Close

Felesé-G-em könyve részlet 6.

Már összetartozunk. Végérvényesen és természetesen. Huszonhárom éves vagyok, G. 21. Elindulunk? Harmadéves egyetemisták, indulnánk az útra. G. megszabadul az orosz nyelvtől. Muzeológiára tér át. Álmaink, az álmaink. G.-vel akarok élni. Jó ez így? G. lesz az életem. Mindent átadok érte. Szinte Fauszti alkut kötök. Átadom a kalandot, a vadságot, a nagy célokat. Átadom az írást is, nem mintha kérné, de „rendes életre” vállalkozunk. Összeházasodunk, gyermekeket hozunk a világra és neveljük őket. Átadom a barátságot, a politikát. Cserébe családot, szeretetet kapok. „Rendes ember” leszek. Oda a „rendetlen” élet, Ady Endre, Gorcsev Iván és Napóleon elillan. Majd beszélek, írok róluk. Történelem: ez lesz a hivatásom. Írni a nagy kalandokról és nem átélni őket. Ez sokkal kényelmesebb. Csak vigyázni kell. Végtére is diktatúrában élünk, 1983-at írunk. Feláldoztam hát sok mindent, de soha egyetlen percre sem bántam meg. Talán majd a végelszámolásnál lehetnek kellemetlen perceim. „Hogy sáfárkodtál a tehetségeddel, amit kaptál? Mire ment el az idő? Megtetted? Vagy legalább megírtad?”

Szerencsés Károly

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top