorlási célpontnak számít – már az előkészítés során távozott az ENSZ tárgyalóasztalától, szuverenitására hivatkozva. Szintén figyelemre méltó körülmény, hogy ezzel egyidejűleg az amerikai bevándorlási hivatal nyilvánosságra hozta új alapokmányát, amelyből törölték azt a passzust, miszerint az USA a bevándorlók országa.
Mert mit is jelentene az ENSZ-tervezet elfogadása az öreg kontinens szempontjából? Korlátlan lehetőséget és egyben nemzetközi garanciát arra, hogy az Európába érkezők akadálytalanul léphessenek a keresztény identitású, római joggal védett görög kultúrára épülő demokráciák eltörlésének útjára. A nemzetközi szervezet szószólói és megbízottai arra hívnak fel, hogy adjunk szabad utat a főként muszlim hátterű közel-keleti és afrikai népeknek, hogy elfoglalhassák Európa földjét, hiszen integrálódni – amely lehetőség lenne számukra is – látható módon egyáltalán nem akarnak. Ma még fegyverek nélkül, a létezésükkel és egyre nagyobb létszámukkal hódítanak. Megjegyzésre érdemes, hogy a törvényeket és szokásainkat tagadó bevándorló tömeg jelenléte és többségük viselkedése a mindennapjainkra vetülő igazi terror a konkrét fegyveres merényletek árnyékában. Mert új területek megszerzése sohasem ment erőszak és konfliktus nélkül.
Így van és így lesz az Európát ért invázió esetében is. Abban a pillanatban, hogy a muszlim világot képviselő bevándorlók egy adott befogadó közösségen belül elérik a kritikus létszámot, azonnal kirobbannak a konfliktusok. Erre a skandináv országokban zajló jelenkori események szemléletes például szolgálnak. Ahogy a svéd elővárosokban előkerültek a kések, botok és – ne tévedjünk – felkészülnek a dzsihadista harcosok, úgy Európa bármely más pontján is előkerülhetnek. Először csak szavakban, később fegyverrel a kezükben fogják üldözni a tőlük különbözőt, a „másságot”, legyen szó más vallásúakról, keresztényekről, zsidókról, a ma még oly lelkes feministákról vagy akár a szexuális kisebbségek tagjairól. Bárkiről, aki nem az iszlámban hisz és nem a saría törvénye szerint él.
Már most is itt vannak tízezerszám a szalafista mozgalom hívei, a mindenre elszánt öngyilkos és „csak” mások legyilkolására kész muszlim katonák. A dzsihadisták által elkövetett merényleteket monitorozó és a globális terrorizmusról szóló jelentéseket rendszeresen publikáló spanyol székhelyű szervezet, az OIET szerint 2017-ben csaknem 1500 dzsihadista által elkövetett merénylet volt szerte a világban.Tálibok Afganisztánban, Boko Haram Afrikában, ISIS-merénylők Irakban és Szíriában, valamint a számunkra legfontosabb, Európa földjén hajtottak végre támadásokat, amelyekben több mint 13 ezer ember halt meg. A merényletek fele civil, 35 százaléka rendőri és katonai célpontokra irányult. A támadások 11 százalékát keresztény és zsidó vallási centrumok ellen tervezték.
Semmilyen kétség nem lehet tehát, hogy amennyiben az ENSZ úgy rendelkezik, hogy a bevándorlásnak szabad utat kell adni és határainkon meg kell szüntetni az ellenőrzést, mérhetetlen tömegben érkeznek majd dzsihadista harcosok, egyetlen cél által vezérelve.
Az igazi probléma nem az, hogy az ENSZ-ben többségében vannak azon országok, amelyek szívesen vennék, ha a belső, főként gazdasági és demográfiai gondjaikat úgy tudnák orvosolni, ha a saját népüket kitelepítenék. Az EU szempontjából döbbenetesebb tény, hogy 500 millió európai között túl sokan vannak a kollaboránsok, akik vagy egyéni haszonszerzés, vagyis a jól jövedelmező migrációs ipar okán, vagy meggyőződésből, vagy egyszerűen csak mások által félrevezetve támogatják az ellenőrizetlen, nagy tömegű bevándorlást, azaz Európa megszállását. Ép ésszel szinte felfoghatatlan, hogy a sok millió zsidó és keresztény európai polgár nem látja, de még csak nem is sejti a jövőjét fenyegető veszélyt.
A politikai show a migrációs kihívásra adandó válaszok megfogalmazása helyett valójában azt célozza, hogy a már Európában gyakorlattá tett „nyitott határok” politikáját utólag szentesítse, mint az egyetlen helyes irányt eme globális kihívásra.
Miközben lázas igyekezet folyik, hogy az abszurdot tegyék életképessé, arra semmilyen javaslat nem készül, hogy a népvándorlást kiváltó okokat kellene megszüntetni. Például Szíriában és máshol is a nagyhatalmak érdekeit szolgáló háborúkat be kellene fejezni. Ez lenne méltó egy ENSZ-határozathoz.
Földi László, titkosszolgálati szakértő
Az eredeti iírás a Magyar Időkben jelent meg: https://magyaridok.hu/velemeny/meg-egyszer-az-ensz-rol-2848428/