Vajon hogyan lehet, a Budapesten a héten lezajlott világpolitikai eseményt dugóügyi, közlekedési problémává lealacsonyítani. Amikor már ennek füstje elszállt, akkor miképpen lehet arról értekezni a legolvasottabb liberális lapokban, hírportálokban, hogy Orbán már megint kommunista diktátorokkal tárgyal. Vagy, hogyan lehet egy jelentős infrastrukturális beruházást fölöslegessé nyilvánítani, stb., stb,.
Végül, miképpen lehet pitti ügyekről beszélni, a lényeget pedig elhallgatni? Hát most ismét megtapasztalhattuk, hogy lehet, sőt, kötelező házifeladata ez a liberális, ellenzéki médiának!
Nézzük a tényeket: hétfőtől szerdáig diplomáciai csúcstalálkozó, jelesül Kína-Kelet-Középeurópai diplomáciai csúcs helyszíne volt a főváros, megspékelve gazdasági kereskedelmi fórummal. A 16 ország +1 néven is futó eseményre a 16 állam (a visegrádi négyek, a 3 balti állam, a balkáni EU tagok, rajtuk kívül Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegro, Macedonia és Szerbia vezetői is eljöttek. Tehát a kínai kormányfő mellett 15 ország miniszterelnöke jött el Budapestre, köztük 11 EU tag. Ez bizony már világpolitikai esemény, a magyar diplomácia fényes sikere. A magyar EU elnökség óta ehhez hasonló jelentőségű eseményre hazánkban nem került sor.
De nézzük, hogyan számoltak be erről vezető lapok, portálok?
A HVG megcsúfolva korábbi múltját: „ A kínai miniszterelnök jobban járt: Orbán hajlongás helyett vacsorázni vitte az Alabárdosba, desszertnek pedig lezáratta számára a kétmilliós főváros összes, közlekedési szempontból valamit is számító főútvonalát, csomópontját, úgyhogy a budapestiek körében valószínűleg kell majd költeni egy plakátkampányra, hogy megkedveljék a keleti nyitást.” Könyörgöm, hát hova vitte volna Orbán a kínai miniszterelnököt ebédre, a pályaudvari restibe? Az megfelelt volna? Vagy mit gondol a HVG cikk írója, vajon van olyan nagyváros a világon, amelynek közlekedése ne bénulna le 16 miniszterelnöki delegáció fogadása 3 napos vendéglátása miatt, ráadásul, amelyek közül az egyiket a kínai kormányfő vezeti? Csak emlékeztetőül, számos futóverseny és biciklis dzsembori, tüntetések (pl.Oktogon) hasonlóképpen leblokkolja a közlekedést, de ez ellen nem olvastam tiltakozást.
A Ringmagazin részletesen beszámolt a keleti nyitás gazdasági, pénzügyi, politikai jelentőségéről, erről most nem szólunk.
Ami a politikát illeti, az ellenzék egyik miniszterelnök jelöltje, Szél Bernadett annyit értett meg a 16+1-ből, hogy a Parlament hétfői ülésen tibeti zászlóval a nyakában szólalt fel, beszédét pedig „Free Tibet” kiálltással fejezte be! Persze az őt nem zavarta, hogy a világ gazdasági hatalmainak első számú vezetőinek, a megválasztásuk után első dolguk Pekingbe rohanni, (lásd Trump) hogy gazdasági érdekeiket érvényesíteni tudják. E nagynevű demokráciák vezetői fura módon ilyenkor nem visznek a nyakukban táblát” Free Tibet” felirattal.
Zárójelben jegyzem meg, hogy Szaud-Arábiával kapcsolatban is megfeledkeznek a demokrácia alapelveinek hangoztatásáról. (Blikk: A nyílt utcán fejezik le a nőket Szaúd-Arábiában – videó. Úgy tünik, hogy a politikai, gazdasági érdekek felülírják a demokrácia elveit a nyugati világban.
De nézzük az Index.hu-t, a legolvasottabb hírportált. Hát, ők is nagy felfedezést tettek: „Magyarország lesz Kína kapuja, csak Kína nem tud róla” alcímmel sikerült a budapesti csúcsot ledegradálni. Az persze a cikkíró eszébe sem jutott, hogy miért pont a magyar fővárosban rendezték ezt meg, s miért nem Varsóban, vagy akárhol másutt a régióban? De egyáltalán, ha nem tud erről a kapuról a nagyhatalom, akkor mit keresett Budapesten a kínai miniszterelnök?
Ja, hogy ez netán a magyar diplomácia és Orbán sikere? Hát persze, ezt kell a végletekig lehazudni!
De ennek nincs vége- Index: „Az utóbbi időben Kína relatíve kevesebb pénzt hoz Kelet- és Közép-Európába, és térségünkön belül is egyre kevesebb pénz jut Magyarországra.” Kérdés, hogy mit értünk relatívon? Ugye Kína magasan a legnagyobb európai kereskedelmi partnere Németország. Az a Németország, amelynek a sajtója leginkább támad minket azért, mert mi is szeretnénk egy szeletet a kínai piacból! Ami pedig hazánkat illeti, ez nettó hazugság. Tessék meghallgatni miniszterelnökünk ezzel kapcsolatos beszédét.
No, de még egy vicces állítás az Indexből:” Pekinget nem csupán a felebaráti szeretet hajtja”.
Ha a kedves olvasó megengedi, ezt nem is kommentálnám.
A manipulációnak sokféle fajtája létezik. Ilyen közülük a tények letagadása, kiforgatása, hamis fényben való beállítása és – ez is bevált módszer- a tények elhallgatása. Nos, ennek iskolapéldáját tapasztalhattuk meg a héten. Mind erről csak azt mondhatjuk, ez a média szégyene!
Egerszegi Csaba