Vacsora az Angelikában. Mindenki meghívva. Csodálatos ételköltemények. Margitka, Annuska – két nagyszerű ember – akkor is kitett magáért. Hogy milyen volt, nem nagyon emlékszem. Próbáltam poharazgatni. Más is… Apám rosszul lett. Távoztak. Ferenc jókívánsága:
– Csak haraggal soha ne aludjatok el.
Tényleg jó kívánság. Eddig betartottam. Komolyan vettem. Mi lehetett ott még. Volt menyasszonytánc is. Egyre hangosabb lett a zene. Szédültem. Kisétáltam a Duna- partra. Alig járt akkor autó erre. A Parlament fényei, csipkéi tükröződtek a vízen. Nem tudtam akkor még, hogy szemben valaha Andrássy Gyula lovas szobra állt. Köszöntem Attilának. A Batthyányi téren akkor is ült néhány „huligán”. Fehér öltönyömben, lehajtott fejjel álltam. Egy követ rugdostam. Aztán visszamentem, bezárult és kitárult világok zavartak össze. Szerettem volna már elindulni. És egy késői pillanatban ez bekövetkezett. Kézen fogtuk egymást, és mentünk.
Gyűjteni kezdtünk. Szombat-vasárnaponként dolgoztunk egy művelődési házban 2-2 ezer forintért. Tettük el lakásra. A szüleim is adtak valamennyit. Tettük el lakásra. Már nem emlékszem, mennyi jött össze a menyasszonytáncon. G.-re sem emlékszem. Talán zavart az egész. Már nem tudom. Utána hova mentünk? A Donáti utcába. Aztán „nászútra”, Balatonberénybe, majd Prágába. Fényképeztem. Mire kiderült, hogy nincs a gépben film, itthon voltunk. 1983. július 9-e: az esküvő napja. Megáldott minket az Úr. Le is sújtott ránk. De még most is fogom a kezed, s érintésed megenyhíti kínokban vonagló testem. Köszönöm az érintésed!
Ha az Úr engedi, szeretném megerősíteni akkori érzéseimet harminc év után. 2013. július 9-én egy méltó templomban. Kápolnában vagy katedrálisban. Vajon lesz rá mód? S az lesz az igaz szerelem?
Szerencsés Károly