„Halgassuk” végig a legújabb magyar filmet, a Budapest Noir-t. Két héttel a magyarországi bemutatója után ugyanis Los Angelesben nyert. A Gárdos Éva rendezte alkotás zenéje hozta el a legjobb külföldi zene díját. A magyar filmgyártás történetében különleges ünnep ez, hiszen jelenleg a világ legjobb nem-amerikai filmzenéje Pacsay Attila szerzeménye. Nagy szakmai elismerés egy régóta alkotó magyar filmzeneszerzőnek. Különös hangulatú a film – az úgynevezett noir, sötét stílus – nagysikerű volt a regény, amelyből készült. Most pedig a nézők előtt a mozikban, kritikusok előtt a fesztiválokon, a Budapest Noir. A filmet a Nemzeti Filmalap támogatta. Pacsay Attila filmzeneszerző vallomása filmekről, zenékről, filmzenékről, a különleges szimbiózisról, ami magával kell, hogy ragadja a nézőt.
– Van, amikor a csend is zene egy filmben – vallja Pacsay Attila, a díjazott zeneszerző. – Ha valahol nincs zene a filmben, annak is van jelentése. Ha pedig hirtelen szakad meg, és csak az atmoszféra hangjai maradnak, annak óriási hatása lehet.
A film egy mágia. Mozgóképek, amelyek történeteket mesélnek el, és megragadják a kivülállót is – véli. Szenvedéllyel és szeretettel beszél munkájáról, dallamairól, csendből születő kompozicióiról. Pacsay Attila 1995-ben végzett a Budapesti Zeneakadémián. Négy nagyjátékfilm, számos rövidfilm, televiuziós és színházi produkció fűződik a nevéhez. 2001 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakának művésztanára.
– Kiskoromtól fogva zeneszerző akartam lenni, de amikor a zeneakadémiai évek során tudatosult bennem, miről szól valójában egy kortárs komponista élete, majdnem meggondoltam magamat – ismerte el egy interjúban. – Azt a fajta hagyományos harmónia- és dallamfelfogást, ami engem érdekelt, a 90-es évek elején semmire sem tartották, a szakmai közízlés által elfogadott „új zene” pedig számomra nem volt szimpatikus. Nem viccelek: megtörtént, hogy egy zeneszerző fogta magát, húzott öt vonalat egy akvárium falára, és ha egy hal érintett egy vonalat, az egy hangjegyet jelentett és végül egy zenész lejátszotta. Ez volt a Mű. Én ezt mindig is tévútnak gondoltam… Abba akartam hagyni a komponálást, de szerencsére a tanáraim között voltak, akik hasonlóképpen gondolkodtak a zenéről, kiváltképp mesterem, Petrovics Emil. Nyitottan, liberálisan állt a stiláris kérdésekhez. A Zeneakadémia építő jellegű légköre miatt tehát elvégeztem a zeneszerzés szakot, majd rövid idő múlva egy barátom barátja felkért egy munkára. Ő volt M. Tóth Géza. Eleinte csak tévéspotokat, főcímzenéket csináltunk, majd pár évvel később jött a Maestro Című animációs film.
A Mastro – az első csupa-zene 3D kisfilm. Azonnal Oscar díj jelölést kapott (Videa-video)
A zeneszerzésnek két fő része van – vallja Pacsay Attila. – Amit általában az emberek zeneszerzésnek hisznek, az csak az első rész, a témák kitalálása és meghangszerelése. Ez főként ihlet kérdése, és az ihletről nem tudni, mikor jön. Pilinszky mondta, hogy az alkotás olyan, mint a vadászat. Ki kell ülni, mert nem tudod, mikor jön a vad, de ha jön, akkor ott kell ülni, a filmzeneszerzőnek például a gép előtt vagy a kottapapírnál. Én a legtöbb témát kutyasétáltatás közben találom ki…A komponálás másik, nagyobb része az ötletek csiszolgatása és kidolgozása. Mindig a megvalósításon múlik, mi lesz az ötletből. Sok munkával jár létrehozni variációkat, de ez inkább ülős munka, és én sokakkal együtt a bíbelődésben hiszek.
A filmzenék esetében itthon sajnos sokszor nem fordítanak rá elég energiát, hogy megfelelő módon játsszák fel – hangsúlyozza a film és a zene egy fontos kapcsolatát. – Nincs gyakorlata annak, hogy kifizessenek pár százezer forintot egy világhírű művészre, pedig egy film költségvetésében ez elenyésző tétel lenne. Magyarország a klasszikus zenében még mindig nagyhatalom, hemzsegnek a jobbnál jobb zenészek… Amikor a Schindler listája hegedűszólóit Itzhak Perlman, az akkori első számú hegedűművész játszotta, azt még a plakáton is külön feltüntették. Ezzel pedig olyan hozzáértő közönséget tudnak megszólítani, akik a film jó hírét is nagyobb hatásfokkal terjesztheti.
Nincs kedvenc filmzeneszerzőm, nekem kedvenc filmzenéim vannak – vallja. Leginkább akusztikus hangszerekkel dolgozik, a szimfonikus zenekarig sokféle formációra komponál. Szívesen építi be zenéibe a környezet zajait, zörejeit ezzel is egy sajátos hangzásvilágot létrehozva.
Hallgasunk Pacsay Attilát: itt
Felhasznált források: filmtett.ro, Wikipedia, Magyar Nemzeti Filmalap, MTI