A Velencei-tónál immár negyedik generáció élvezi a családi nyaralót, amelyet valaha nagybácsik, unokatestvérek hada villongó horgászcsaták kíséretében használt. Ma csendesebb benne az élet, de bizonyosnak tűnik, hogy a külföldön élő dédunokák is rajongói a helynek.
Amikor a család eldöntötte az agárdi nyaraló felújítását, fő szempont a ház maibbá és komfortosabbá tétele volt. A régi tárgyaktól meg kellett válni, nem volt más választás, mint a házat teljesen kiüríteni. A megszolgált szocreál bútorok, tárgyi emlékek, konyhai vasedények egy része az újrahasznosítás jegyében menedéket talált a szomszédoknál, más részük a padláson kötött ki. Utóbbiak azután sohasem kerültek már vissza, hiszen a felújítás során világossá vált, hogy a megújult enteriőrbe nehéz lenne ízléssel beilleszteni őket. A festményeknek, gobleineknek, grafikáknak és a nagymama hőn szeretett » torontáli szőnyegeinek azért megkegyelmeztek, hogy visszahozzanak valamicskét a régi atmoszférából. A majd egy évig húzódó felújítási munkálatok során a régi palatető helyére cserép került, olajkályha helyett központi fűtést vezettek be, hogy minden évszakban használható legyen a nyaraló, az összes nyílászárót nagyobbra cserélték, az elektromos hálózatot megújították.
Bővebben az A Mi Otthonunk nyári duplaszámában. Keresse az újságárusoknál!
