Rohamrendőrök embereket vernek, gumilövedékkel terrorizálnak. Időst, fiatalt, bárkit, aki szavazni akar. Nem Észak-Koreában, nem Kínában vagy Oroszországban, még csak nem is a mi hihetetlenül diktatórikus Budapestünkön vagyunk. Spanyolországban, Barcelonában, a demokratikus Európai Unióban. Amely hallgat, mert kínos kimondania, hogy már van, ahol csak a gumibot maradt az emberek ellen.
„A népszavazás szervezése a demokrácia szégyene” – jelentette be tegnap este Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök, aki azt is közölte, hogy Katalóniában tegnap nem is volt semmilyen népszavazás.
Senor Rajoy egy nagyszerű európai demokrata, így csak igaza lehet. Az a majd ezer ember, akit a spanyol roham-droidok szétvertek, azok az idős asszonyok, akiket lábuknál fogva rángattak ki a szavazófülkékből, azok a lányok, akiket hajuknál fogva vonszoltak el a választási urnáktól – nos, ők nyilván valamilyen píszí közlekedési balesetben szenvedtek sérülést.
Az a több millió ember, aki spanyol, katalán, no meg emberi és demokratikus jogainak hangot akart adni – nos, ők utcán randalírozó huligánfélék. Az ő „polgári engedetlenségük” gumibotot ér, a pesti arénázók meg puszi-simit kapnak Brüsszelből.
Évtizedek óta foglalkozom külpolitikával, de nem merem megítélni azt, hogy Katalóniának jobb, avagy rosszabb, ha kiválik Spanyolországból. Ők, akik ott élnek – nos, ők tudják ezt jobban. Az én véleményem ebben mit számít?Budapestről én milyen alapon beszéljek bele? Miért álljak ilyen vagy olyan oldalra?
A vasárnapi katalán népszavazás azonban sok mindent megváltoztatott. Mert bármit mond az unió által migráns-ügyben körülrajongott Rajoy miniszterelnök, a katalánok többsége tegnap elment (volna) szavazni. Elment volna az is, aki nem ért egyet a függetlenséggel, de azt nem tudja elfogadni, hogy erről véleményt se nyilváníthasson.
A tegnapi katalán népszavazás tökéletesen megmutatta, hogy az európai mainstream mit ért a demokrácia alatt: Legyen minden úgy, ahogy ők akarják! Ha ez a többségi vélemény, igen dicséretes! Ha nem, akkor a kisebbség álláspontjának tiszteletben tartása miatt legyen az, amit ők akarnak!
Az ő gondolatmenetükben a népakarat, a sajtószabadság és az emberi jogok addig értékek, amíg azok nekik kellemesek. Nekik hajtanak hasznot! Ha a katalán, baszk, skót – vagy bárki – másképpen gondolkozik, akkor az szeparatista, fasiszta, sőt homofób hajlamokkal is rendelkezik. Mert csak így lehet, hiszen ellentmond nekik!
Mondhatnánk, hogy messze vannak, mi közünk hozz? Ha tegnapig csak sejtettük, vasárnap óta tudjuk: holnaptól bármelyikünk lehet katalán! A nagyon demokratikus Európai Unió, amely együttérző sírógörcsöt kap attól, ha egy magyar rendőr ránéz egy határt ostromló migránsra, tapsol a „baráti kormány” rohamosztagosainak gazságát látva.
Tetszik emlékezni arra, amikor Gyurcsány pribékei gumilövedékkel vadásztak? Brüsszel akkor is kussolt. Most Spanyolországgal kapcsolatban ugyanez van. Csak a nagyságrend, a tét nagyobb.
A „demokraták” immár eljutottak odáig, hogy nem elég az agymosás, a Gulyás Marcikák és Pumped Gabók valóság show-ja. Nem elég a Soros kirendeltségek által kinevelt pedigré-értelmiség mindenható verbál-önkielégítése – történetünk abszurdja, hogy az említett milliárdos Spanyolországban ide- és oda is adott pénzt, csak balhé legyen. De az eredmény, a várt haszon lassan jön: Ezek a rohadt, prosztó európaiak még mindig gondolkoznak…
S akkor már csak a gumibot marad!
Vagy a lakosság lecserélése, idomíthatóbbakra. Ha néha robbantgatnak is, hát még mindig jobban elviselhető járulékos költség, mint a demokrácia tényleges gyakorlása.
Tegnaptól Európa-szerte sokunk lélekben katalán lett. Még talán a Real-drukkerek is.
Hajrá, Katalónia!
pestisracok.hu